Indult egy új blogportál VilágMa címmel és személyesen nem ismert szerkesztője Bognár László barátom javaslatára meghívott szerzőnek. Így csütörtökönként most jelentkezem új poszttal,  pénteken pedig ugyanezt leközlöm napi blogomban. Ezen a héten ez már így történt, Pécs, Baalbek c. esszé-féleségem mindkét helyen megjelent. Az új oldal még nem tekinthető bejáratottnak és én őszintén szólva nem feltétlenül hiszek a kollektív blogolás tartósságában, bár kétség kívül látom előnyeit. Az eddig "beiktatott" nyolc szerző itt most, nekem úgy tűnik, picit esetlegesen került egy portál alá - ebből remek felfutás ugyanúgy következhet, mint ahogy a felívelés utáni érdektelenség is. Meglátjuk. Én mindenesetre örülök annak, hogy az új inspiráció révén kerek egészbe sikerült foglalnom Pécshez és Csontváryhoz fűződő néhány élményemet.

Tiltakozás: József Attila szobra Budapest

Virtuális valóság és élőlánc. Honlap optimalizálás ivóvízkezelés és műanyag tartály kulcsszóra

Online akció a Google találati lista felhasználásával. A tiltakozás megjelenése a kereső első oldalán.

 A magam módján ezúton internetes akció keretében indítom el tiltakozásomat az ellen, hogy a több mint 30 esztendeje „a rakodópart alsó kövén” békésen üldögélő kedves költőmet valamely idióta politikai felforgatótevékenység keretében méltó helyéről elmozdítsák. >>a tiltakozás teljes szöveg a virtuális élőlánc honlapon.

• Frissítés. Az akció hírei mától külön oldalon jelennek meg, aktuálisan listázza. Frissítés 2020 - a linkszöveg átalakítása az új seo-projektekhez:
• Honlapoptimalizálás - ivóvízkezelés - műanyag tartály

Örömmel jelentem, hogy alig pár napja meghirdetett internetes akciómnak - tiltakozás virtuális szerverrel József Attila szobrának eltávolítása ellen - megvannak az első komolyabb eredményei. Akcióm lényege: egyes Google találati listák élmezőnyét elfoglalva a tiltakozásom szövegére mutató linkek formájában virtuális élőláncot alkotni József Attila szobra köré. Nos, az előre meghirdetett keresőkifejezésekre adódó listák élén máris az én posztjaim szerepelnek, az első 10-ben pedig több találatom is van. Felsorolom őket. <!--

A heideggeri Semmi körüli tiszteletkör után szükségesnek éreztem, hogy felújítsam régebbi blog-performanszomat, beleértve az erről szólő helyszíni tudósítást is, amelyből megtudjuk: a hiánynak vannak fokozatai. Van, ami csak úgy szimplán nincsen, meg van, ami sokkal inkább nincs. Zeusz csak egyszerűen nincs, viszont mindent tudunk róla. A görögök ismeretlen istene – Agnosztosz theosz – viszont jobban nincs, mert róla nem tudunk semmit. Ennél is cudarabbul nincsen szobra ennek az ismeretlen csávónak. A hiányok netovábbja pedig az, hogy a görögök ennek a nagyon nemlétező isten cudarul nincsen szobra számára talapzatot emeltek a Pantheonban. »a teljes helyszíni beszámoló

(NapiBlog) Örülök, hogy a Kárpáti Igaz Szóban  cikk jelent meg az ungvári lámpagyújtogatóról: alakja, amely hosszú évtizedeken át hozzá tartozott a „városképhez”, érdemes a felidézésre (főként, hogy tavaly szobrot is állítottak neki). Az írás címét viszont elhibázottnak gondolom (Miklós bá’, a lámpagyújtogató), hiszen, emlékezetem szerint legalábbis, így soha senki nem hívta és nem emlegette (nem volt magyar!), ő mindenkinek, öregnek s fiatalnak  egyszerűen Kolja volt. A róla őrzött képem is eltér egyben-másban a szerző által lefestettől, én például semmiképpen nem nevezném „idős öregúr”-nak, sokkal inkább örökifjú hobónak. »tovább

Csönge írja Népeslap c. blogjában: "amikor a Budai Rajziskola alkalmazott grafika szakán eljutottunk odáig, hogy témát kellett választanunk a szakmunkánkhoz, eldöntöttem, hogy olyasmit szeretnék alkotni, ami egyszerre hagyományőrző, és egyszerre újszerű, egyidőben magyar és univerzális, folk és urban. arra gondoltam, megpróbálom megragadni közmondásaink színeit." Így születtek meg a népeslapok, ez a sorozat lett Csönge jól sikerült szakmunkája. Mivel ő még csak 3 darabot tett fel a blogjába, én sem akarok előreszaladni, csak ezt a hármat mutatom be:

Kolos hívta fel a figyelmemet egy ungvári fotós, Mihail Dorogovics (Michael Dorogovich) honlapjára. Az oldalon sok profi (de számomra érdektelen) munka mellett néhány igazán jó művész-fotót is találtam: a szó mindkét értelmében. Művészi igényű képek, illetve (és ez az érdekesebb) kárpátaljai festőkről készített művész-portrék. Ezek között fedeztem fel a felejthetetlen Szemán Ferencről, mindnyájunk Öcsijéről, jelentős piktorunkról, művészeti életünk egyik legérdekesebb alakjáról készült igazán remek felvételeket, amelyeket itt most be is mutatok.

E blogban időről időre szóba kerül Malevics Fekete négyzet című képe, legutóbb például itt, de a puszta említésnél nagyobb szerepet is játszott például A Semmi apoteózisa c. blog-performanszomban, ahol is az előadás közönségének be- és kiléptetése "Malevicson át" történt. Kétség kívül ez a művészettörténeti jelentőségű festmény is szerepelt annak a műtárgynak az ihletadói között, amelynek a hangzatos A Tool to Deceive and Slaughter címet adta alkotója, Caleb Larsen (szabad műfordítása a poszt címében - aki tud jobbat, küldje be kommentben!). A fekete kocka lényege, egyben különleges tulajdonsága az, hogy árveréseken újra és újra eladja magát.

Leonyid Tiskov (Leonid Tishkov) moszkvai művész (és vállalkozó). Többek között az első orosz karikatúraszájt alapítója. Szverdlovsz megyében született, pedagus-családban, orvosi végzettséget szerzett, dolgozott a szakmában és szerkesztette az orosz orvosi enciklópédiát. 1980-tól szabadfoglalkozású művész. Több műfajban alkot,  számos kiállítása és bemutatója volt, a legkülönfélébb installációkkal  és projektumokkal jelentkezik, világszerte ismerik. Tiskov "a posztindusztriális társadalom romantikusa, aki alkotásaihoz a moszkvai konceptulizmust használja fel, de az ironikus dekonstrukciót az örök témák és archetipusok felé fordulva új ösztönösséggel és poézissel haladja meg". Alább egy aktuális párizsi installációjának néhány dokumentuma blogjából.