Még a Könyvhéten kaptam meg Bozsik Péteréktől az Ex Symposion új számát, amelyet teljes egészében Ilia Mihály tanár úrnak, a nemrégiben nyugalomba vonult jeles szegedi egyetemi tanárnak, nemzedékek okítójának, a határon túli irodalmak nagy terjesztőjének, a Tiszatáj volt főszerkesztőjének szenteltek. Csak most jutottam hozzá, hogy a lapindító terjedelmes interjút elolvassam. A teljes pályaképet rajzoló és sok-sok érdekességet tartalmazó beszélgetésben Brassai Zoltán az internetről is kérdezett:

Kezdjük azzal, hogy keresünk szinonimákat a blog szóra. Mondjuk cirka 10 évvel ezelőtt. Nem nagyon találunk. A blogok, különösen, ha az irodalmi jellegű blog-képződményeket nézzük, kevésbé voltak felszínen, mindazonáltal lehetséges, hogy valaki már akkor számítógépen szerkesztette mindennapjait, rabjává vált ennek a világnak. De a blog egy sajátos tulajdonsága, melyben különbözik a naplótól, (részben a) naplóirodalomtól, hogy aktuális, mindig kint van [és itt a varázsszó:] az interneten. Elengedhetetlen eszközbe botlunk, ha blogot akarunk írni és nem rendelkezünk internet-hozzáféréssel – mint ez köztudott. Hogyan jutottunk el, hogyan jutott el a társadalom jelentékeny része arra a tudásszintre, tényre, hogy a blog és az internet összefügg, egyik igényli a másikat, lassacskán odaérünk, hogy tényleges lesz a kijelentés: bármelyikről lehet szó az egyik avagy a másik szerepében.

A Magyar Elektronikus Könyvtár egyik nagyszerű kezdeményezése a  2003-ban indult Száz Szép Kép nevet viselő program, melynek keretében a magyar képzőművészet 100 klasszikus és modern festményét mutatják be.  A felépülő virtuális galéria legújabb darabja egyik kedvencemmel, a XX. századi festészet emblematikus alkotásával, Bortnyik Sándor Zöld szamár című képével foglalkozik sokoldalúan.

Az ember semmi jóra nem számít, ha levél érkezik egy ingyenes szolgáltatótól. Az ilyesfajta értesítés leginkább arról szokott szólni, hogy a jövőben már fizetni kell azért, ami eddig térítésmentes volt.

Alig pár napja (az OSZK internetre költözése okán)  idéztem fel egy korábbi vitámat a papíron és az interneten közreadott irodalmi szövegekről. Ma meg azt olvasom, hogy patinás újságok döntenek a váltás mellett: ezentúl csak világhálós változatuk lesz. Mert olcsóbb. És mert ahogy az online-kereskedelem fejlődik és kiterjed, úgy a hirdetők is követik a fogyasztókat az internetre. Amin én egyáltalán nem csodálkozom: a tőke olyan, mint az áram: a legisebb ellenállást "választja". Így hát úgy fest, hogy ha a használat praktikussága és a kényelemszeretet nem lesz elegendő ösztönző erő, akkor az olvasói szokások megváltozása nagyrészt a vásárlói szokások megváltozásának kényszerítő hatása alatt fog bekövetkezni.

Pár hónapja történt, hogy nem a legjobb kimenetelű vitát folytattam Elek Tibor barátommal arról, vajon az irodalomnak, az írott szónak valóban a könyv, a folyóirat - vagyis a papír - "az igazi" hordozója, vagy pedig a digitális, interneten elérhető szöveg az alkalmasabb-e arra, hogy az írásbeliség legfontosabb megjelenítőjévé váljon és szép lassan kiszorítsa alkalmatlanabb elődjét nagyjából úgy, ahogy a kódexmásolást is felváltotta a könyvnyomtatás.

A miner.hu újabb szolgaltatásának köszönhetően mától egy új ablakot találhattok bal hasábomon (egyelőre az élen van, később majd lejjebb kerül). Alapbeállításban az erre a blogra mutató hivatkozásokat tartalmazó posztokat listázza ki.

De bármilyen más keresőszót is beírhattok: a rendszer 100 ezernél több magyar blog több mint kétmillió bejegyzésében keres. Ez a kereső tehát hasonlatos a Googlehoz, azzal a különbséggel, hogy nem a teljes weben, hanem csak a figyelt magyar blogok világában keres. Próbáljátok ki!

Elgondolkodtatott az Agent Portál cikke. Vajon az ebben olvashatók nem egy olyan korszak eljövetelét jelzik-e előre, amelyben az írott üzenetek egyszer s mindenkorra megszűnnek, felváltják a képecskék, és hosszabb közlendőt is ki lehet majd fejezni egy piktogram-sorral. Ezzel az irásbeliség nagyjából visszajut kezdetleges gyökereihez, az ókori képíráshoz, hieroglifákhoz, amikor még nem voltak betűk. Ez lenne a "fejlődés"? Vissza a legprimitívebb közlésmódhoz? Nincs szükség elvont gondolkodásra, második jelrendszerre? Mutatunk egy képet magunkról csókra nyíló szájjal - és ez lesz a szerelmi vallomás? Valamelyest aztán megnyugtatott a Médiablog  összefoglalója: van még jövője a webre tett szövegnek. Így egyelőre talán az önéletrajzi regényt sem váltja fel a családi fotóalbum.

Dicséretes, hogy a zöld Kárpáti Igaz Szó két cikkében is foglalkozik az internettel. Az már kevésbé, hogy az első mumust csinál belőle, és a netfüggőség szélsőséges példáival riasztgatja az olvasót. Holott a net lehetőségeivel alig-alig élő kárpátaljai magyarok körében inkább reklámot kellene csinálni annak, ami hozzájárulna integrálódásukhoz, kulturális, tudományos modernizációjukhoz. A netnek, mint valami károsnak a bemutatása hamis képet ad erről a nagyszerű technológiáról.