Hosszabb ideje felmondta a szolgálatot az a blográdió (vagy rádióblog) szolgáltató oldal, amelynek a segítségével zenéket lehetett válogatni a blogunkba helyezhető lejátszó widget számára. Most találtam egy újat, sokkal praktikusabbat. Az oldal címe: Grooveshark.
<< (sajnos ez a szolgáltatás meszűnt - bdk, 2016) >>
A rendszer úgy működik jól, ha felhasználónevet és jelszót választva regisztráljuk magunkat, és belépett állapotban végezzük a műveleteket.
Megnyitásakor egy kereső jelenik meg, elsőként voltaképp bármire rákereshetünk (mondjuk egy előadóra), így léphetünk be magába a rendszerbe. Ha pl. beírjuk azt, hogy Sting és megnyomjuk a keresést, egy igen hosszú listát kapunk. Ebből választhatjuk ki azokat a számokat, amelyeket elhelyezni szándékozunk lejátszónkban: ezek az oldal alján jelennek meg képsorozat formájában (hogy mire hányszor kell kattintani az egyes számok meghallgatásához és a listára helyezéshez, azt az olvasók leleményességére bízom). "Fogd és vidd" funkcióval bármikor változtathatunk a sorrenden.
A bal felső sarokban végig látható egy kis keresősáv, amelybe Sting helyett bárki mást beírhatunk, így új és új listákat kapunk (a rendszer elég gazdag, az ismertebb előadók szinte mindegyike zeneszámok sokaságával szerepel). Ha elkészültünk a listával (azaz minden lejátszani szándékozott zene-kocka kis zöld pipával a bal sarkában elhelyezésre került), akkor a megnyomhatjuk az oldal alján a Save gombot, egyedi nevet adva lejátszási listánknak. Ha ez megvolt, nyomhatjuk ugyanott az Export gombot.
Új oldal nyílik meg, itt állíthatjuk be a lejátszó máreteit és színeit igényeinknek megfelelően (nem részletezem, az opciók használata elég egyszerű; a méreteket és színeket nyilván ahhoz a helyhez igazítjuk, ahová a lejátszót elhelyezni szándékozzuk).
A Next Step megnyomásával léphetünk tovább: a Add a Grooveshark Playlist mezejébe írjuk be az elnevezett és elmentett lejátszási listánk nevét és kerestessük meg. Ekkor egy mélylila sáv jelenik meg alább a listánk nevével, bal oldalt egy + gombbal a teljes listát hozzáadjuk a widgetünkhöz (a lejátszóhoz). (Itt még mód van a lista szerkesztésére és bővítésére, ennek mikéntjére tessék egyedül rájönni).
A Finish gomb megnyomása egy ujabb oldalt nyit, itt egyfelől egyedi néven elmenthetjük a widgetünket, másfelől megkapjuk a kódját: ezt kell a blogunk sablonjába beilleszteni.
Ha a blog.hu vagy a blogger.com rendszerében működtetjük blogunkat, akkor egy új HTML-dobozt nyissunk és helyezzünk el az oldalsávunkon, ebbe másoljuk bele a kódot. De, mint látható, szövegoldalba is beágyazható kis leleményességgel (a fenti widget oldalsávba helyezve jelenleg itt, a főblogomban szerepel, ez a jobbra láthatót pedig ajánló blogom számára készítettem).
Mint látható, több lejátszási listát és több lejátszó widgetet is készíthetünk, ezeket (ha elmentjük) tárolja a rendszer, bármikor szerkeszthetjük, bővíthetjük vagy átméretezhetjük őket, ha bejelentkezünk az oldalra. Nekem több blogom is van, így akár mindegyikhez külön is készíthetek megfelelő méretű, színű és tetszőleges zenéket tartalmazó lejátszókat.
A rendszerbe saját zenei mp3 fájljainkat is feltölthetjük számítógéünkről - ezt még nem próbáltam ki.
A rendszer számos további funkcióval rendelkezik, kedvenc műfajunkat megadva "automatikus" listát is készíthetünk, lehívhatjuk a legnépszerűbb számok listáját, van egy Radió gomb is... - ezeket még tanulmányozom. Jó kísérletezést és remek zenéket kívánok minden érdeklődőnek. Amíg a sajátjuk elkészül, hallgathatják az én kedvenceimet.
szószedet: zene a blogban | blogzene | zenelejátszó blogba | blográdió | rádióblog | doboz | zenedoboz | mp3 | widgetek | HTML-kód | sablonba illesztés | zenei lista lejátszása | muzsika | kedvenc számok
Eredetileg itt: Blog, zene - lejátszó widget készítése, elhelyezése
Mi történne, ha a tetőfedőt és fiát munkájuk végeztével a megrendelő nem fuvarozná haza falujukba? Bizonyára maradnának a tetőn, „fejünk fölött a magasban”. Hasonló, szépséges-borzongató természetes képtelenségek könyve e novelláskötet. - Tarján Tamás kritikája a revizor.hu portálon.
Az 1980-as évek elejének hol fagyos, hol kicsit felengedő ideológiai légkörében beregszászi értelmiségiek fejében érett meg az elhatározás egy magyar művelődési klub létrehozására. Ez akkor eretnek gondolatnak számított, a nacionalizmus vádját vonhatta maga után, így a kezdeményezés sokáig nem kapott zöld utat. Végül két apró homokszem mégis bekerült a szovjet bürokrácia gépezetének a fogaskerekei közé, és ez épp elegendő volt ahhoz, hogy megalakuljon az Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy (bizonyos fenntartásaimat is megfogalmazva) megemeljem a kalapomat Csordás László teljesítménye előtt. Önmagára és 
"A Hieronyimus Bosh hatása alatt is alkotó Brueghel az, aki ezeket a történeteket, ha kell, ha nem, festi, festené. Markáns színek, durva alakok, a lassan fullasztó belső tér, a friss levegő teljes hiánya és az emberszag keveredése a zsíros étel gőzével, ezt érzem a képet figyelve és a kötetet olvasva is. Abszurd, néhol lehet vulgáris, valahogy mégis finom próza, és Berniczky Éva az Ung fölött a várhegyről, padlásszobája ablakából figyeli mindezeket: leleplez, lehúzza a soha nem is volt lepleket, emberek belsejébe hatol, szó szerint és a nélkül is, tájképet fest a lélekre, a gyomorra, aztán 20 novella segítségével követi a vastagbél vonalát, és körbejárja azt a bizonyos várat." - Két újabb recenzió jelent meg mostanában Éva könyvéről, a Kikötő Online kulturális portálon (a fenti idézet ebből) és a Debreceni Disputában. Mindkettő olvasható a Berniczky-oldalon: 
Az ötvenedik pajzán versike (.jpg)
Budapest. Elég furcsa (bár hiúságomnak hízelgő) címet adott cikkének az (eddig) számomra ismeretlen Part Magazin szerzője. Annál is inkább, mert ismertetésében egy árva utalás sincs sem Tamásira, se rám. Az otthon és otthonkeresés szóba kerül, de ez még aligha indokolja a címet, még akkor sem, ha tudható: a magyar köztudatban benne van, Ábellel mit mondatott ki Tamási otthon és világ vonatkozásában. Mert az viszont egyáltalán nincs benne, hogy erről mit mondtam én, sőt, sejtésem szerint a portál olvasóinak a többsége azt sem tudja ki vagyok. Az persze jólesik, hogy a szerző nemcsak ismer, hanem úgy véli, nevem puszta említése és szembeállításom Tamásival másokban is felidézi több formában is megfogalmazott parafrázisom valamelyikét, netán regényem vonatkozó részletét:
Leghosszabb novellám. Elbeszélésem. Kisregényem? Talán az mégsem, de félregényem mindenképpen, lévén Az Agnosztosz-rejtély szolgált első megjelent regényem keretjátékául, és egyes kritikusaim szerint ez a keret jobb szöveg, mint az, amit bekeretez. Hasonlóképpen gondolom én is. Amikor az Agnosztosz mondatait írtam, angyalok repdestek a szobámban, zakatolt az agyam, zúdította az ötleteket. Éreztem, hogy érdekesre sikerült. A Holmi novellapályázatán díjazott lettem vele, szép emlékű Domokos Mátyás a díjátadáson elismerő szavakkal illette, talán lebilincselő filológiai kriminek nevezte. Most pedig felkerült írói oldalam archívumába - aki még nem ismerné, annak ajánlom szíves figyelmébe. 
Az idei irodalmi Nobel-díjas: Mario Vargas Llosa... 2001-es naplómból:
Néhány napja észrevettem, hogy megugrott blogom nézettsége. Ebben máskor alig mutatkozik ingadozás, de most váratlanul sok új látogató érkezett. Nem értettem, miért. Kezdtem böngészni a különböző statisztikákat, hátha rábukkanok az okára. Fel is tűnt egyfelől egy régi oldalam magas nézettsége, másfelől a blogomhoz vezető Google keresőkérdések közt nagy találati számot mutattak a boríték címzés és levél címzés kifejezések. Magam is beütöttem őket a keresőbe, és azonnal meg is oldódott a rejtély. 
A fertőtlenítő hatású ClO2-vel tisztán tartott rendelő jó hatással van a pánikbetegek gyógyulására. A pseudomonas baktérium elpusztítása megelőzheti a szorongást és az agorafóbiát.