A hatvanas években, amikor egy ünnepélyes napon tévékészüléket vásároltunk, nem gondoltam még, hogy kiskölyökként rövidesen mániákus nézővé válok, s hogy rövidesen egy katartikus élménnyel is gazdagodom. Amikor csak tehettem, a képernyő elé ültem. Napirenden voltak a viták a családban arról, meddig tévézhetek, korán ágyba kergetnek-e szüleim, vagy kivételesen megnézhetem az esti filmet is.

Ukrajnában, jelesül Kárpátalján járt Sólyom László magyar köztársasági elnök. A lapok közölték, merre volt, kikkel találkozott, miről beszélt. Ez a remek kép Munkácson készült róla (forrás - a link sajnos már nem működik, töröltem, 2015). Tiszaújlaki látogatásáról pedig ezt írja levelében beregszászi újságíró barátom:

"Önző kutya lennék, ha a tegnapi élményemet nem osztanám meg veled. A Tiszaújlaki Széchenyi István Középiskolából kijőve Sólyom László köztársasági elnök úr Juscsenko ukrán államfővel együtt néhány percre elvegyült a nagyközség főutcáján rájuk várakozó, mintegy 200 fős tömegben. Felfokozott hangulat, örömmámor, fotózni nem is lehetett őket, csak hallani, amint valaki önfeledten kiáltozza: »Árpi bácsi! Drága Árpi bácsi!«"

_________________________

munkács, beregszász, tiszaújlak, ukrajna, közblog, poén > illegális fotó

magyar köztársaság - politikai szamizdat - google első hely

BEREGSZÁSZ | Az MTI jelenti | Egy nemzetnek ahhoz, hogy fennmaradhasson, intézményekre van szüksége, teljes társadalmat kell képeznie, s különösen fontos ez azoknak a nemzetrészeknek az esetében, amelyek Magyarország határain kívül kerültek - mondta Sólyom László kedden Beregszászon, a Szent István-napi ünnepségen tartott ünnepi beszédében.

Az egynapos kárpátaljai látogatáson tartózkodó magyar államfő azt követően beszélt a beregszászi Szent Kereszt katolikus templom előtt álló Szent István-szobornál összegyűlt, több száz fős tömeg előtt, hogy a három történelmi egyház püspökeivel és a magyar szervezetek vezetőivel együtt istentiszteleten vett részt. Beszédében a többi között kiemelte: a határok változhatnak, a nemzet meg fog maradni, mert független a határoktól, amint azt az elmúlt nyolcvan év során több impériumhoz tartozott Kárpátalja példája is mutatja. Amíg magyarok akarunk maradni, legyünk bárhol, azok is fogunk maradni - tette hozzá. (MTI hír)

Egy rendkívül érdekes felmérés eredményeit ismerteti és elemzi a Transindex mai cikke. A kutatás keretében azt szondázták, hogy a határon túli magyarok hogyan viszonyulnak egyfelől a magyar, másfelől az idegen népcsoportokhoz, továbbá olyan társadalmi rétegekhez, mint pl. a homoszexuálisok, menekültek, újgazdagok. Megtudhatjuk például, hogy a romákat Kárpátalján inkább elutasítják, mint a Vajdaságban, míg a magyarországi magyarok Szlovákiában jóval szimpatikusabbak, mint Kárpátalján, Erdélyben vagy a Vajaságban. De kiolvasható az is az adatokból, hogy a homoszexuálisokat Kárpátalján jobban elutasítják, mint a romákat vagy a kínaiakat, míg az ukránokat sokkal szimpatikusabbaknak tartják a szlovákoknál és románoknál.

 

Frissítés: Erre a helyre eredetileg egy videó volt betűzve a YouTube-ról: magyarországi fiatal turisták a vereckei hágónál (!) aziránt érdeklődnek igen szerény nyelvtudásukkal egy ruszin tehénpásztor nénitől, hogy vannak-e itt (a hágónál!) magyarok. Nemleges választ kapva a néninek a "Lesz, lesz, lesz, csakazért is lesz" kezdetű revizionista dal első sorát próbálják lefordítani.

Úgy tűnik, végleg elvesztettem az érdeklődésemet a kárpátaljai közügyek iránt. Egy-két évvel ezelőtt még nyilván nem álltam volna meg, hogy kommentárt fűzzek a Dupka-ügyhöz (lásd ezt is), most meg már arra sincs kedvem emlékeztetni, hogy éppen 10 éve írtam le először: épül a kárpátaljai Potyomkin-falu, s hogy azóta hány írásomban ágáltam: a magyar támagatási rendszer látszat- eredményeket finanszíroz. Nyilván megemlítettem volna azt is, hogy bár az ügyet most kipattantó lap mögött álló szervezet sem különb a Deákné vásznánál, de a megvalósított célok, az elért eredmények minősége tekintetében mégis messze felette áll az ellenérdekű szervezet berkeiben mutatkozóknál, s hogy bár a megjelent cikk nem mentes a rosszindulattól és a csúsztatásoktól sem, azonban egészében véve sokkal több benne az igazság, mint Dupka szánalmas magyararázkodásaiban (itt és itt).

Elég ritkán fordul velem elő, hogy a MÉKK szegényes honlapján évek óta változatlan anyagokat szottyanjon kedvem olvasgatni. De most valaki levélben adatokat kért tőlem, így megnéztem: egy tájékozatlan érdeklődő megtalálja-e neve alapján a szervezet honlapját. Eléggé megdöbbentő dolgokat tapasztaltam.

A kárpátaljai magyarságnak nincs egységes politikai stratégiája. Ellenkezőleg: egymásnak feszülő két politikai erő állítja magáról, hogy az itt élő magyar közösség érdekeit képviseli, mivel azonban ezt egymás ellenében teszik, így sokkal inkább önérdekeik kerülnek előtérbe, s ezeket akkor is érvényesítik, ha az összhatás inkább káros, mint hasznos a magyar kisebbség egészére nézve.

Vegyesen állok én a kárpátaljaisággal. Időnként tudomást sem veszek róla, máskor szabadulni akarok tőle, rúgdosom a lábamról, mint  tyúkszart, igyekszem inkább a magyarság és a világ általános dolgai felé fordulni, megint máskor pedig élvezettel merülök bele, mint nyű a bomló húsba. Felváltva vagyok hol közömbös, hol elutasító, hol érdeklődő. Olykor pedig mind a három egyszerre. Ez most három dologról jutott eszembe.

Holnap Budapestre érkezünk, ahol is 17.30-kor kezdődik előadásom, amelyre ismételten hívok minden érdeklődőt. Részletek itt: Meghívó. Egy hete nyitottam meg az est interakciós oldalát, itt lehetett nekem kérdéseket feltenni, sajnos a lehetőséggel csak az utolsó napokban éltetek. Tegnap Szokolay Zoltán kéréseinek tettem eleget, ma Lengyel Jánosnak válaszolok.

Lezárult a pécsi VersMegálló-Program zsűrizési szakasza, amelynek során 138 szerző összesen 551 beküldött verséből kiválasztották azt a 100-at, amelyek úgynevezett CityLight posztereken kerülnek bemutatásra Pécs buszmegállóiban. Az Ung Ungvárnál előadásomra készülődve jó jelnek tartom, hogy két bezsűrizett versem közül az egyik ez: