Éva Berniczky
In the Light
of the Waning Moon
...
That morning, though, someone did spot an apparition among the bare and the evergreen bushes.
“Would you look at that!” he did not say or whisper so much as breathe into the cold air. Then, still not raising his voice, kept softly breathing out, “Just look at that, there! Would you look at that!”
No one heard what he was mumbling; that was not the reason why those who overtook him were lining up, but it was because they were terrified that someone in front had come to a standstill at a place where it was imperative to move on, where previously not one of them would have stopped. It was not the mumbling that they were responding to, they did not even hear what he was saying, they just followed the head movement in the direction that the earlier-comer was staring. Like him, they did not move but, if only out of sheer force of habit, nor did they venture into immediate proximity to the wall. From that distance, they could largely leave it up to their imagination; that dictated what they labelled as having happened, what they did and what they did not believe. The minutes passed; a growing number of them turned towards the wall. It mattered little, in point of fact, which of them discovered it, and at precisely what time, the spectacle was in itself at once the marker of both time and place, with those concerned also continuing to live their momentary reality in the spectacle. Their nature did not prevent them in the slightest from gazing with enjoyment at what was horrifying them. They did not snatch their heads away; from a safe distance perhaps, but they kept their eyes glued on a thing that, in the presence of others, they would have been embarrassed to be uninhibitedly engrossed in. As it grew light their situation worsened further, with ever more of them being able to make out something.
Lassan harminc éve végzek ilyen-olyan szerkesztői munkát. Gondoztam politikai napilap szépirodalmi publiká- cióit, szerkesztettem antológiákat és tankönyveket, alapítottam két irodalmi folyóiratot, vezettem magánkiadót – de minden szerepem a gúzsba kötött táncoséhoz hasonlított. Saját elképzeléseim egyfelől és a többé-kevésbé mindig mostoha „körülmények” másfelől – ezek között egyensúlyoztam és kötöttem kompromisszumot napi rendszerességgel. A rendszerváltásig főként a politikai elvárások határoltak be, utána a gazdasági ellehetetlenülés. Illetve az is, hogy működésemet egy speciális nemzetiségi-kisebbségi kontextusba kellett helyeznem és (helybéli források híján) meg kellett felelnem a határon túli magyar kultúra anyaországi finanszírozását övező elvárásoknak.
Új irodalmi-művészeti portál indult a napokban 
Berniczky Éva 
Fájdalommal tudatom, hogy édesanyám, Balla Lászlóné sz. Róna Margit közel egy héttel ezelőtti súlyos agyvérzése következtében ma reggel meghalt.
Idei verseim közül az egyik legjobbnak tartom azt, amelyik egy másik kíséretében most megjelent a Holmi decemberi számában. Különlegességük - nálam ez már annak számít -, hogy nem szonettek.
Egyáltalán nem örülök azoknak a változtatásoknak, amelyeket az utóbbi időben hajtottak végre a blog.hu gazdái. Előbb reklámokat akartak ránk kínálni, szerencsére lehetett választani az ellenkező opciót is, de ennek az az ára, hogy a blogger egy-egy posztjával nem kerülhet ki az Index.hu címlapjára. Ezt bánja a fene, gondolkozás nélkül a reklám- és címlap-mentes lehetőséget választottam. (Index-címlapra kikerülve ugyan ezrével jönnek a látogatók, de az összes mocsok is betódul.) Ennél súlyosabban érint, hogy újabban csak regisztrált és bejelentkezett felhasz- nálók kommentezhetik a blog.hu-s blogokat, így az enyémet is. Ez ugyan jelent némi védettséget (moderálási szempontból), de szinte kizárja, hogy az egyszerű mezei olvasó hozzá- szóljon: ahhoz csak az elszántabbak veszik a fáradságot, hogy emiatt regisztráljanak, belépjenek. Bár vannak olvasóim-kommentelőim között bloghu felhasználók, és arra is van/lesz példa, hogy valaki regisztrál "a kedvemért", de a spontán hozzászólók egészen biztosan elmaradnak. Fontolgatom is, hogy átteszem főbb székhelyemet a NolbBlogra. Az ottani legutóbbi megújítás óta szerintem jól működik a rendszer és az én 
Megújult, nagyon szép lett és egy új helyen is elérhetővé vált Keisz Gellért honlapja, amely jól tükrözi iparművész barátunk részleges profilváltását is. Eddig leginkább patikatervezéssel foglalkozott, ebben igen szép eredményeket ért el (Magyarország számos gyógyszertára dicséri ízlését, tervezői munkáját) most kiterjesztette tevékenységi körét a belsőépítészet általános gyakorlata és szélesebb profilú értelmezése felé. A további részleteket és új honlapjának bemutatását lásd itt: