A kárpátaljai Ungváron élő József Attila-díjas író előző naplókönyvének a fülszövege így kezdődött: „Padlásszobájában ül az író – történelmi és etnikai peremhelyzetben. Az országot, amelyben él, most éppen Ukrajnának hívják… Az író nyelve magyar, gondolkodása európai, magatartása egy független értelmiségi pozícióját célozza, értékrendszerét pedig az általános emberi minőségeszmények határozzák meg.”

Ami igaz volt az ezredforduló esztendeire nézve, igaz maradt a folytatásra, a 2004-2007-es időszakra is: nem változott sem a szerző földrajzi helyzete, sem értékrendszere. Ami megváltozott, az egyfelől az őt kisebb és nagyobb körökben övező világ, másfelől tetten érhető szemléletének, hozzáállásának bizonyos módosulása is – a jelen anyagban mindkettő jól nyomon követhető.

Míg korábban figyelmének jelentős részét lekötötte a kárpátaljai író- és újságíró-kollégák munkássága, a kiadói műhelyek, szakmai és érdekvédelmi szervezetek napi tevékenysége, a támogatási rendszerek visszásságai (s ezeket gyakorta érzelmi telítettséggel bírálta) – addig a most tárgyalt időszakban e témák már nincsenek figyelmének a homlokterében, ha érinti is őket, ezt bizonyos távolságtartással teszi.

Változás tapasztalható abban is, hogy míg korábban alig foglalkoztatták az ukrajnai politikai események, addig mostani naplójában ezek kiemelt figyelmet kapnak. Ami érthető is, ha tudjuk, hogy 2004/2005 fordulóján zajlott az úgynevezett narancsos forradalom, és, úgy tűnik, Balla D. Károly erre nem tudott nem odafigyelni.

Egy angol nyelvű weboldal Facebook-megosztása nyomán indulva fedeztem fel azt a különlegesnek mondható, 36 akvarellből álló sorozatot, amely egy jelentős szovjet monumentalista szobrász „kevésbé ismert” munkáit tartalmazza. A Lenin- és Sztálin-szobrok legavatottabb mestereként számon tartott és több állami díjjal és kitüntetéssel elismert alkotó egy spéci ábácét készített - a cirill betűket nem éppen a kincstári szovjet prüdériának megfelelő módon festette meg... Megismerve a teljes anyagot és a művész életútját, pár bevezető sor kíséretében feltettem az ábécét Vipera-blogomra Szovjet erotikus ABC 1931-ből címmel - és ugyancsak megosztottam a Facebookon.

Úgy tűnik, sikerült felpörgetnem az új helyre költöztetett Kárpáti Vipera blogomat két legutóbbi posztommal. A költözést a korábbi ingyenes szolgáltatás akadozó működése tette szükségessé, és ha már saját tárhelyemre hoztam át a cuccot, egy ötlettel a régóta megszűnt Kárpáty News alternatív kekecblogot is megpróbáltam integrálni a rendszerbe, amely annak idején a gonzó újságírás halovány csíráját lett volna hivatott szárba szökkenteni a kárpáti ugaron. Az archívum újrapublikálásával még nem vagyok készen, de a baszkurációs blogolás szép hagyományát máris feltámasztottam, minek köszönhetően legutóbbi bejegyzéseimmel napi 500-ra ugrott a webhely látogatottsága. Előbb a KMKSZ beregszászi leszereplését kommentáló poszt aratott sikert, majd a

bornírt trianoni barackfáról írt keresetlen szavak keltettek feltűnést olvasóim körében (sok-sok lájk a Facebookról). Az utóbbi cikket átvette és főhelyen ajánlotta saját közönségének a nagy olvasottságú Gépnarancs is... Ezzel most egy időre a Vipera lett a legnépszerűbb blogom. Még nem döntöttem el, milyen gyakorisággal fogok benne posztolni, de meglehet, hogy a közel napi rendszerességű jelentkezéseim most majd ide tevődnek át. Jegyezzétek hát meg a címet-helyet, talán érdemes a sziszegő blogról indulnotok, ha jó szokás szerint továbbra is velem kezditek a napot :).

A napokban új kárpátaljai hírportál indult Tisza News címen. A kétnyelvű (magyar és ukrán alrendszerrel működő) online orgánum láthatóan a hírek széles spektrumát kívánja átfogni, forrásai között egyaránt szerepelnek más kárpátaljai, ukrajnai és magyarországi lapok, merítenek hírügynökségi forrásokból, de vannak saját, TiszaNews aláírással jegyzett anyagaik is. Az online hírmagazin különlegességét az adja, hogy a magyar olvasók tájékoztatása mellett a portál arra törekszik, hogy az ukrán olvasók felé is hitelesen közvetítse a vidék magyarságával, illetve a magyarországi közélettel, politikai törekvésekkel kapcsolatos információkat. A cikkek a menű rovatcímei alatt (Kárpátalja - Ukrajna - Magyarság - Nagyvilág) könnyen visszakereshető formában, címkékkel ellátva, logikus elrendezésben sorakoznak, a címlapon a leghangsúlyosabb friss anyagokra kiemelt, egymással váltakozó fotók is felhívják a figyelmet. Az orgánumot tulajdonosként az a Tisza FM Stúdió Kft. jegyzi, amely a Kárpáti Igaz Szónak is alapítója.

Frissítés: A portál elérhetősége 2020 márciusában megszűnt, miután cirka egy évig már nem frissítették. Címe ez volt: http://tiszanews. org. ua/

...a Videóvers rovatban. Egyelőre még nem videó (talán majd lesz belőle az is), és hát versnek se vers, de szövegnek nagyon szöveg.

A postás napok óta nem hozta a Lityeraturnaja Gazetát, újság nélkül zörgetett be, lekapta a sapkáját, úgy lépte át a küszöböt, ártatlanul széttárta a kezét, nem az ő bűne, nem is érti, mi történik körülötte, jól ki van ez találva, kérem, mintha ugyanaz lenne a címzett és a feladó, a küldeményt az nem indítaná el, akinek meg kell kapnia, értsem meg, ő teszi a dolgát, és a kopott postástáskából előszedte a harisnyákat, mosolygott bárgyún, ha nem ad el legalább néhány párt belőle, meneszti a hivatal, s én nem csodálkoztam, hogy levél helyett ilyesmivel házal, inkább szántam érte, meg aztán kislánykorom óta bolondulok a selymes holmikért, s ezt túl hamar, szinte azonnal megérezte rajtam, túlságosan érzékenynek tűnt ez a fiú, átvillant az agyamon, hátha nem is postás, de addigra odanyújtottam neki a lábam, olyan lassan és figyelmesen öltöztetett >> tovább >> Berniczky: Semmibe nyúltam

Erről beszéltünk - épp 10 éve... Akkori, korábbi, kissé fapados webrendszerem adott éppen tíz esztendővel ezelőtt teret a fenti címmel rendezett internetes konferenciának. Az előadások és hozzászólások, később a zárszavak és összefoglalók a régi UngParty keretében jelentek meg 2003 januárjában-februárjában. Most a teljes anyagot felújítottam és alkalmasabb formában újraközöltem az ungparty.net/irodalom/ cím alatt: Vízumköteles irodalom? - Intergálódni - de mibe? - Itt külön-külön is megnyithatók, belinkelhetők az egyes anyagok - és a Google is látja... Ami pedig a tartalmat illeti... A szakmai és kevésbé szakmai írásokat végigolvasva bárki eldöntheti, változott-e a helyzet 10 év alatt, ha igen, miben, ha nem: miben nem. Egy bizonyos: az irodalmiság fogalmának és keretének átalakulása folytatódik, s eközben nehéz megítélni, hogy ez kedvez-e az ellentmondások feloldásának.

Most itt csak egyetlen gondolatot idézek a konferencia egyik résztvevőjétől, Szunyogh Szabolcstól:

Hosszabb ideje kapacitálom Évát, valamilyen módon használjuk ki a különleges helyzetet, amely abból fakad, hogy két író nem csupán egy fedél alatt, hanem közös asszociációs térben él és lényegében ugyanazokra a külső ingerekre reagál. Természetesen más-más módon, mégis olyképpen, hogy az egymással való szüntelen érzelmi és gondolati érintkezés szükségszerűen kiépíti a maga függőhidait azok közé a szövegek közé, amelyek a két külön toronyban születnek. Egy közösen írt novellánál tovább azonban nem jutottunk - Éva annyira "magáníró", hogy még a velem való közösködést se igen tudja elképzelni. Most talán mégis lesz valami eredménye a kölcsönhatásainknak: új blogunkban egymásra reagáló szövegeket talál az olvasó. Egyelőre néhány korábban készült szöveg került a szépen kialakított felületre, később majd frissek is születnek az új projekt keretében. Hogy a játék izgalmasabb legyen: nem áruljuk el, kié a hívó szöveg, és kié a reagálás - lehet találgatni. A blog egyébként születésnapi ajándékul - és némi szellemi erőszaktétel gyanánt készült, hogy Éva most már ne tudjon kitérni a közös alkotás örömei elől, amelynek helyszíne: Hatás-kölcsön-hatás

Megjelent. De ezúttal nem valamelyik baromfiudvarban, hanem a Mozgó Világban. Merthogy soros havi naplójegyzetem hősévé tettem az Ukrajna több régiójában, így Kárpátalján is garázdálkodó vérszívó szörnyet. Ehhez jó alkalmat adott nem csupán az, hogy a legendába illő (és oda is való) ragadozóról pár hónappal ezelőtt megszaporodtak a híradások, hanem az is, hogy a nyelvtörvény, az ukrajnai választások és a kettős állampolgárság körül kialakult helyzetek is inkább a képtelenségek kategóriájába tartoznak, így aztán abszurditásuknál fogva egybe is csomóztam őket. Hogy a dolog érdekesebb legyen, az interneten elég jól megágyaztam ennek a nyomtatásban megjelent cikknek, erről egy külön blogbejegyzésben számoltam be: Local colour - Csupakabra Kárpátalján - bőven érintve akciómnak a honlapok optimalizálásában betöltött szerepét. Így szépen sikerült elérnem azt, hogy ha valaki a Mozgó októberi számában elolvassa az írásomat és kíváncsiságát kielégítendő esetleg a Google keresőbe beütné azt, hogy csupakabra Kárpátalján, akkor garantáltam az én oldalamra jusson. Aki viszont csak a közéleti naplójegyzetemet szeretné elolvasni, az ide kattintson: Csupakabra és tigrispiton.

A minap kölcsönösen előnyösnek látszó megállapodást kötöttem a Gépnarancs című portállal. Ennek lényege, hogy folyamatosan átveszik honlapjaimról a számukra általam felajánlott írásaimat. Igaz, hogy mindez térítésmentesen történik, de egyrészt már megjelent szövegekről van szó, másrészt meg nekem munkám nincsen vele, elég a linket elküldenem, a "beszerkesztést" nem én végzem (korábban kaptam más helyre szintén kedvezőnek látszó meghívást, de ott a technikai munkát nekem kell elvégezni - s tekintve, hogy most már 25-30 aktív blogot tartok fenn...). Az új együttműködés a Gépnarancs számára könnyen elérhető tartalmakat jelent, számomra pedig nagyobb publicitást, sok plusz olvasót. Egyelőre főleg régebbi, kulturális témájú (elsősorban filmes) jegyzeteim jövögetnek (de megjelent néhány közéleti anyagom is), kilistázva ezen a linken találjátok őket: Balla D. Károly - Gépnarancs

Frissítés 2018: A portál megszűnt, link törölve

Más: Számító gép javítás - szarviz blog Budapest

A szíves invitálásnak engedve szerzője lettem a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom igen gazdag tartalmú és roppant gondosan felépített interaktív orgánumának. A webhely egyszerre online magazin és közösségi portál, sőt, blogokat is integrál. Ami valamennyi szerzőjét, minden rovatát és összes szövegét jellemzi: az emberi méltóságra fókuszáló fokozott szociális érzékenység és a kisebbségek, hátrányos helyzetben élők melletti kiállás, mindenfajta diszkrimináció elleni fellépés. A meghívást követő első percben megértettem, hogy pirézként itt a helyem. Első felajánlott írásomból azonnal vezércikk lett (Ragtime, nem haragtime) - köszönet érte -, és hogy a dolog kerek legyen, a commmunity.eu alatt megnyitottam 32. blogomat Önkéntes mérvadó címmel.

Frissítés: a weboldal sajnos megszűnt néhány éve, a linkeket töröltem - 2016

Egy publikáció a régi weboldalról

Ezt is elvisszük magunkkal

Hogy mit viszünk át magunkkal a következő évbe? Például Kollár-Klemencz Laci melankolikus közéleti számát Erdős Virág versére. De sajnos nem csak a szépre emlékezünk. Slágvortokban felidézzük mi történt velünk az elátkozott 2012-ben.

Tizenöt éve még kisebbet álmodtunk, három szoba, három gyerek, négy kerék. De már ettől is távolodunk, a szoba a banké, a kerék lapos, a gyerek meg épp a Fidesz ellen tüntet. Nem csak az egyetemisták, a gimnazisták is beindultak, a Téli Rózsás Forradalomra nem számított a kormány azért.

Tüntettünk persze egész évben kisebb nagyobb eredményekkel, meg eredménytelenül, a forradalom évfordulóján pedig ellenzéki összefogás született. Petíciókat írtunk alá százat, felsorolni is sok volna, de az oldalon utánanézhettek, reméljük nem volt hasztalan.

Az MMA nevű nemzeti kulturális szörnyszülött tarol, az Új Színház felé már náci se jár, nincs közönsége, de támogatást kap a miniszteri keretből, miközben a függetlenek haldokolnak, a Nemzeti Színházat einstandolta egy színházi bölény és újabb art mozi zárt be, az egykori Szindbád moziból lett Kino, Felbukkant a magyar–európai antirasszizmus, Ámbédkaros alkalmazottak nyílt levelet írtak Balog Zoltánnak és Hoffmann Rózsának, a Jobbik parlamenti zsidózásai után pedig választottunk magunknak sárga csillagot. Jeszenszky Géza megnyilvánult roma ügyben, bár ne tette volna, aztán Havas Henrik és a többi “tudósok” sem átalltak nyilatkozatokat tenni a kisebbség ügyben, de cigányoztunk lépten, nyomom a médiában is.

Obskúrus módon kiválasztott népben és nemzetben gondolkodott idén is és elkezdte vad kampányát a Jobbik meg a gárda, Horthy szobrokat lepleztek országszerte kormánytámogatással, összefogva a még élő szadoszenilis nyilasokkal, dúlt az átnevezési láz, újrahamisították a történelmet, irodalmat, turult avattak Zuglóban, Érpatakon folytatódott a külön utas nacionál-szocialista köztársaság jelmezbálja. Végtére is igazi szegregáció lett az ország maga is, Európa egy eldugott, öntörvényű kis államalakulata.

Gyöngyöspata tovább él, bár az egri per végül jó irányt vett, a mai magyar végrehajtásban nem bízhatunk. Ha a politika elenged egy történetet, nehéz, hogy újra az érdeklődés középpontjába kerüljön az és megoldódjon valahogy, akár az évek óta húzódó romagyilkosságok pere.

Nem sorolnánk tovább, horror egy év volt. Mi magunk is támogatás nélkül csináltuk a felét. Veszítettünk barátokat is, mert nem mutyiztunk, de nyertünk szerzőket és bloggereket. Nem tűntünk el a médiából és nem is fogunk. Ígérjük, hogy olvashattok, írhattok minket jövőre is!

Hogy ne feledjük, az év legszomorúbb eseményei közé tartoznak a fizikai bántalmazások. Amellett, hogy a perifériára szorulókat, romákat, hajléktalanokat, nőket, gyerekeket még az ág is húzza, rengeteg feléjük az erőszak. A tudatlanságnak és a politikai kultúrának köszönhetően általában nagyon erőszakosak egymással ma Magyarországon az emberek és ennek beláthatatlanok a következményei. Erőszak- és előítélet mentes újévet kívánunk tehát, jobbat nem is tehetünk. És, hogy ne csak egy tégla legyünk a falban! Méltóságot Mindenkinek!

Ellenzéki mozgalmak a kádári érában - szamizdatos tüntetések a virtuális télikertben Budapesten