.jpg)
Evolúció vagy teremtés...? Evogod program... Miután nemrégiben olvasóim elég jól elvitatkozgattak (főleg egymással, részben velem) az idegen civilizációk láthatatlansága okán bizonyos kérdésekről (itt: a Fermi-paradoxon és a Nagy Filter), két újabb témát kínálnék terítékre két új hír kapcsán. Az első a RepRap (ez nem egy reppelő banda neve, hanem: Replicating Rapid-prototyper) Darwin 1.0 modelljének a bemutatása: ez voltaképp egy önreprodukáló robot, amely képes önmagához hasonlatos egyedek létrehozására. Illetve ez így nem pontos, hiszen egyelőre csak a fontosabb saját alkatrészeit tudja legyártani, de ez felveti a sci-fi regényekben gyakorta jelentkező problémát: képesek lesznek-e valaha az ember teremtményei, a robotok, önmagukhoz hasonló egyedeket létrehozni, azaz gyakorlatilag szaporodni.
Másként: az ember, mint teremtő, konstruálhat-e olyasmit, ami aztán őnélküle is él, szaporodik (netán generációról generációra tökéletesedik, fejlődik). A másik téma egy olyan (az evolúció és az isten nevéből kombinált, Evogod nevezetű) számítógépes program, amely a vallás eredetére és fennmaradása okaira keresi a választ. Felfoghatjuk-e az ellenőrizhetetlen információ átvétele és továbbítása iránti genetikai hajlamként a hitet, s fennmaradásának az oka az-e, hogy a hitetlenek alkalmazkodnak a hívőkhöz?
A Fidesz a legpofátlanabb spammerek közé tartozik. Többszöri határozott követelésemre sem képesek levenni a levelezési listájukról, amelyre önkényesen valamikor felvettek. Még az élesebb visszaszólásaim sem zavarják őket: 2006-ban írt reagálásom - Válaszlevél Orbán Viktornak - Személyes üzenet Balla D. Károlytól - elég nagy port vert fel, megjelent az ÉS-ben, kiemelten szerpelt a Népszabadság Online blogszemléjében, szinte azonnal külön topik témája lett az Indexen. (A levelet természetesen a címzettnek küldtem el legelőször.) Aztán tavaly mégis újra küldtek propagandaanyagot. Ezt is nyilvánosan kifogásoltam: Fidesz.spam.hu, és Deutsch-Für Tamás címére a következő levelet küldtem:
Akkor kezdtem blogot írni az új évezred első évében, amikor ez a kifejezés nem volt benne a köztudatban. Honlapomon kommentárokat fűztem a kárpátaljai hírekhez, előbb csak egy-egy mondatnyi reagálást, később bekezdésnyi véleményt, majd hosszabb jegyzeteket. Közhírek, magándohogások – ez volt akkori szlogenem, ám egy idő után a hírek már csak ürügyül szolgáltak ahhoz, hogy a véleményemet kifejthessem. Aztán már ürügyet se nagyon kerestem, csak mondtam, mondtam a magamét, mígnem a blog már többet jelentett számomra, mint forma, felület, lehetőség, stílus vagy műfaj: egyfajta életfelfogássá vált.
Két idei szonettem jelent meg a Duna-part (vagy duna-pART) júniusi számában. Íme:
Nemcsak kínai 
Pontosan egy hét van hátra a Seonyár2008 keresőoptimalizáló verseny lezárásáig. Az erőpróba kissé furcsán indult (a nagy magyar blogszolgáltatók kitiltották a versenyblogokat), a résztvételi és eredményhirdetési szabályokban is akadhat kifogásolni való (például egy héttel a zárás előtt sem tisztázott, hogy a Google melyik adatbázisa alapján hirdetnek majd végeredményt). Az is meglepő, hogy a mai napra - a hivatalos ranglista szerint - mindössze 56 darab benevezett oldal vesz részt a versengésben. Ezek között nekem most három oldalam szerepel, kettővel, úgy tűnik, teljesíteni tudom a magam támasztotta célkitűzést. Ezek közül most politikai blogom (!) szerepel a legjobban: 
Nem tudom, hogy a nagy valószínűséggel marsi jeget mutató képek lesznek-e valaha olyan népszerűek, mint a 
Az Erdély FM internetes rádióadást két napi folyamatos hallgatás után máris barátomnak fogadtam. Mert miden egyéb, általam ismert rádióénál hallgathatóbb, színvonalasabb a zenéje, és azért is, mert állandó blogszemlével jelentkezik és ráadásul műsoraikat, teljesen egyedülálló módon, a blogokba betűzhető objektumok formájában is közreadják.
Jaj, mibe botlottam ma... Kárpátaljai magyar muzsikusok a Magyar Gárdával... Nem túl gyakran vetődök el az Ivaskovics József vezette Credo Verséneklő Együttes honlapjára. Nagyon idegen lett tőlem az a zenei ízlés, amit képviselnek. Meg az a tendenciózusság is, amellyel alapanyagukhoz, az irodalomhoz nyúlnak. Pedig a 80-as években fontosnak tartottam az akkori Ivaskovics-trió működését: nagy jelentőséget tulajdonítottam annak, hogy a cenzurális viszonyok között a kárpátaljai magyar költészet zenére ültetve is eljuthatott a közönséghez. Aztán... Aztán sok minden történt, 2001-es naplómban már ezt írtam róluk:
Balla D. Károly