Hogy 3 éves, az hagyján. Hogy koreai, az már meglepőbb. Ám amint hároméves koreaiként a Hey Jude! című Beatles-örökbecsűt énekli, attól leeshet az állunk. A gitár persze inkább csak kellék, de ahogy mozog vele, és mozdulatokkal, gesztusokkal tartja ki a ritmust - meg kell zabálni. ...Persze a média felfedezte, a második videón nem rekamién, hanem tévéstúdióban szerepel. Megnézni gyereknapon - kitűnő felnőtt-szórakozás!

2004-ben egyszer már elkészítettem a jelenleg Hawaiiban élő jeles amerikai magyar író, műfordító, szerkesztő és könyvkiadó - civilben nyelvészprofesszor -, Makkai Ádám weboldalát. Úgy volt, hogy fejleszteni fogjuk, de valahogy Ádám újabb megbízásai elmaradtak, évekre a kontaktus is megszakadt közöttünk. Míg nemrégiben újra jelentkezett: fel kellene újítani ezt a honlap-dolgot. De sajnos a régi tárhely és domain hozzáférésének az adatait egyikünk sem őrizte meg, így az egészet újraalkotva Kolos közreműködésével egy új domain alá, más tárhelyre került a honlap. Amelyet most ajánlani is szeretnék, konkrétan azért, mert frissében felkerült rá néhány izgalmas anyag.

Berniczky Éva

Képzelt beteg

Mint egykori bűntényem színhelyére, úgy térek vissza újra és újra a kórházba, a BAM-ra, ahogyan az ungváriak nevezik ezt a kísérteties városszéli dombot. Valami őrült elme száműzte ilyen világvégi helyre a városi kórházat, klinikát, szülészetet. Nemhiába ragadt erre az elmúlásbarát földrajzi övezetre a Bajkál—Amur vasútvonal orosz rövidítése. A Transzszibériai „magisztrál” hírhedt elágazása, ha jól emlékszem, nagyjából azonos időben épült egészségügyi fellegvárunkkal. Pontosan nem tudom felidézni, mikor nőtt ki a szeles, huzatos kopár dombtetőből, mindenesetre a 80-as évek derekán már ebben a kórházban töltöttem kötelező gyakorlatomat. Még azon szerencsések közé tartozom, akiket nemcsak bölcsésznek, tanárnak képeztek az ungvári egyetem ugyancsak a BAM-on működő filológiai karán, hanem ápolónővérnek is. Az azóta családi házakkal, néhány újabb intézménnyel bővült kietlen tartományban akkoriban a kórházi, klinikai épületeken, az egyetemi korpuszon és a kollégiumunkon kívül mást nem talált az erre keveredő. A katonai tanszéken teljes körű kiképzésben részesültünk, háború esetén mozgósíthatnának. Nem közönséges háborúra készítettek bennünket, atomháborúra. Miközben oktatóink tudták a legjobban, ha ne adj’ isten, bekövetkezne a borzalom, az elsajátított kötözési, sínbe rakási ördöngös technikáknak már semmi hasznát nem vehetnénk. Az elméleti foglalkozásokon megidézett élettelenség, halódás, pusztulás hangulata, szó, ami szó, kísérteties hasonlóságot mutatott a minket körülvevő valós környezettel. Az azonban biztos, hogy a városszéli dombot eszeveszett kapkodással vonták be betonkolosszusokkal. Egyenetlenül bár, de egyenetlenségében gondosan tüntették el a természet legkisebb reménykeltő biológiai jeleit. Emlékeimben, különösen, ha arra gondolok, hogy bábuk helyett szerencsétlen leukémiás gyerekeken sajátítottuk el az injekciózás fortélyait, gyakorlati foglalkozásaink sok tekintetben az imitált véghez igazodnak. Kiszolgáltatott áldozataink nekik már úgy is mindegy alapon kerülhettek suta tűink alá. Akárhogy néztük, kerestük, lapogattuk, a véznaságok csont-bőr fenekén nem találtuk a szúrásra kijelölt izomrészt. Hiányzott róluk a hely, ahová döfni köteleztek. Keservesen tanultam meg szúrni azt, ami már nincs. Heteken keresztül émelyegtem, akkor azt hittem, a cúgos folyosókon terjengő vécé-, gyógyszer- és a kórházi konyhabűz édeskés elegye miatt.

Megújult és nagyon szép lett a Pro Pannonia Kiadó honlapja. A főoldalról be lehet lépni mind a régi, mind az új rendszerbe. A régi flash-megoldású volt, annak összes hátrányával (és kevés előnyével), az új html-oldalakból áll, épp ezért a Google is jól látja. Az új rendszer még bőven feltöltés alatt áll, nekem szerencsém van, mivel a könyvek szerzők szerinti prezentálá- sában a B betűig már eljutott a webmester, így a kiadó által gondozott öt könyvem bemutató oldala már böngészhető: Árokszélen - Halott madárral - Világvége - Szembesülés - 2000±3. Külön erőssége (lesz) az oldalnak, hogy a kiadványaikról megjelent kritikákat, ismertetéseket is számba veszik, lehetőség szerint közölve a szöveget vagy az internetes elérhetőségét. A honlap segítségével mód van online könyvrendelésre is - ez esetben a vevő 15 %-os kedvezménnyel juthat a könyvhöz.

Meglehetősen mulatságos dolog, hogy Európa közepe a kontinens egyik legelmaradottabb vidékén található: Kárpátalja felső hegyvidéki részén, a Rahói járásban, Terebesfehérpatak (Gyilove) határában. Ahol is az alább látható friss tavaszi videó készült. De mielőtt megnéznénk, nem árt tájékozódni afelől, hogy Európa földrajzi középpontját illetően megoszlanak a vélemények és éppenséggel 9 hely vetekszik egymással ezért a címért.

Több blog is hírül adja, hogy rövidesen indul a HVG idei blogversenye, a GoldenBlog. Igaz lehet, mert mindegyikük egy hvg-online oldalt ad meg, ezt. Innen tudhatók meg a fontosabb részletek. A dologban az a furcsa, hogy sem a hvg.hu honlapján, sem saját blogjaiban szó sem esik a dologról (pedig a Médiablognak éppenséggel profiljába vágna). Bárhogy is: jó, hogy az idén is lesz ilyen erőpróba, amelyre, amint lehet (ha jól értem: június 1-jétől) be is nevezek majd. Több haszna is van ennek: egyrészt amíg tart a verseny, az ember rendszeresebben és igényesebben írja a posztjait, mert tudja, hogy szakmai szemek vizslatják, másrészt pedig ismertséget, új olvasókat hoz a jól szereplő versenyzőknek.

Én akartam írni róla - de megelőzött, és ő írt rólam... Tegnap nagy megelégedéssel fedeztem fel, hogy legkedvesebb barátaim között is a hozzám legközelebb állók egyike, Lőkös Ildikó ír netnaplót a litera.hu portálján. Örömömben pattintottam is neki azonnal egy emailkét, hogy látom ám, és örvendek, és majd ajánlani szeretném a blogomban. El is terveztem, elbeszélem majd, hogy mióta ismerjük egymást, hogyan levelezgettünk anno és hogyan mostanában. Erre nem meglőzött!? És megírta a ma olvasható naplójában, hogy ajánlani fogom a blogomban, hogy mióta ismerjük egymást, hogy miként levelezgettünk anno és mostanában... Szerencsére azért hagyott még nekem is egy-két apróságot. Például.

Az a megtiszteltetés ért, hogy El Lobo - A farkas bemutatott közfigyelemnek örvendő Blog Pécs  című oldalán. Igazán jólesik, hogy tiszteletbeli pécsinek tekint (kötődéseimről valóban nagyon sokat lehetne mesélni, utóbbi könyveim közül öt például ott jelent meg), az alábbi túlzó sorokat pedig nem tudtam arcpirulás nélkül olvasni: "B.D.K. tulajdonképpen bloggeristen, szót-képet-videót röptető teremtő. Nálam ő a legnagyobb magyar nyelvű bloggerművész, bloggeriskolát, közösséget létrehozó, műfajt tágító Olümposz-lakó." Ehhez képest, mint írja, az mellékes, hogy író is vagyok.

Újságot írni veszélyes. De veszélyes állatfajta maga az újságíró is. Aki nem hiszi, olvassa el ezt a két hírt gyors egymásutánban. Hogy nemcsak a zöld Kárpáti Igaz Szónál, hanem a Népszavánál is megérik a pénzüket a lapcsinálók, ahhoz kis adalékul szolgál, hogy az MTI-hírt (hátha sikerül valamiféle botrány képét sugallni) "Áll a bál Ungváron a magyar zászló miatt" felcímmel látták el. Holott nincs semmiféle bál. Sőt, zászló sincs. A két cikk: 1) Zászlósors - 2) A magyar iskolán - igazgatója szerint - nem is volt magyar zászló.

Megjelent! 2004 óta dolgozom ezen a költői projektumon, most, nagy örömömre, egy csinos és elegáns könyv alakjában meg is jelent.

"...Balla D. Károly bár mindenben Pilinszkyhez hasonul, fenntartásai is vannak vele szemben. Feltétele ez annak, hogy ne oldódjon fel egészében Pilinszky poétikájában. Nem másolatok hát Balla D. Károlynak Pilinszky versére írott szonettjei. Eredetiek, olyan mértékben, amilyen mértékben egyáltalán lehetséges még az eredetiség eszménye. Pilinszky két szonettje József Attila kései önmegszólító verseinek nyelvi tapasztalatára épül és ugyanez a poétikai tapasztalat folytatódik Balla D. Károlynál is. Vagyis, Balla D. Károly nem lép ki a Pilinszky-vers vonzásköréből, és annak elődeit is számításba veszi. Egyszerre képzeli magát előzménynek és következménynek."

Majdnem egyszerre érkezett meg új könyvem tucatnyi tiszteletpéldánya és Bányai János újvidéki professzor úr rádiójegyzete, melyet - egyéb magyarázat helyett és az ő szíves hozzájárulásával - ezúton közreadok.