Hovatovább mániákusan abban kezdtem hinni: az a szerepen, hogy apám vétkeiért vezekeljek, és jóvátegyem, amit ő elrontott. Ő osztotta meg a kárpátaljai magyar értelmiséget azzal, hogy a hatalom embereként elhallgattatta a vele szembefordulkókat – az én feladatom nem lehet más, mint

amikor már rá szabad gyújtanod, de még nem fenyeget a tüdőrák; amikor már be mersz nyúlni egy lány szoknyája alá, de még nem félsz a nemi bajoktól; amikor már nem öklendezel az első fél deci pálinkától, de még nem kívánsz utána azonnal egy másodikat; amikor már látod elődeid összes

a galaxisok és elemi részecskék szempontjából tökéletesen közömbös, hogy hol lakom és milyen nyelvet beszélek. Ekkoriban, 18-20 évesen, olyan globálisan érzékeltem a világot és olyan egyetemes dolgok foglalkoztattak, amilyen szemléletre aztán jó 25 éven keresztül képtelen voltam.

Meg kell tanulnunk, hogy lehetséges a legkülönbözőbb tőről fakadó értékek egyidejű birtoklása, s hogy különféle kihívásoknak egyszerre megfelelni nem feltétlenül jelent megalkuvást és meghasonlást, hanem talán csak rugalmasságot és toleranciát. Ha megértjük, hogy nem kötelező két rossz közül a kevésbé rosszat...

A Kárpátalján élő százötvenezres magyar lakosság hármas gravitáció vonzásában és taszításában él: a nemzeti létet reprezentáló Magyarország egyfajta virtuális haza szerepét játssza világképében; a szülőföldet jelentő Kárpátalja iránti ragaszkodás egyre inkább felemás jelleget ölt; a független Ukrajna pedig...

Ezt a befejezetlen, mégis igen terjedelmes interjút éppen öt éve,  2003-ban készítette velem Lloyd al-Bakar, egy londonban megjelenő arab lap budapesti tudósítója az Atlantic Studies: Literary, Cultural and Historical Perspectives c. kutatási program keretében. Öt terjedelmes részig jutottunk el, majd őt - mint főállású újságírót - más feladatok szólították el, és a program is kifújni látszott. Aztán 2004-ben újraindult a project, mi ismét átrágtuk magunkat az elkészült szövegeken (én elég sokat javítgattam) és azt terveztük, hogy folytatjuk, és 2-3 további rész elkészülte után befejezzük a (számomra legalábbis) izgalmasan alakuló beszélgetést (amely talán egy a program keretében megjelenő könyvben is helyet kapott volna, persze angol fordításban). Minderre azonban már nem került sor: Lloyd egyszer csak eltűnt, többé nem jelentkezett, és az én leveleimre sem válaszolt. Egy tétova kísérlettel még megpróbáltam újságjánál érdeklődni felőle, de megkeresésemre nem reagáltak.

A mai dátumot megjátszítva jópofa játékra hívott meg Szabó Géza. Én nem voltam rest, elkészítettem a magam 13 p-betűs szavából álló listát. Ki is tette a blogján. A felhívás pedig így hangzott:

Egyenes közvetítés a golyafészekből. Kelep-valóságshow. Golyafészek-online. Ezek a további címlehetőségek ötlöttek fel bennem, miközben figyeltem a nagyhalászi református templom tetejére szerelt webkamerán át, mi zajlik a gilicék fészekaljában. ...A National Geographic adta közre a hírt, miszerint "A Magyar Madártani Egyesület új, Nagyhalászban található gólyafigyelő kamerája bekerült az EarthCam legjobb tíz webkamerája közé".  Mint írják, az EarthCam a világszerte működő webkamerák egyik legnagyobb tematikus gyűjteménye. Itt lett a müncheni olimpiai park, Elba szigete, Grenada és Mallorca mellett top 10-es helyezésű a magyar gólyafészek.

Csönge csak most hozta el a Parnasszus tavaszi bemutatóján átvett tiszteletpéldányomat. (Rendszeres látogatóje effajta rendezvényeknek.) Így, bár elég nagy késéssel, de megláthattam a lapban hét haikumat - így már egyre többet ismerhet meg az olvasó sorozatomból.

Szonetteken és haikukon kívül az idén alig is írtam egyebet. Háromsorosaimból itt-ott meg is jelenik egy-egy csokorra való.