Az alábbi blogbejegyzéssel én lettem az ELSŐ PIRÉZ... Aztán sok minden történt...
 

piréznek tekintem magam.

 

 

Mindez 2007-ben történt. Később aztán a pirézek és a pirézség sajátos jelentéstartalmú fogalommá vált. Voltak, akik más népnevek, etnikumok megnevezése helyett kezdték használni, de végül azok lettek sokkal többen, akik a kirekesztés, az idegengyűlölet, a sovén mélymagyarság elleni fellépés szimbólumának tekintették. Piréznek lenni annyi, mint a másságot értéknek tekinteni. Piréznek lenni annyi, mint a szemébe röhögni az összes rasszistának, újnácinak, antiszemitának.

Sok egyéb infó és fejlemény az alábbi linkeken

• Piréz blog
• Piréznek lenni - pirézek
• Tsúszó pirézek
• Első Piréz

Az ember normális esetben elmenekül olyan webhelyekről, ahol nem talál tartalmat, és nem tér vissza újra meggyőződni a semmiről. Én azonban, valamilyen ismeretlen eredetű perverzitásból, időnként visszakattintok csodálkozni az üres honlapokra

Indulatoktól sem mentes vitát indított Bodor Pál (Diurnus) Népszabadság-beli cikke A baloldal nemzeti balfogásáról. Szokatlanul élesen reagált Fejtő Ferenc, az igazi robbanást éppen az ő vádjai idézték elő.

Bő évtizede még jó hírnek számított, ha az újságok arról számoltak be, hogy csökken a csökkenés üteme. A Szovjetunió felbomlása után az önálló Ukrajnában az ipari termelés és a GDP mélyrepülésben volt, a negatív számok növekvő tendenciát mutatattak, és bizony annak is örülni lehetett, ha a zuhanás már nem gyorsult tovább. Azóta sokat javult a helyzet, az ország gazdasági helyzetét jellemző mutatók látványosan emelkedni kezdtek.

 

Két sajtótörténeti adalék: 1) amikor a KMKSZ lapjában még lehetett bírálni a KMKSZ-t; 2) miről beszéltem 10 éve a magyar újságírók kárpátaljai  szövetségének alakuló ülésén.

A zöld Kárpáti Igaz Szó továbbra is identitászavarral küzd, két jeles költővel ékes szerkesztői kara pedig képtelen egy versrészletet híven visszaadni.

Mint én is írtam róla, a múlt hét péntekén Kárpátalján járt Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. Hétfőn nem jelennek meg nálunk lapok, hétfőn az újságírók dolgoznak verejtékező homlokkal, hogy a keddi - hetilapok esetén a hét második felében megjelenő - újságjaikba megírják beszámolóikat.

Budapest. A magyar szocialisták nem tudnak meglenni bukott csinovnyikaik nélkül. Úgy mentik át őket bársonyszékből bársonyszékbe, mint a kutya cipeli a kölykeit egyik vacokról a másikra.

Először a Medgyessy-kormány első bukott miniszterének, Kis Elemérnek örülhettünk, amikor megtették a Szülőföld Alap főnökének, most januárban 5 volt koalíciós miniszter jutott pénzosztó államtitkári pozícióba, ma meg azt olvasom, hogy Bársony András nagyköveti bársonyszéket kap.

Ha szigorúan vesszük, akkor voltaképp lenyúlta a címemet. De mégsem, mert az enyém sokkal jobb, és sokkal többet is jelent. Ő csak szembenéz, de nem szembesül. Pedig ha az utóbbit is megtenné, akár hiteles is lehetne.