Levél Elek Tibornak | Elek Tibor válasza | Vitaoldal-bdk | Vitaoldal-BárkaOnline

Miért vesztegel az aknaszlatinai kórház - kérdezi cikke címében az újságíró. A válasszal sajnos adósunk marad, így sosem fogjuk megtudni, hogy vajon az üzemenyag fogyott-e ki belőle vagy a szemafort állították pirosra.

Három utóbbi legszebb és legfontosabb könyvem pécsi kiadója rövidesen elköltözik, ezért kiadói könyvkészletük darabjait roppant kedvező áron kínálják az érdeklődőknek. A könyvek megvásárolhatók a helyszínen - 7621 Pécs, Király u. 33 -  vagy megrendelhetők emailban


Az akció 2007. január 31-ig tart.

Az én könyveim az alábbi, igen kedvező árakon szerezhetők be:

	Árokszélen Versek, képversek, 1996. Kedvezményes ár: 200 Ft. (több infó a könyvről)
	Halott madárral Válogatott versek, 1999. Kedvezményes ár: 500 Ft. (több infó a könyvről)
	Világvége Novellák, 2002. Kedvezményes ár: 600 Ft. (több infó a könyvről)
	Szembesülés Regény, 2002. Kedvezményes ár: 1000 Ft. (több infó a könyvről)

Mindenképpen érdemes a teljes listát is átböngésznetek:


Köszönöm figyelmeteket!

A harmadik forduló két részből áll. Először egy évszámot kell megtalálnotok úgy, hogy bizonyos információkkal rávezetlek titeket. Aztán, ha megvan az évszám, további közlések  következnek, majd rákérdezek egy konkrétumra.

1. közlés:
A londoni vándorszínészek akkoriban évente felkerekedtek és előadásokat tartottak az ország különböző városaiban. Ahogy máskor, ebben az esztendőben is eljutottak a közép-angliai Stratfordba. Egyes források szerint ekkor állt be közéjük William Shakespeare, és így került fel Londonba.

Melyik ez az esztendő?

---

Frissítés :

A források állításai ellentmondóak, és az sem biztos, hogy így került a mi Vilmosunk Londonba, de az év, amire gondoltam - és Nagya pontosan meghatározta -: 1587.

De mi történt még ebben az évben? (Az állításokat most már nem sorszámozom, hiszen megvan az év!)

• Az előző években (1585-86-ban) játszódik Fekete István A koppányi aga testamentuma c. regénye, az ebből készült film (Zsurzs Éva rendezte) nemzedékem egyik nagy élménye.
  
• Egy évvel vagyunk Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király halála után.
• 1587-ben jelenik meg az első Faust-feldolgozás Johann Spiess tollából.
• A Biblia-fordító és könyvnyomtató Károli Gáspár ekkor tér vissza Göncre és kezdi el nagy munkáját (Vizsolyi biblia). Éppen ebben az évben inaskodik mellette a kiskamasz Szenczi Molnár Albert.
• Ebben az évben halt meg Draskovics György, kalocsai érsek, aki Magyarországon letelepítette a jezsuita rendet.
• Ebben az évben halt meg Kalajkoz Ali, budai basa, akinek földi maradványait Gül baba türbéjében vélték megtalálni.
  
• Balassi Bálint, miután elfoglalta Sárospatak várát, 1584-ben kötött érdekházasságot özv. Várdai Mihályné Dobó Krisztinával, saját unokatestvérével. Az erőszakos várfoglalás miatt felségsértési perbe fogták, a házasságot pedig vérfertőzés címén megtámadták. A házasságot ebben az évben, azaz  1587-ben a pápa érvénytelenítette.
• 1587. február 8-án végezték ki Stuart Máriát.

De MI TÖRTÉNT MAGYARORSZÁGON 1587. október 23-án?

Figyelem! Hogy ne csak egy versenyző nyerhessen pontot, ezért aki tudja a megfejtést, kérem, egy férfi keresztnév megadásával jelezze ezt számomra. Aki tehát elsőként beírja azt a nevet, amit várok, azé a 10 pont! Aztán folytatjuk!

Figyelem! Aki nem akarja látni a megoldást, ne görgesse tovább az oldalt!
A megfejtés következik!

» »
» »
» »
» »


» »
» »
» »
» »
» »


» »
» »
» »
» »


» »
» »
» »
» »


» »
» »
» »
» »


» »
» »
» »
» »

Magyarországon Gergely pápa 1582. február 24-én kelt rendelete értelmében - nem csekély késéssel - ekkor hajtották végre a naptárreformot. Ennek értelmében 1587. október 21-e után november 1-je következett, a közbülső napok kiestek az időszámításból, így értelemszerűen ezeken semmi sem történt.

Itáliában, Lengyelországban, Portugáliában és Spanyolországban ugyanez 5 évvel korábban történt, az 1582. október 4-e és október 15-e közötti napok estek ki. A legtöbb katolikus országban 1585-ben tértek át a Gergely-naptárra. Oroszországban 1918-ig, Görögországban 1923-ig, Romániában pedig 1924-ig vártak ezzel... Az ortodox egyházban ma is a Julián-naptár szerint tartják az ünnepeket.

-----------

A játék végeredménye:

Tegnap koraeste telefonhívást kaptam Budapestről Új dimenzió vagy útvesztő? cikkem okán. Sajnos újraolvasva sem mondhatok mást: aki ebben a témában valamennyire elmerült, az nem sok új információt kapott (illetve amit igen, az nem került kellő kifejtésre), aki pedig soha nem hallott a problémakörről (beszélgetőtársam szerint ők vannak többen), az kapkodhatta a fejét, és amit eddig nem értett, ezt ebből bizonyosan nem értette meg. Szerintem akinek pontosabb ismeretekre, árnyaltan kifejtett gondolatokra van igénye, az érdeklődésének megfelelő mélységben inkább cikkekből, tanulmányokból tájékozódhat - egy rosszul levezetett beszélgetés inkább összezavarja, semmint tisztázza számára a bonyolult helyzetet.

Egy újabb cikket is elolvasva beszélgetésünk folytatásaként levélben foglaltam össze véleményemet arról, miért nem hiszek abban, hogy a mai magyar politika képes megoldani a határon túli magyarsággal kapcsolatos azon gondokat, amelyek egy részét maga állította elő.

Először egy nyáron írt tanulmányomból idéztem:

 

„Nagy örömmel tapasztaltam, hogy ezen a téren Gyurcsány Ferenc erőteljes fellépésével radikális változások történnek, illetve fognak történni. De amilyen hamar fellelkesedtem, olyan hamar le is törtem. Ahogy az államháztartási-pénzügyi-gazdasági-egészségügyi-stb. reform is (amennyire meg tudom ítélni) teljesen felemásra, ellentmondásosra látszik sikeredni, ugyanúgy a nemzetpolitika és a határon túli magyarság ügyét is, az egészséges eredeti elképzelésekhez képest ügyetlen balkezével próbálja a jelenlegi kormánykoalíció levezényelni. Ahelyett, hogy azonnal megszüntette volna a rossz rendszert, felszámolta volna a rosszul (voltaképp károsan) működő intézményeket, közalapítványokat, bizottságokat és kuratóriumokat, elkezdte elmosni, elmaszatolni az egész átalakítást, a régi struktúra lebontása helyett újratákolgatás folyik, és még az is lehet, hogy a támogatási rendszer egyes intézményei (változatlanul vagy átalakulva) túlélik a reformot.

....

Ha eddig is kisajátította és saját érdekeinek rendelte alá a pártpolitika a támogatási rendszert, akkor ugyan miért hinném el, hogy most másként lesz: hiszen magasabb szinten ugyanúgy pártpolitikusok kerültek döntési helyzetbe. Ha a művelődés és a közoktatás minisztériuma eddig rossz könyveket, hitvány rendezvényeket,  látszattevékenységeket és „munkanélküliségképzést” támogatott, mitől lesz másként ezután? Ha az informatikai minisztérium nehéz milliókat pocsékolt el Ukrajna belsejébe telepített (!) nem működő eMagyar-pontokra, valamelyik utódminisztérium miért tartóztatná meg magát ugyanettől? Változik-e az elv, hogy a kárpátaljai magyarságszervezetek teljes költségvetését Mo-nak kell megfinanszíroznia? Változik-e a szülőföldön marasztalás hamis elve?

       Azt hiszem, a határon túli magyarság ügyét ugyanúgy sikerült hosszú évtizedekre kisiklatni, mint a magyar futballét. A belső érdekek olyan zárt köre alakult ki, amelyből egyszerűen nincs kilépés. És ahogy a legmagasabb szintű sportvezetők sem veszik évtizedek óta tekintetbe a szurkolók érdekeit, ugyanúgy a nemzetpolitikai döntéshozói számára is csak a szavak szintjén létezik a határon túli magyarság tényleges érdeke.”

 

Aztán még ilyesmiket fűztem hozzá:

 

... Szakmai szempontok? Ugyan! Amíg a határon túlról az elmúlt 16 évben pozícióba került és kinevelődött sötét politikai figurák közvetítik a szakmai szempontokat, addig erre semmi esély. Ameddig magyarországi független szakemberek széles, őszinte tényfeltáró szakmai vizsgálódásai át nem világítják a határon túli magyar szféra egészét, és amíg a politika ezeket maradéktalanul figyelembe nem veszi, addig nem lehet jó döntéseket hozni. Az egész rendszer túlpolitizált, független civileknek nincs helye a pályán: sem belső közreműködés, sem külső kontroll. Minthogy civilek nem is igazán vannak, vagy ha vannak, láthatatlanok, és eszük ágában sincs ebben a dologban részt venni: saját szakmai eredményességük, üzleti rátermettségük révén megengedhetik maguknak, hogy széles ívben elkerüljék az úgynevezett magyar ügyeket.

... 

Olvastam azt a néhány nem túl részletes sajtóanyagot, amely a Gyurcsány - határon túli vezetők találkozó után megjelent. Úgy vettem ki, kapásból sikerült egy nagy csúsztatást elültetni a fülekbe: összemosni a határ menti, és a határon túli támogatások összegét. Hogy valójában milyen ígéretek hangzottak el, nem tudom, de ha mindenki elégedetten távozott, akkor történtek ilyesmik. A határon túli szervezetek ugyanis csak pénz akarnak, dehogy akarnak együttműködő partnerek lenni: nem ehhez szoktatták őket. Most mitől lenne másképp?

Szóval: azt hiszem, amit a politika rontott el ennyire, azt most, ebben a mostani helyzetében, nem fogja tudni rendbehozni. Több okból is alkalmatlan erre: a belpolitikai ziláltság, a baloldal identitászavara és böszmesége (jó szó ez!), a jobboldal revolverező, destruktív magatartása, a gazdasági kényszerpálya erre alkalmatlanná teszi. Egyetlen megoldás lenne, ha teljesen kivonulna a probléma feletti felügyeletből, és utat engedne a politikamentes spontán civil szerveződéseknek. Akkor lenne esély arra, hogy újabb 16 év elteltével legalább a nullpontra visszaérkezzünk.

Végül még megköszöntem, hogy a címzett elviseli az őszinteségemet. Az ugyanis előfordulhat, hogy rosszul látom a helyzetet, előfordulhat, hogy hibás következésekre jutok. Csak az nem fordulhat elő, hogy ne azt írjam, amit éppen gondolok.

Egy kárpátaljai lap leközöl egy interjút. Jó. Vagyis nem jó, mert az interjú bűnrossz, de ez nem újdonság. Eltelik majd egy év, és egy másik lap, kicsit áttupírozva, újraközli. Jó. Vagyis még kevésbé az, mert a baromságok benne maradnak; sőt; ám ilyesmi is gyakorta megesik minálunk.

Viszont mindezek után az interjút eredetileg közlő lap internetes portálja átveszi (visszaveszi?) a másik laptól a kicsit megváltozott szöveget, és újraközli! Ez már a mi tájainkon is komoly sajtótörténeti teljesítmény.

A beszélgetőtársak pedig: két kárpátaljai magyar író.

Ez az a pillanat, amikor én viszont nem vagyok az!

-----------------

Kárpátinfo, 06.03.07.:
Beszélgetés Bakos Kiss Károllyal, az Együtt lírai díjának kitüntetettjével

Ukrajnai Magyar Krónika, 07. jan. 3.
Legyen vers! Beszélgetés Bakos Kiss Károllyal (oldal alsó harmada)

Kárpátinfo, 07.01.08.:
Legyen vers! Beszélgetés Bakos Kiss Károllyal

_________
Köszönet nagyának, aki észrevette.

téma: sajtó, kárpátaljai magyar irodalom

Tegnap apám feljött hozzám, leült, és jelentőségteljesen előadta: mindjárt itt az 50. születésnapom, és ők nem tudják, hogy mivel lepjenek meg. Szeretnének nekem komolyabb ajándékot venni, de nem tudják, micsodát. Mondtam, hogy az lesz számomra a legnagyobb ajándék, ha ezt az egész születésnapot letudjuk azzal, hogy aznap reggelizés közben a konyhában adnak nekem egy puszit, és ezzel az egész születésnapot lezártnak tekintjük. Kicsit sértődötten távozott.

Értem én régóta, hogy az én születésnapomra nem nekem van igényem, hanem nekik, nem nekem akarnak örömet szerezni, hanem maguknak. De hát mindenki örvendezzen a saját születésnapján, ha akar, ne pedig az enyémen.

Nem sokkal korábban az Ukrán Írószövetség helyi szervezetének az elnöke jelezte, hogy szeretnének ők is belekapcsolódni az évfordulóm alkalmából sorra kerülő rendezvénybe. Miféle rendezvénybe?, hőköltem. Hát nem lesz semmilyen ünnepség? De nem ám! Petro szerencsére ismer már egy kicsit, legutóbb a Szövetség jubileumi katalógusában való szereplésemmel, majd a díjam átadásával kapcsolatban elkönyvelhette, hogy eléggé fura fazon vagyok, és nem vágyom arra, amiért mások lábuk-kezük törik nagy igyekezetükben. Beletörődött, hogy nem lesz ünnepi ceremónia, nem kezdeményezek semmit, mások kezdeményezését pedig elhárítom, nem fogják - mint más jubiláló írók esetében - sehol szavalni vagy énekelni a verseimet, hogy átszellemült, sugárzó arccal hallgathassam, nem fognak fontos funkcik beszédeket tartani és okleveleket átadni, nem szólal fel egykori tanító nénim, szomszédom, barátom, kollégám, nem mondja el egyikük sem a sok szóvirágos közhelyet. Brrrrr. Ellenben egy baráti beszélgetésre szívesen látom az ukrán kollégákat.

*

Liszka Jóska elküldte igen ízléses kiállítású könyvét: húsz év naplójegyzetei, 1976-1995. Mielőbb szeretném elolvasni; majd beszámolok róla.

*

Tegnap végre felavattuk Csönge sakkészletét (ezen az oldalon látható), Évával játszottunk este két partit. Én szívesen csinálnék ebből rendszert, kevés dolgot szeretek jobban, mint sakkozni. Van, amire sajnálom az időt - erre soha.

*

Bár igazán nem tettem érte sok erőfeszítést, a linkfelhő-versenyben mára egészen jók lettek a helyezéseim. Három címem is felkerült az első Google-táblára; igaz, nem minden letöltésnél ez a sorrend. A Firefoxom például érdekes módon egy másik szerverről tölti le a találati oldalt, mint az IE-m. Arra is rájöttem, hogy alighanem a proxy-beállítások miatt. Ezek a címeim csücsülnek tehát az első linkfelhőn:

• 5. linkfelhő ungparty.net
• 6. linkfelhő, átirányított domain
• 8. linkfelhő ukrajna.net

Ide kapcsolódik, hogy az első magyar keresőoptimalizáló verseny győztese, El Lobo felújította kis nyelvi vitánkat arról, hogy jó-e egyáltalán ez a szó, hiszen nem a keresőket optimalizáljuk, hanem a honlapunkat. Ez igaz, honlapotimalizációt végzünk, de abból a célból,  hogy a kereső "szeresse" oldalainkat; a keresőoptimalizálás tehát jelentőstömörítő szóösszetétel, annyi mint "honlapnak keresőkre való optimalizálása". A vita oldal El Lobo új blogjában itt található.

*

És ha már vita... Miközben a nyomtatás és/vagy internet témában indított kis polémia érzésem szerint nagyjából eljutott nyugvópontjára, aközben sűrű levélváltásba keveredtem a résztvevők némelyikével. Norman Károly druszám hosszú levelekben fejti ki elméletének, évtizedes töpregéseinek egy-egy ágát-bogát; poszt is lesz belőle talán könyvblogjában (blogkönyvében?) Szép az elmélete, számomra helyenként már-már költői, röstellem is, hogy nem tudom minden ponton követni.

*

A Blogarléc, anélkül, hogy különösebb reklámot csinálnánk neki, egyre nagyobb nézettséget ér el, és talán tartalma is egyre változatosabb; ennek igazán örülök, mint ahogy annak is, hogy feladványaim is mindig megtalálják a maguk megfejtőit.

No, amikor a feladványt lányom társaságának Szilveszterkor feladtam, akkor Veszprém megyei városnevet nem kértem, máshogy segítettem. Először is azt mondtam: ha nem én találtam volna ki a feladványt, nem biztos, hogy egykönnyen megfejteném. Túl sok a szám, túl sok az információ. De ha csak ennyi lenne a feladvány: VI  I  II  XVI - akkor valószínűleg hamar rájönnék. De mivel ti csak 18-19 évesek vagytok, azaz kevesebb dolgot éltetek meg - mondtam nekik -, lehet, hogy nektek még ez is sok, és elég lenne a két utolsó számjegy: II és XVI. Erre lányom egyik barátnője nagyon halkan kimondta a két pápa nevet, de úgy, mintha valami nagy hülyeség jutott volna eszébe. Aztán persze mind kapcsoltak...

I. hely: Nagya (10 pont)
II. hely: Ja (8 pont)
III. hely: Jim (6 pont)
IV. hely: KapitányG (4 pont)
V. hely: Szedlák Ádám (2 pont)

A játék összesített állása (első + második forduló)

I. hely: Nagya - 20 pont (10 + 10)

II. hely: KapitányG - 14 pont (10 + 4)

III-IV. hely: Szedlák Ádám - 8 pont (6 + 2)

III-IV. hely: Ja - 8 pont (0 + 8)

V. hely: Jim - 6 pont (0 + 6)

VI. hely: Tatár Balázs János - 3 pont (3 +0)