Meghozta a posta a Hosszúfény c. antológia két tiszteletpéldányát. Mivel mindketten szereplünk benne. Évától mesék, tőlem 3 vers. Mint az előszó írja: "a kiadó és a szerkesztő talált két olyan fogódzót, amely lehetővé és indokolttá tette, hogy az e kötetben szereplő műveket és szerzőiket éppen ebben, és nem más csillagzatban tárja az érdeklődő nagyközönség elé: az egyik az, hogy a szerzők mindannyian a magyar nyelvterület azon részének szülöttei és alkotói, amely kívül esik Magyarországnak a múlt század elején megvont határain, a másik, hogy 2004 és 2006 között mindannyian a magyar kulturális tárca irodalmi ösztöndíjasai voltak." Itt persze újra felmerül a kérdés, szerencsés dolog-e külön kezelni az írókat a határon túliságuk miatt, de ebbe ezúttal nem megyek be.

Bár már könyvalakban is megjelent, a Debreceni Disputa folytatja Pilinszky- projektumom verseinek közlését - én is ebben az ütemben teszem itt elérhetővé. Ehavi számukban:

Két idei szonettem jelent meg a Duna-part (vagy duna-pART) júniusi számában. Íme:

Csönge csak most hozta el a Parnasszus tavaszi bemutatóján átvett tiszteletpéldányomat. (Rendszeres látogatóje effajta rendezvényeknek.) Így, bár elég nagy késéssel, de megláthattam a lapban hét haikumat - így már egyre többet ismerhet meg az olvasó sorozatomból.

Szonetteken és haikukon kívül az idén alig is írtam egyebet. Háromsorosaimból itt-ott meg is jelenik egy-egy csokorra való.

Az idén nem igazán írtam még mást, mint haikukat és szonetteket. Az előbbivel mostanában próbálkoztam először, az utóbbi viszont régtől egyik legkedvesebb versformám. Most a legújabbak közül jelent meg három a Bárka friss számában.

Töprengtem rajta, mivel emlékezhetnék meg blogomban a magyar költészet napjáról (ápr. 11.). Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, de aztán mérhetetlen hiúságomban mégis arra a rút gondolatra jutottam, hogy saját költeményt adok közre. El is terveztem, hogy a Bárka friss számában most megjelent három új szonettem éppen megfelelő lesz erre a célra - de előtte egyeztetni akartam a szerkesztőséggel; ők viszont csak a jövő héten teszik közzé őket a BárkaOnline oldalán, kérték, addig várjak én is. Természetesen. Ehelyett így most egy nagyon régi, de "híres" versemet ajánlom olvasóim figyelmébe, a Három másodpercem címűt. Azt hiszem, ez a leggyakrabban szavalt és újraközölt, legismertebb írásaim közé tartozik. De hátha van még, aki nem találkozott vele. Ja és! Megtaláltam a neten hangos változatát is: egy színész mondja el (sajnos nem tudom, kicsoda). De lássuk magát a verset, 1980-ból:

A Debreceni Disputa friss számában megjelent Pilinszky-projektumom két soron következő verse: a második szonettköszorú 3. és 4. szonettje. A magam módján ezzel viszonzom mindazok figyelmességét, akik nekem vagy családom tagjainak kellemes ünnepeket kívántak a napokban.