káfé főnix - irodalmi és fotóművészeti lap - online folyóirat, honlap, webmagazin laptop kijelzőn

Hosszabb ideje elérhetetlen régi helyén a jó öreg KÁFÉ, amely elődjével, a Cafe Stockholm-Torontóval a szépirodalmi szövegeket közlő egyik legrégebbi magyar weboldal rangjával büszkélkedhetett. Néhány hete készítőit "a technika ördöge átállásra késztette", ennek hátterében lényegében az állt, hogy szájtot működtető program nem bizonyult eléggé biztonságosnak, ezen keresztül érte hackertámadás az anyaszervert, minek következtetében az oldalt le kellett állítani. Újraindításához vagy máshová telepítéséhez  előbb a háttérprogramot kellene átírni. A lap szerkesztői és szerzői május elejétől új helyen és új küllemmel jelentkeznek Káfé Főnix néven, lényegében a régebbi tartalmi keretek között és a megszokott szerkesztői-szerzői gárdával. Gergely Tamás főszerkesztő és Cseke Gábor szerkesztő mellett a megújulást kezdeményező és nagyrészt levezénylő Debreczeni Éva lett a Káfé motorja, aki más egyéb teendői mellett   a  HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) szerverén futó rendszer frissítéseit is végzi.

Egy internetes arcképöregítő program szerint valahogy így kellene kinéznem, legalábbis a 80-as években készült egyik fényképem alapján (ezt lásd alább). Érdekes, hogy akkori , inkább ovális, mint kerek arcomból a szoftver a későbbi összeaszást következtette ki - ehelyett az én ábrázatom jócskánt megtelt az elmúlt évtizedek során, a beesések helyén inkább jókora párnák keletkeztek (lásd alább). Nem igazán tudom eldönteni, nyúzottan vagy telten tetszenék-e jobban magamnak - ha már úgy sajnos nem nézhetek ki, mint húszegynéhány éve. Persze azt is megnéztem, a mostani ábrázatomat hogyan szabja át a 20 évvel későbbire - az elriasztó látványtól inkább megkímélem olvasóimat.

Észre sem vettem, mikor újult meg a Mozgó Világ internetes kiadása. A régi, elavult és kissé primitív helyett most egy jól használható korszerű honlap várja az olvasót a www.mozgovilag.com (vagy .hu) címen. Egyetlen igazi gyengéje (szerintem), hogy a friss számok anyaga 1 hónap késleltetéssel válik elérhetővé (ez nyilván kereskedelmi megfontolásból van így, bár szerintem az azonnali online elérhetőség nem, vagy csak alig csökkentené a lapeladást.)

Egy ideje eléggé megszokottá vált, hogy blogbejegyzéseimre nem itt helyben, hanem inkább a Facebookon reagálnak olvasóim (amit a bdk.blog.hu-n írok, annak a bevezetője automatikusan megjelenik fészbúkos adatlapomon is). Ez érthető és több okkal magyarázható. A bloghoz külön "jönni kell", a közösségi oldalon viszont vagy eleve ott lógnak online  kapcsolatban az emberek, vagy rendszeresen "feljárnak". Nem miattam, hanem maguk és esetenként több száz ismerősük miatt, ott üzengetnek egymásnak, ajánlgatnak cikkeket, képeket, videókat, tudósítanak saját tevékenységükről, közreadják gondolataikat, tudósítanak a velük történtekről. Eközben észreveszik az én friss bejegyzésemet (olyan a rendszer, hogy az ismerősök látják egymás tevékenységét), ha tetszett, nyomnak egy "tetszik" gombot, s ha van észrevételük, ott helyben azonnal hozzá is szólnak - és ehhez nem kell sem oda menniük (már ott vannak), sem bejelentkezniük (már be vannak). Nekem négyszáznál több ismerősom van a Facebookon, s ha csak felük-harmaduk jelenlétére, figyelmére, és csak egy töredékük aktivitására számíthatok, már az is nagyobb publicitást és olvasói élénkséget jelent, mint amit blogom látogatottsága és az itteni kommentelési lehetőség biztosíthat. Ezt felismerve határoztam úgy, hogy

Ha a Google keresőbe (amelyet szívem szerint mostantól inkább "latin nevén" emlegetnék) beütjük az akrosztichon szót, az első találati oldalon előbb persze a kifejezés meghatározásai, értelmezései sorakoznak, ám az első olyan találat, amely magára egy akrosztichon-versre mutat, az éppenséggel az én írói oldalamra vezet, ami azért meglepő, mert ezt a szájtot alig pár hónapja indítottam, és a nevezett vers - Kettős akrosztichon - alig néhány hete van fenn - és lám, a keresőrendszer nemcsak hogy megtalálta, hanem előkelő helyen szerepelteti is (holott ezúttal semmilyen honlapoptimalizáló trükköt nem vetettem be). Most persze egyfelől nem állhatom meg, hogy az érintett és egy sokkal korábbi akrosztichonomat e helyütt közreadjam, másfelől megfigyeljem, hogy a jelen poszt mikor jelenik meg a találati lista élén (merthogy ez szerintem be fog következni, engem nagyon szeret a Gugula). De lássuk előbb az Orbán Ottó és a Tristan Tzara nevére írt akrosztichonjaimat:

Öt képversem elhelyezésével teljes lett Harmadvalaki c. kötetem anyaga a weben, mostantól minden verse megjeleníthető, elég a címre kattintani ezen az oldalon: Balla D. Károly / Harmadvalaki. Ugyanitt a könyvvel kapcsolatos minden egyéb információ is megtalálható. A bal oldali menüsor segítségével pedig a szájt további egységei érhetők el - ezek napról napra bővülnek és egyre teljesebbé válnak.

E blogban időről időre szóba kerül Malevics Fekete négyzet című képe, legutóbb például itt, de a puszta említésnél nagyobb szerepet is játszott például A Semmi apoteózisa c. blog-performanszomban, ahol is az előadás közönségének be- és kiléptetése "Malevicson át" történt. Kétség kívül ez a művészettörténeti jelentőségű festmény is szerepelt annak a műtárgynak az ihletadói között, amelynek a hangzatos A Tool to Deceive and Slaughter címet adta alkotója, Caleb Larsen (szabad műfordítása a poszt címében - aki tud jobbat, küldje be kommentben!). A fekete kocka lényege, egyben különleges tulajdonsága az, hogy árveréseken újra és újra eladja magát.

Te jó ég!!!

Még szerencse, hogy megtaláltam a blokkoló gombot. A magyar politikában viszont valahogy nem találják...

Az internet tudja az élet nagy kérdéseire a választ. Ha végső kétségeink között a Google keresőt kérdezzük, majd a találati listán kattintunk az első linkre, máris az adekvát válasz birtokába jutunk. Ki lehet próbálni, hogy az év összes karácsonymentes napján is helyesen működik a dolog:

A Google Friend Connect szolgáltatás kínálta lehetőséget kihasználva oldalamba építettem a bal hasábon (most a tetején) láthat ablakot, így mától rendszeres olvasóim feliratkozhatnak a blogomra. Ez semmilyen kötelezettséggel nem jár, ellenben nyújt bizonyos előnyöket, kínál lehetőségeket - ezeket itt nem kívánom ecsetelni - sokan már jól ismerik; akik pedig nem, próbálják ki - ha más nem, hát kíváncsiságból.