Balla D. Károly

[Egy manzárdőr feljegyzéseiből, 2006. jún. 10-12.]

Bő fél éve nem voltam Magyarországon. Az utazás és határátkelés nehézségei, biztosítási és más költségek… No meg a beteges elkényelmesedés: az interneten szinte mindent elérek, megkapok. Vagy mégsem?

…A sokadalom kicsit nyomaszt, amikor Éva begurít a Vörösmarty térre, de a könyves ünnep emelkedettsége mégis megérint. Első utunk a Magvető standjához vezet, nőmet saját szerzőjükként üdvözlik, én is kapok tiszteletpéldányt a Szép versekből. Ezúttal fotók nincsenek benne, nem gyönyörködhetek nemes arcélem láttán, sőt, idő híján még a benne pompázó versemet sem olvasom el.

Balázs István csörög rám: merre vagyunk? Teszünk egy kört a standjukig, közben persze sok helyütt megállítanak az ismerősök. Petőcz Andrissal megbeszéljük, hogy a könyvéről írt reckóm egyelőre nem jelent meg a felkérő napilapban, kicsit odább elhúzunk Békés Pál mellett, sebtében gratulál Évának ARTISJUS-díjához (utóbbiban kurátorként Pali sem teljesen ártatlan), futó kézszorítás Gömöri Gyurival, egy sarokkal odább ráköszönünk Szakolczayra, de gyorsan tovább húzunk, nehogy beszélgetni akarjon (pedig akar), Ferdinandy köszöntésére azonban örömmel állunk meg, ezúttal nem sütöm el a többször előadott tréfát, hogy ő az egyetlen író, akire féltékeny lehetnék, Éva annyira szereti az írásait. Konczek Jóska kijön kedvünkért az asztal mögül, megöleljük egymást, új kötetét dedikálja nekünk: összegyűjtött verseit, negyven év termését tartalmazza. Nézem a borítót: „Szinyei?” Jóska rábólint: „És milyen jók a színjei!”. Két nap múlva a festmény eredetije előtt csak elsietünk a Nemzeti Galériában, hogy több időnk jusson a magyar vadakra.

És végre az Animus standjánál. Balázs István egyik legrégibb szakmabéli kapcsolatunk. Közeli barátságba keveredtünk az évek során. Jólesik nekünk, hogy Csönge lányunkról, aki olykor angol ifjúsági könyveket véleményez számukra, elfogódott elismeréssel beszél, majd meglátja Bodor Bélát két standdal odább, na, az ő lánya is nagyon okos és talpraesett, mondja, pár perc múlva meg is ismerkedünk Emesével (Csöngével épp elkerülik egymás; hátha összefutnak majd az ELTÉn). Bélának ott az összes nőrokona: mama, feleség, leány, a kárpátaljai irodalomról ennek ellenére váltunk pár szót. Tarján Tamás jön pár szóra és percre. Mindez a Parnasszus standjánál, Pálos Anna szíves vendéglátásával.

Pécsi kiadómmal (Pro Pannonia), Szirtes Gáborral csak pár percet tudunk beszélgetni, ő is siet, mi is. Ugyanis Kulcsár Istvánnal jó előre leemaileztük, hogy itt találkozunk, már vár minket feleségével a Gerbaud teraszán. Apámtól örökölt barátom gyakran reagál internetes jegyzeteimre hosszabb-rövidebb mailekben, legutóbb a Karinthy Ferencről és Faludyról írtakról jelezte, hogy ezekhez bizony lennének adalékai. Most elmeséli őket. Megajándékoz édesapja, Dr. Kulcsár István újra kiadott kötetével, aki egyébként Böhm Aranka, azaz Karinthy Frigyesné pszichiátere is volt. De a könyv nem erről szól, hanem sajátos identitástörténet, amelynek során a szerző eljut a „képmutatásig menő asszimilációs kísérlet”-től a zsidó sors tevőleges felvállalásáig, mígnem öregkorában, gyakran hazalátogatva Izraelből felfedezi „léte magyarságát”.

Búcsúzáskor már a következő program várható izgalmait ízlelgetem: netnaplósok, blogerek találkozója….

A helyszínre érve csalódottan tapasztalom, az igencsak hűvös estében szabad ég alatt fogunk ücsörögni a szórakozóhellyé és művészeti rendezvények színterévé alakított hajdani gyártelep udvarán, a Tűzraktérben. Néhány blogos kollégával megismerkedem. Hogy tartsam magamban a lelket, megiszom két vodkát, de továbbra is ugyanúgy fázom, megvesz isten hidege.

Amikor aztán elered az eső, Éva a fedett kapuátjáróba menekít. A többiek is, úgy látjuk, szétspriccelnek. Egy kedves blogtestvér és lánya mellénk kerül, nézzük a tartósnak látszó esőt, én szinte reszketek a huzatban. Végül négyesben elmegyünk vacsorázni egy rendes helyre.

 Moholy-Nagy: fotó, kép - képzőművészet, avantgárd kortárs művészet - magyar avantgarde, Bauhaus, fény játék. laptop szerviz - télikert Budapest -

A nagy modulátor

"Az ember ötlete néha pokoli,
Nem is tudja igazán megokolni,
Miért lett modernné éppen Moholi?"
(Juhász Gyula)

Tengereczki Pál vagy Bőrönd Ödön neve - a játékos verseknek és a méltán népszerű megzenésítéseknek köszönhetően - sejtésem szerint sokkal ismertebb, mint azé, aki megalkotta őket. Holott Tamkó Sirató Károlyban a magyar irodalom egyik legérdekesebb, legkülönlegesebb figuráját tisztelhetjük, élete alakulhatott volna úgy is, hogy ma a legnagyobb újítók, a művészet nagy forradalmárai közt kellene emlegetnünk, és hogy életműve megkerülhetetlen lenne, mint Kassáké. Ezzel szemben az irodalmi köztudat legfeljebb gyermekvers-íróként tartja számon, avantgard törekvéseiről csak keveset tud - esetleg semmit sem.

Áramerősség kiszámítása. Összefüggés volt, amper, watt között. 1 volt x 1 amper hány watt? Teljesítmény = feszültség szorozva áramerősség: P = U × I. Veszélyes a 220 v hálózati feszültség. Számítás, képletek, átváltás. pr-cikk: klíma -

Átszámítási képletek a cikk alján >>

Régóta "beletörődtem" abba, hogy emberek sokasága elég jól megvan a technikai és tudományos alapismeretek nélkül. Már nem lep meg, hogy értelmiségi körökben bunkónak számít, aki nem tud egyetlen Ady-sort sem idézni, nem nem bunkó az, akinek fogalma sincs Ohm képletéről.

Miért nem 24 voltos a hálózati áram?

Az egyik magyar ősblogger honlapján reagálást és viszontreagálást olvastam abban a témában, hogy miért is nem lehet háztartásainkban az életre veszélyes 220 volt helyett inkább az ártatlan 24 voltos hálózatra áttérni. A bloggert gyerekkorában nyolcszor rázta meg az áram, ezért sürgetne valami megoldást. A hozzászóló is csak részben érti a problémát, leginkább a villamos energia szállítása közbeni veszteségekről beszél, ezzel magyarázza, miért használunk 220 voltot 24 helyett. Ebben persze igaza van, de hogy a 24 volt feszültséget biztosító tápegységnek a veszteség elkerülése miatt lehet csak 2 méter hosszú zsinórja, az mosolyt érdemel.

Az is igaz, hogy a feszültség nagysága és az energiaszállítás közbeni veszteség fordított arányban áll egymással, ezért vannak magasfeszültségű távvezetékek és ezért működnek a helyi trafóállomások és a kisebb urcai trafók (pl. sok helyen oszlopokra szerelve): ahogy közeledünk a fogyasztóhoz, vagyis ahogy csökken a szállítás távolsága, a magasfeszültségből fokozatosan háztartási feszültség lesz. Ez utóbbi elvben lehetne akár az emberre teljesen ártalmatlan 24 volt is. Hogy a gyakorlatban mégsem lehet ennyi, annak egészen más és roppant ésszerű oka van.

A probléma kulcsa a teljesítmény, illetve ennek összefüggése a feszültséggel és áramerősséggel. A megfelelő képlet pedig:

teljesítmény = feszültség × áramerősség

Példán illusztrálva: ha van egy másfél kilowattos (1500 w) mikrosütőnk, az a 220 voltos hálózatból 7 ampert vesz fel. Ha 24 voltról üzemelne, az azonos teljesítményhez 62 ampert kellene biztosítani! A 2400 wattos mosógép 100 ampert venne fel... Mindez azt jelenti, hogy minden egyes gépünket, nagyobb teljesítményű fogyasztónkat (vasalót, porszívót is) ujjnyi vastag, masszív vezetékkel kellene ellátni, a falban pedig szinte karvastagságú huzalokat kellene húzni, hogy bírja a 300-400 vagy még több amperes terhelést. (A 220-ra használt drótok felizzanának és elégnének). Egy nagyobb lakótelepi háztömb áramellátásához pedig már combvastagságú vezetékekre lenne szükség. Ez sokszoros anyagfelhasználást jelentene, a behuzalozás technikai nehézségeiről már nem is szólva.

Vagyis: ha tizedére csökkentjük a feszültséget, a korábbi teljesítmény eléréséhez tízszeresére kell növelnünk az áramerősséget. 

Hogy a watt ne változzon kevesebb volt mellett, több amper szükséges

De ez még nem minden. Sokszorosára növekedne háztartásunk berendezéseinek a mérete is: a motorok tekercseiben, a kisebb-nagyobb trafókban, áramátalakítókban tízszer nagyobb áram folyna, minden sokkal nagyobb, súlyosabb, alkalmatlanabb (drágább) lenne.

A most könnyű kézi fúrógépet alig bírnánk felemelni, igaz, a képen láthatónál sokkal masszívabb, hajókötél-vastagságú vezeték amúgy se engedné, hogy kedvünkre használjuk.

Gondoljunk arra, hogy ha valami komolyabb berendezést akarunk üzemeltetni háztartásunkban (szivattyút, szerszámgépet), akkor még a 220 is kevés, 380 voltos, három fázisú ún. ipari áramra van hozzá szükség. Egy 380 helyett 24 voltról üzemelő fűrész- és gyalupadnak akkora lenne a motorja, hogy a cucc be sem férne a kisebb hobbyműhelyekbe. 

A sok amper veszélytelenebb-e a sok voltnál?

És hogy veszélytelenebb lenne? A 24 volt valóban nem ráz, de a hatalmas áramerősség miatt fokozott lenne a tűzveszély. Kisebb zárlat esetén is felizzana, elégne az, ami az áramkört rövidre zárja. Ha most a gyerek bedug egy u-szöget a konnektorba, kicsap a biztosíték. Akkor nem csapna, hanem szépen felizzana a szög...

No, nem az eszemet akartam játszani a fentiekben. Régóta "beletörődtem", abba hogy emberek sokasága elég jól megvan a technikai és tudományos alapismeretek nélkül. Már nem lep meg, hogy értelmiségi körökben bunkónak számít, aki nem tud egyetlen Ady-sort sem idézni, nem nem bunkó az, akinek fogalma sincs Ohm képletéről.

A teljesítmény, feszültség és áramerősség összefüggésének fejtegetésével sem természettudományos műveltségemet akartam bizonyítani. Mindez ugyanis általános iskolai tananyag.

------------

Volt amper watt számítás

• 1 watt = 1 amper × 1 volt
• 1 amper = 1 watt / 1 volt
• 1 volt = 1 watt / 1 amper

Áramerősség kiszámítása

Az áramerősség értékét úgy kapjuk meg, ha a fogyasztó teljesítményét elosztjuk a rá kapcsolt feszültséggel.

I = P / U

Az 1,1 kilowattos (= 1100 wattos) villanymelegítőn 220 volt feszültség mellett 5 amper erősségű áram folyik át.

Teljesítmény kiszámítása

A teljesítmény értékét úgy kapjuk meg, ha a fogyasztóra kapcsolt feszültséget megszorozzuk az átfolyó áram erősségével.

P = U × I

Ha a 220 voltos feszültség rákapcsolásakor a fogyasztón 3 amper erősségű áram folyik át, akkor a felvett teljesítmény 660 watt.

Ohm törvénye - képletháromszög

U - feszültség, R - ellenállás, I - áramerősség

U = R×I, R = U/I, I = U/R

Ez a blogbejegyzés a címében szereplő három szóval, amely sorrendben a feszültség, az áramerősség és a teljesítmény mértékegysége, azaz azzal, hogy volt amper watt - a Google találatok közt az 1-ső helyen szerepel - most már évek óta (2015).

tech, tudomány, villamosság, számítógép, laptop, alkatrész, akkumulátor, tömeges sms kampány, erőforrás, áram, szerver, redundáns áramforrás, volt-amper összefüggés, teljesítmény kiszámítása, kultblog: elektro- és számítás-technika, budapesti laptopszerviz:

______________________

• áramerősség és teljesítmény kiszámítása, képletek
• notebook szerviz: a laptop akkumulátor feszültsége (V)
  
• elektromos felszerelés - laptop alkatrészek - LCD kijelző

Amper watt átszámítás, képlet

watt amper átváltás; 9 kw hány amper; kw amper atvaltas; amper számítás; biztosíték hány amperes; kw amper szamitas; amper számítás wattból; áramerősség kiszámítása; 3 fazis teljesitmeny keplet; 0.1 amper hány watt; amper számitása; áramfelvétel kiszámítása; 4 amper 24 volton; 3 fázisú motor áramfelvétel számítás; teljesítmény számítás; 16 A hany wat; watt számítás képlet; hány volt egy amper; mekkora az ellenallas; watt amper átváltó; aramerosseg szamitas; hány amperes biztosíték kell x wattos fogyasztáshoz, notebook akkumulátor töltő feszültség

_________________________

Akkumulátorok - laptop töltés

Az autó akkumulátorok töltését általában a kapacitási adatban szereplő amperóra szám 10 %-ában adja meg a szervikönyv, tehát mondjuk egy 44 amperórás teljesen lemerült akkut 4,4 amperrel kell tölteni, mégpedig 10 órán keresztül (így épp kijön az 44 amper×óra). Az olyan akkumulátort, amelyik nem sült ki teljesen, a lemerülésük arányának megfelelően rövidebb ideig kell az a házilag készített autó akkutöltőn hagyni. Vízhűtésre és hűtővízre nincs szükség, de egy kármentő tálca jól jön az aksi alatt.

Link erősség, honlap optimalizálás

a weblap optimalizálásban az erős linkek teljesítménye a domain erősségétől is függ

SEO 2022 PR CIKK LINKÉPÍTÉS

• pr-cikk - keresőoptimalizálás budapest - mobil klíma

Vízfertőtlenítés klór-dioxid oldattal:

• ivóvízkezelés biztonságos teljesítménnyel

 Vízterápia műanyag ipari tartály felhasználásával.

Balla D. Károly

[Egy manzárdőr feljegyzéseiből, 2006. május]

Hajnalban rendezkedett be a tó partján háromlábú festőállványával. Azt akarta megfigyelni, a dombok mögül kibukó nap első sugarai milyen fényhatásokat keltenek a vízen. Miként változnak a tükröződések, hogyan alakul át a felszín. Egyáltalán: a szürke homály egységében mi módon születik világra a jelleg, amely aztán alkonyatig mindent uralni képes, az erdős dombok sűrű tömbjeit, a vízfelületet, a rét zöldjét és az ég kékjét.

Feltette az állványra és odaerősítette az előző este lealapozott, vakkeretre feszített vásznat, kikészítette a tubusokat és az ecseteket – és várt. Várta, hogy a fény átbukjon a dombháton.

Aztán, amikor bekövetkezett az, amiért hajnalban kelt, akkor csak állt és meredt a távolba. Nem, nem a máskor is rá-rátörő bénaságot érezte, hanem azt, hogy teljesen fölösleges bármilyen mozdulat vagy törekvés, nincs értelme semmilyen cselekedetnek, mert ami történik, az egyedülállóságában oly tökéletes, hogy szentségtelenség lenne bármilyen önző szándékkal közeledni feléje.

Akkor eszmélt magára, amikor a nap már jócskán a dombok fölé emelkedett és a tó meg a környéke már ismert nappali arcát mutatta. No, sebaj, kezdte nyomogatni a tubusokból a festéket a palettára, ez is szép, ezt is meg lehet festeni. Ha már kijött.

Alig negyedórája dolgozhatott, amikor egy pásztoremberforma nézője akadt. Az idegen jobbról érkezvén elhaladt a festő mögött, új tűnt, figyelemre sem méltatja, aztán kicsit már túlhaladva rajta, balról mégis visszafordult és tisztes távolságból szemlélte, mi is történik.

Piktorunk nem zavartatta magát. Gyakran előfordul, hogy körbeállják, lesik a mozdulatait, vizsgálgatják, mennyire pontos, mennyire hiteles a vásznon megelevenedő táj. Most is, szinte akaratlanul, azon volt, hogy egyszemélyes néma közönségének kedvére tegyen, nagyon ügyelt az arányokra, a színekre, arra, hogy híven adja vissza azt, ami elé tárul.

A pásztor jó ideig nézte, aztán sarkon fordult és mielőtt folytatta volna napi útját, vállát kicsit megvonva félhangosan csak ennyit mormogott maga elé:

– Minden munkára akad ember.

*

Ha a versei csak fele annyira lettek volna jók, mint amennyire a nézése volt ábrándos poétatekintet és lelke volt érző poétalélek, akkor ma bizonyára többkötetes szerzőt tisztelhetnénk benne. Lírai alkata azonban valahogy nem akart a költeményeibe beleköltözni, felváltva a múltba és jövőbe révedő képzelete a jelenben sehogy sem tudott verslábakra kapni. Ha csak úgy ment az utcán, ha barátaival beszélt, és főleg: ha az arcunkba vagy a távolba nézett – akkor igazi költő volt. De amint írni kezdett, azonnal fűzfapoétává vált, aki nem képes kilábalni a sekélyes képek, kényszerű rímek és suta ritmusok világából.

– Van tévéd? – kérdezte már az ajtóban egy nyári koraestén, amikor először meglátogatott.

– Van.

– És dolgozik?

Ez azt jelentette, hogy vajon üzemel-e. Barátom lírai alkatától ugyanis, bár elég rosszul beszélt oroszul, nem volt idegen a russzicizmusok használata. Igenlő válaszomra felderült az arca:

– Akkor megnézzük a Dandin Gyurit! Jó?

Be kell vallanom, sem Moliere mester munkásságát nem ismertem eléggé, sem a művéből készült Várkonyi Zoltán-filmről nem hallottam soha azelőtt, így halvány fogalmam sem lehetett arról, minek a megnézéséhez invitálom be a lázas érdeklődést tanúsító poétát.

Nőtlen voltam még, legényszobámban egy félig kibelezett készülék biztosította a televíziózás örömeit, így nálam addig soha nem járt barátom utólag indokoltnak láthatta a kérdést, hogy „dolgozik”-e a masinám. Nos, a beüzemelés eltartott pár percig, a hátul nyitott tévé kilógó paneljein előbb végig kellett kocogtatnom az alkatrészeket, hogy a lappangó kontaktushiba megszűnjön, aztán egy speciálisan erre a célra rendszeresített favonalzót be kellett feszítenem a magas feszültségű erősítőlámpa fölé, mert enélkül nem világosodott ki a képernyő. Ezután még kicsit bajmolódtam a mennyezetről aláfüggesztett, egyébként háztetőre való hatalmas antennával, aztán, amikor valami halovány kép és gyér hang végre bejött, akkor a hálózatba iktatott transzformátoron elkezdtem növelni a feszültséget, mert a 220 kevés volt ennek a nagyanyámtól 30 rubelért vásárolt, akkor már technikatörténeti értéket képező tárgynak. Úgy 240 voltnál megszűnt a jelek gyengeségéből származó éteri sistergés, 260-nél pedig egészen kontrasztos lett a kép. A túlfeszültségtől ugyan kicsit hangosabb lett az alapzúgás és olykor finom kisülések, halk sercenések hallatszottak a dobozból – ilyenkor kicsit meg-megvillant a képernyő – de ez nálam hozzátartozott a televíziózás megszokott rendjéhez.

Barátom trafó nélkül is felvillanyozódott, nem értettem, mitől olyan lelkes, mi benne ez a fokozott várakozás. Dörzsölte a tenyerét, örvendezett, hogy kezdés előtt sikerült kondícióba hoznom a gépezetet.

Műszaki foglalatosságomba merülve bölcsen elhallgattam, hogy nem tudom, mit is fogunk nézni, amikor meg már ment a film, én is élveztem, főleg a színészek alakítását. A címszerepet játszó Pécsi Sándor egyik legnagyobb kedvencem volt, s a parádés szereposztás (rajta kívül Mészáros Ági, Szirtes Ádám, Kállai Ferenc, Uray Tivadar, Sulyok Mária, Kibédi Ervin) pedig akkor is fergeteges komédiát biztosított volna, ha gyengébb a rendezés és a darab. Minthogy az utóbbiak számomra nem is voltak eléggé meggyőzőek. De azért nagyokat nevettem cimborámmal, aki intenzíven végigmulatta a másfél órát, verte a térdét, hátra-hátradőlt gurgulázva, néha felállt, visszagyűrte nadrágjába a nagy izgés-mozgásban kiszabadult ingét, majd ugyanazzal a várakozással ült vissza a helyére, mint első alkalommal. El nem tudtam képzelni, mitől van ennyire feldobva. Ennyire azért nem nagy truváj ez a Danden Gyuri.

– Hát ez fantasztikus volt – mondta a végén örömittasan, és sürgősen búcsúzni kezdett. Bennem hiányérzet támadt amiatt, hogy csak tévéztünk és nem beszélgettünk, így amikor kikísértem, megkérdeztem tőle az ajtóban, mi újság van nála.

– Tegnap jöttem Kijevből, az apámat vittem a kórházba. Daganat, áttétek a gerincre. Már ott sem tudják megoperálni. Azt mondták, két hónapja van hátra. – Ezt már kezemet szorítva hadarta, röviden a szemembe nézett végtelenül méllyé vált tekintetével, aztán sarkon fordult és távozott.

Úgy néztem utána, mint nagy költő után, aki nem képes verset írni a fájdalmából.

*

Ha létezne modern kárpátaljai festészet (mint ahogy nem), akkor Öcsit mindenképpen a megalapozói között tartanánk nyilván. A szocreál tombolása idején tehetségét hivatalosan el nem ismerhették, munkáit sorra kizsűrizték, enyhén deviáns viselkedése és excentrikus alkata miatt állást se mindig kapott. Míg a Kárpátok zordon szépségét vásznak tízezrein megörökítők díjakat zsebeltek be és az állami megrendelések és felvásárlások honoráriumaiból házat vettek, őt csak az alkoholizmus tudta kiemelni alagsori egyszobájából, ahol családjával, élete vége felé pedig már egyedül élt.

A rendszerváltozás meghozhatta volna számára a sikert, de ekkor már alkalmatlanná vált arra, hogy ezért bármit is tegyen. Belépett ugyan a hegyeknek hátat fordító és korábban mellőzött művészek társaságába, részt vett több közös kiállításukon, később rendeztek számára jó néhány személyi tárlatot, munkái megjelentek megyei és országos, sőt külföldi verniszázsokon, de valahogy a siker és elismertség lepattant róla, nem tudott köré fonódni. Eladni is csak annyit adott el képeiből – általában jóval áron alul –, hogy igencsak szerény megélhetését fedezze.

A 65. születésnapja alkalmából rendezett kiállításról, amelyen, mint minden egyéb alkalommal is, koravén kamaszként jelent meg és akként viselkedett, írtam pár sort a webnaplómba, elmondtam a művészetéről és alkotómódszeréről, amit gondoltam.

Harmadnapon felhívott, amit évente egy-két alkalommal minden apropó nélkül is megtett, ha úgy érezte, valamilyen esztétikai problémáját meg kell velem osztania. Most azonban konkrét ügyben keresett. Hallotta, hogy írtam róla a honlapomon. Mondom, hogy így igaz. Hát ő szeretné elolvasni. Ennek semmi akadálya, jöjjön csak fel hozzám, bíztattam.

– Jaj, nekem nagyon kevés időm van, mondd csak, nem tudnád nekem egy pár napra elküldeni azt a honlapot? Ha időm lesz, itthon kényelmesen elolvasom, aztán esküszöm, hogy visszaadom. Nem örökbe kérem, csak kölcsönbe!

Remélem, égi festőműhelyébe, ahol második éve tartózkodik, már bevezették az internetet, így el tudta olvasni, amit róla írtam.

*

Metálzene dübörgi szét a fejemet. Soha nem állt közel hozzám, de mint a keményebb rock régi rajongóját, kicsit mindig izgatott. Inkább a lágyan súlyos balladák, kevésbé a zúzós csontzenék. Aztán felhagytam rockkal és metállal, áttértem a jazzre, azon belül is az elvontabb irányzatokra, s az egyszerű felismerést, hogy mostanában ezt élvezem a legjobban, megfejeltem kis okoskodással, meggyőzvén magamat arról, hogy roppantul finom lelkem ehhez a zenéhez cizellálódott, bámulatosan kiművelt elmém ezt az intellektuális absztrakciót igényli. Még egy kicsi, és már operarajongó leszek, kajánkodtam tovább magammal.

Aztán webvándorlásaim során egy különös felhívásba botlottam. Metálzenész szövegírót keres. Nofene. Lássuk a zenét. Gótikus metál, mondja róla a szerző.

Most az ő hangjai dübörgik szét a fejemet. Riaszt, borzongtat – és nagyon tetszik.

Szeretnék szöveget írni hozzá: metálverset a metálzenéhez.

Elvégre költő lennék, vagy mi.

_____________
Megjelent kisebb rövidítésekkel: Mozgó Világ, 2006/június.

Születését, életét és halálát egyaránt legendák és mítoszok övezik. Tekinthetjük szex-szimbólumnak, kirobbanó színész-tehetségnek, imádnivaló cuncimókusnak, énekesnőnek, híres emberek feleségének és szeretőjének.

Előbb egy baseballsztárhoz ment feleségül, de hamar elvált tőle, aztán a monacoi herceg állítólag csak azért nem vette feleségül, mert Monroe katolikus volt. Amikor azonban a jeles drámaíró, Arthur Miller hitvese lett, áttért a zsidó vallásra. Hírbe hozták, nem is alaptalanul, az amerikai elnökkel és a másik Kennedy-fivérrel is. Egyes feltételezések szerint életének titkos politikai gyilkosság vetett véget, a hivatalos verzió szerint azonban gyógyszer-túladagolással követett el öngyilkosságot.

Élete és alakja alighanem többeket foglalkoztat, mint színészi teljesítménye. Pedig Billy Wilder Some Like It Hot (Van, aki forrón szereti, 1959) című feledhetetlen filmjében tűneményesen játszik Tony Curtis és Jack Lemmon partnereként.

Utoljára akkor írt a kárpátaljai lapok mindegyike Erdélyi Béláról, a legjelentősebb és legnagyobb hatású kárpátaljai festőről, amikor nyolcvannyolc esztendős özvegye rablógyilkosság áldozata lett Ungváron.

Most, születésének 115. évfordulóján bizonyára lesznek újabb megemlékezések, amelyek elmondják, hogy 1891. május 25. született Kelemenfalván, 1911-16 között a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Révész Imre, Olgyay Ferenc, Zemplényi Tivadar tanítványa volt,  1916-21 között a munkácsi, 1927-31 között pedig az ungvári tanítóképzőben oktatott rajzot. 1927-ben Boksay Józseffel szabadiskolát alapított, együtt hívták életre 1931-ben a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületét. Működött Münchenben (1922-26) és Párizsban (1931-37), aztán 1938-ban visszaköltözött Ungvárra művészeti életet szervezni, főiskolát alapítani (1945), nemzedékeket nevelni – és eltűrni, hogy az ötvenes években a szovjet kultúrpolitika a kozmopolitizmus szitokszavával próbálja meg félreállítani (sikerült) és/vagy a szocreálra rávenni (majdnem sikerült...).

Nem is lett Kárpátalján sem Nagybánya, sem Barbizon.

Művészetére a francia festészet, az expresszionisták, fauvisták hatottak leginkább. Talán látszik is...

Néhány forrás Erdélyiről: angolul,  Rablógyilkosság áldozata lett Erdélyi özvegye, Erdélyi munkássága a mi örökségünk, Összefoglaló munkásságáról

Ez a weblap a művész nevére keresve egy rövid ideig az első 10 Google-találat közt szerepelt

115 éve született Erdélyi Béla

• SEO 2019 ClO2 - Tiszta ivóvíz projekt: új arvisura erdélyi aranylemez