Úgy tervezem, napi blogomban bevezetem azt a korábbi gyakorlatomat, hogy a legfontosabb filmélményeimről rendszeresen beszámolok. Ezt régebben is megtettem, de az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam, voltaképp nem is tudom, miért. Bár friss bejegyzésként az írások az új webhelyen jelennek meg (mint ahogy minden más napi aktualitás is), azért időnként ide a komplex blogra is összegyűjtöm őket, most például ezeket:
balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2
| >BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > > |
|---|
Kik a pirézek, hol élnek? műhely |
|||||||
bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek
Kisfilm novellám alapján
Mit nem találtam! Rábukkantam egy kisfilmre, amelyet A sínek fölött című novellám nyomán vizsgadolgozatként készítettek a Sapientia Egyetem Fotó, film, média szakos diákjai. Lazán kötődik az írott szöveghez, de felirata szerint mégis az én munkám ihlette. Érdekes adalék ahhoz a novellámhoz, amely eredetileg a Pánsíp Szalon belső pályázatára készült egy Penckófer-fotó alapján. A képi élmény így vált előbb szöveggé, majd újra vizuális művé. Íme:
A Nagyításról a Literán
A Nagyítást kamasz koromban láttam először, Veszna típusú fekete-fehér televíziónkon, apámék hálószobájában... - Balla D. Károly írásával a litera kinyitja Kertmoziját. Sorozatunkban kortárs írók mutatnak kedves filmjeikből részleteket.
A létezővé nagyított hiány
Semmi más, csak a Nagyítás (Blow-Up, 1966) juthat először eszembe, ha kedvenc filmemről kérdeznek. Eközben persze fájó szívvel le kell mondanom Tarkovszkij Stalkerjéről, Tarr Béla Kárhozatáról, Fellini Amarcordjáról és 8 és féljéről, Huszárik, Bódy Gábor, Szabó István, Makk Károly, Bacsó Péter, Sándor Pál, Enyedi Ildikó emlékezetes munkáiról (és ez csak egy szűkített lista volt), de Michelangelo Antonioni filmje, mint valami első szerelem élménye, kiragyog kedvenceim közül.
A nagy varázsló
"Házimozinkban" Almodóvar-napokat tartottunk - megnéztük, illetve részben újranéztük a spanyol mester több filmjét, így most már az életműnek egy nem jelentéktelen részét ismerjük. Az én nagy kedvencem továbbra is a Beszélj hozzá! (így írtam róla, amikor friss élmény volt), ezt egyszerűen remekműnek tartom, de közelíti ezt a kategóriát a Mindent anyámról is. Néztük még: Volver, Áldott mélységek, Eleven hús, Rossz nevelés, Asszonyok a teljes ideosszeomlás szélén. Az utóbbit kivéve mindegyik nagyon tetszett (az Asszonyok... viszont idegesítően gyenge, olcsón poénos). Almodóvart a különleges történetek mesterének tekintik, ami igaz is, de a munkái mégsem ettől olyan különlegesek, hanem attól (fogalmaztuk meg Évával), hogy a poézis szintjén képes átértékelni konvencionális értékrendünket, a "jó" és "rossz" feletti ítéletünket: szokványos értékrendünk felborul, hogy átadja helyét valami emelkedettebb összefüggésrendszernek. Eközben a vaskos életszerűséget és az "ilyen nincs" véletlenjeit úgy hajlítja egymáshoz, hogy az otrombaság ellégiesedik, a hihetetlenség pedig megigazul. Ez csak a legnagyobb varázslóknak sikerülhet.Lefolyik a Duna-deltán
Díjak és jelölések ide vagy oda - Mundruczó Kornél sokak által nagyra értékelt munkája, a Delta (tegnap megnéztük) eléggé csapnivaló. Ugyanakkor szép is, mert gyönyörű a remekül fényképezett táj, és kétség kívül vizuális élményt szereznek a megkomponált lírai beállítások. Ez azonban kevés a jó filmhez: a kissé bizarr (szerelmi) történet sehogyan sem nyeri el hitelességét.Ágyban a békéért
Negyven éve annak, hogy John Lennon és Yoko Ono politikai performanszt kerekített nászútjából. Előbb az amszterdami Hilton hotelben, majd a montreáli Queen Elisabeth szállodában hirdették a békét nászi ágyba bújva bed-in for peace akciójuk jegyében. Az utóbbi helyszínen készült fotón jól látható Lennon saját kezű, filctollal írt francia nyelvű plakátja - L'Amour Et La Paix - amely most mesés áron (a becsült érték 49-65 ezer $) kerül kalapács alá a Christie's aukciósház árverésén Londonban július 1-jén. A legedás muzsikus egyébként ekkor és itt alkotta meg Give Peace a Chance című számát, amelynek sajátkezűleg írott szövege tavaly 421 ezer fontért (közel 700 ezer $) kelt el.mese.tv kakaóbiztos laptopra
Hogy a kicsinyek fogják-e nézni a mese tévét kakaóbiztos notebookjaikon, azt nem tudom (remélem, igen), de hogy a szülők-nagyszülők halálra nosztalgiázhatják magukat a monitor előtt, az bizonyos: itt a mese.tv az összes kedvenc magyar rajzfilmsorozatunk sok-sok epizódjával: Mézga család, Frakk, Kukori és Kotkoda, Doktor Bubó elevenedik meg a képernyőn Lehet válogatni, sóhajtozni, emlékezni - és nagyokat kacagni. Éljen, éljen, háromszoros hurrá. Katt ide gyorsan:
mese.tv
Ha a mesekedvelőket tömeges sms-ben akarnád értesíteni erről a hírről, használd ezt a szolgáltatást:
Jóhírünk...
Papírkutyák - "Kuplung és Csumpi, két kisstílű megélhetési bűnöző, akik Kárpátaljáról kerültek Magyarországra, és itt a legváltozatosabb munkákból próbálnak általában kevesebb sikerrel megélni, előzetes letartóztatásba kerülnek. Egy három személyes cellában helyezik el őket, ahol cellatársuk a két méter és százötven kiló színhús - Darab. Itt indul a történet, amelynek során főhőseink felidézik a tökéletlen bűncselekmény részleteit."
Lőkös Ildikó a Literán
Én akartam írni róla - de megelőzött, és ő írt rólam... Tegnap nagy megelégedéssel fedeztem fel, hogy legkedvesebb barátaim között is a hozzám legközelebb állók egyike, Lőkös Ildikó ír netnaplót a litera.hu portálján. Örömömben pattintottam is neki azonnal egy emailkét, hogy látom ám, és örvendek, és majd ajánlani szeretném a blogomban. El is terveztem, elbeszélem majd, hogy mióta ismerjük egymást, hogyan levelezgettünk anno és hogyan mostanában. Erre nem meglőzött!? És megírta a ma olvasható naplójában, hogy ajánlani fogom a blogomban, hogy mióta ismerjük egymást, hogy miként levelezgettünk anno és mostanában... Szerencsére azért hagyott még nekem is egy-két apróságot. Például.
A mesenevű szélorgona
1957-ben a kelet-német DEFA filmgyár készítette el a Grimm-testvérek meséje alapján Az éneklő, csengő fácska (Das singende, klingende Bäumchen) című gyerekfilmet, amely érdekes módon - a BBC jóvoltából - igen népszerű lett Nagy-Britanniában a 60-as években. Olyannyira, hogy csaknem egy fél évszázaddal később egy különleges művészeti objektum névadójává vált. A Singing Ringing Tree szélorgonát az észak-nyugat angliai Lancashire grófságban állították fel a szélfutta Pennines-dombok egyikén. Különböző hosszúságú horganyzott acélcsövek sorozatából épült Mike Tonkin és Anna Liu tervei alapján. A csövek többsége csupán a szobor kompozíciós elemeként, jónéhánya azonban hangolt sípként szolgál. Az zenélő szobor a szél irányától és erejétől függően mindig másként 'énekel', hangja kissé bizarr és egyesekben félelmet is kelt - a szél-csavarta fára emlékeztető objektum mégis népszerű turista-látványosság. Íme, így szól: