Egyszer már darázsfészekbe nyúltam, amikor szóvá tettem az egyik legrégebbi és legnagyobb adatbázissal rendelkező magyar irodalmi portál, a dokk.hu leállását: mostanra száznál több hozzászóláson keresztül görgetik a kommentelők a témát, és ahányszor leáll a dokk (többször megtörtént a poszt keletkezése óta), mindig fellángolnak az indulatok. Magam ritkán szóltam hozzá, és kezdettől azt vallottam: ha a portál gazdájának nincs kedve folytatni ezt a most már nagy hagyományú kezdeményezést, akkor szüntesse be a frissítéseket, ne lehessen új verseket és naplókat feltenni, ne lehessen fórumozni: de az archívum legyen elérhető. Az a rengeteg anyag, ami felkerült a rendszerbe, ne vesszen el, maradjon meg közkincsnek. 1586 szerző 15222 verse - hirdeti ma is büszkén a fejléc - de a versek - soha többé? - nem olvashatók. A címlapon a szövegek csonkolt formában jelennek meg - igazán nem tudom, mit szólnak ehhez a szerzők - az adatbázisból pedig csak a címeket lehet lehívni.

Ügyes! - mondaná Kohn bácsi.

Olvasom, hogy egy szingapuri cég levédette a klikkelést. Pontosabban szabadalmaztatta azt a technológiát, amely segítségével a weboldalakra helyezett képekről vagy grafikákról más weblapokra jutunk át. Az ilyen átklikkelés tehát mostantól az ő licenszük, és a világ összes  felhasználójának elvben fizetnie kell használatáért. A szabadalom tulajdonosai azonban áldott jó emberek, egyelőre csak nagy cégekkel szemben kívánják érvényesíteni szabadalmi jogaikat. A cég többek között a Microsoftnak és Googlenak is be kívánja nyújtani a számlát, s ha nem fizetnek, be is pereli őket.

2004-ben egyszer már elkészítettem a jelenleg Hawaiiban élő jeles amerikai magyar író, műfordító, szerkesztő és könyvkiadó - civilben nyelvészprofesszor -, Makkai Ádám weboldalát. Úgy volt, hogy fejleszteni fogjuk, de valahogy Ádám újabb megbízásai elmaradtak, évekre a kontaktus is megszakadt közöttünk. Míg nemrégiben újra jelentkezett: fel kellene újítani ezt a honlap-dolgot. De sajnos a régi tárhely és domain hozzáférésének az adatait egyikünk sem őrizte meg, így az egészet újraalkotva Kolos közreműködésével egy új domain alá, más tárhelyre került a honlap. Amelyet most ajánlani is szeretnék, konkrétan azért, mert frissében felkerült rá néhány izgalmas anyag.

Megújult és nagyon szép lett a Pro Pannonia Kiadó honlapja. A főoldalról be lehet lépni mind a régi, mind az új rendszerbe. A régi flash-megoldású volt, annak összes hátrányával (és kevés előnyével), az új html-oldalakból áll, épp ezért a Google is jól látja. Az új rendszer még bőven feltöltés alatt áll, nekem szerencsém van, mivel a könyvek szerzők szerinti prezentálá- sában a B betűig már eljutott a webmester, így a kiadó által gondozott öt könyvem bemutató oldala már böngészhető: Árokszélen - Halott madárral - Világvége - Szembesülés - 2000±3. Külön erőssége (lesz) az oldalnak, hogy a kiadványaikról megjelent kritikákat, ismertetéseket is számba veszik, lehetőség szerint közölve a szöveget vagy az internetes elérhetőségét. A honlap segítségével mód van online könyvrendelésre is - ez esetben a vevő 15 %-os kedvezménnyel juthat a könyvhöz.

Egy hónapja tart a 2. magyar díjazásos keresőoptimalizáló verseny - a Seonyár2008 -, amelyre én is beneveztem. Eleinte, nem számítva semmilyen helyezésre, csak félgőzzel vettem részt benne, ám aztán elfogott a versenyláz, és az elmúlt hetekben elég sok energiát fektettem abba, hogy néhány oldalam minél előbbre kerüljön a kulcsszóra adódó Google-listán. Kitűztem a reálisnak tűnő, de csak jelentős erőfeszítés árán elérhető célt, azt hogy a sok vérprofi SEO-szakember között a mezőny első harmadában végezzek. Egy hónap elteltével ezt sikerült is elérnem (és megtartanom), a verseny hivatalos ranglistáján e percben a 13. vagyok 46 nevezett versenyző között:

Egyáltalán nem akarom felújítani vagy pláne újrakezdeni a nyomtatás vs. internet vitát, csupán két friss cikkre szeretném felhívni olvasóim figyelmét, amelyek két ellentétes folyamatról szólnak. A Népszabadság weboldalán tegnap olvastam, nem kis meglepődéssel, hogy könyv alakban kiadják a Wikipédiát. Vagyis hát persze nem a több millió szócikket tartalmazó internetes világenciklopédiát, hanem a 700.000 szócikkes német nyelvű változatnak egy 50.000-es kivonatát (kiszámítottam, ez alig több, mint a teljes anyag 7 %-a), amely így is ezer oldalas lesz.

Ez szerintem fából vaskarika, az internet és annak nagy lexikona nem arra való, hogy kinyomtassák - de lám, mégis. Én ennél sokkal természetesebbnek tartom az ellenkező folyamatot, a nyomtatott könyvek digitálissá tételét és a digitális világkönyvtárak létrejöttét, amiről pedig a litera.hu közöl ma érdekes cikket.

Más: Internetes tartalom - Digitális szöveg - vizuális laptop

Áprilisi tréfa is lehetne, de nem az: a bolondok napján elkezdődött a 2. magyar díjazásos keresőoptimalizáló verseny. Kulcsszava: seonyár2008 - ezzel a keresőszóval kell a Google találati lista élére kerülni 2008. július 1. déli 12 órára. Ezúttal különösebb erőfeszítéseket nem kívánok tenni a győzelem érdekében (az első nem díjazásos versenyen 5., az első díjazásoson pedig 10. lettem), most nem ambicionálom, hogy helyezettje legyek a versenynek - de azért kimaradni sem szeretnék belőle. Abban reménykedem, hogy az adott kifejezésre történő keresés látogatókat hoz blogomnak és hogy elszórakoztat a játék: beneveztem hát ezzel a poszttal.

A flashmob fogalma nem tartozik a közkeletűek közé, egyelőre a nagy- városi szubkultúra részének tekinthető. Olyan társadalmi megmozdulást takar, amelynek során sok ember hirtelen megjelenik valamely nyilvános helyen, szokatlan dolgot művelve felhívja magára a figyelmet, aztán a sokaság feloszlik, mintha mi sem történt volna. Véglegesen elfogadott magyar kifejezés még nincsen erre a jelenségre, leginkább villámcsődületként, villám- gyülekezetként emlegetik.

Amikor először olvastam a hírt, miszerint olyan fényes jobboldali személyiségek, mint Kövér, Áder, Semjén, Kerényi, Bayer Gyurcsány Ferenc Baráti Társaságot alapítottak, vegyes érzéseim támadtak. Egyrészt a humornak és az iróniának feltétlen híve vagyok, másfelől a nevezett urak beállítódását valamelyest ismerve minden eszembe jut, csak nem a jóízű élc, hanem sokkal inkább a demagógia, az összeszorított fogú sulykolás, a szívós leckefelmondás. Továbbá: ha egy publicista vagy egy amúgy is bohócnak állt színházi ember tesz ilyen kísérletet a miniszterelnök lejáratására, az valahol rendjén is van, ez beleférhet a demokratikus keretekbe. Ám rivális vezető politikusoktól az ilyesmi egyszerűen nem elegáns dolog, sokkal inkább minősíti őket, mint azt, aki ellen irányul.

Újabb kis lépés a digitális világarchívum kiépülése felé:  "Az 1526 előtti időkből származó összesen 996 dokumentumot ezentúl bárki megtekintheti a Középkori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban című DVD segítségével" - mondja az illetékes levéltárigazgató. "...rendkívüli értékük miatt eddig csak igen indokolt esetben vehették kézbe a kutatók az 500-800 éves dokumentumokat, amelyeket tűzbiztos szekrényekben őriznek. Ezentúl viszont bárki "búvárkodhat" az anyagban; a kutatást a DVD-n nagyított képek segítik, 65 okirat esetében pedig a latin szövegek magyar fordítása és a csonka szövegrészek megfejtése is olvasható a lemezen.". Továbbá pedig: "a tervek szerint a jövőben az ország valamennyi levéltárában digitalizálják a Kárpát-medence teljes középkori iratanyagát, ami nagyban megkönnyíti a kutatómunkát. ... Amennyiben a teljes hazai anyagot digitalizálják, a levéltárosok egy kattintással, utazgatás nélkül hozzájuthatnak az értékes anyaghoz." Ha van PC-jük vagy laptopjuk...