Amióta a születésnapomra Csöngétől kaptam egy új sakkészletet, naponta játszunk Évával 2-3 partit. Bár tudnék annyira sakkozni, mint amennyire szeretek! És bár lenne más partnerem is, akkor nem kellene Évát - gyakran jobb dolga ellenére - rábeszélnem a délutáni és esti néhány menetre. Amikor már játszunk, akkor ő is élvezi, de rávennem néha elég nehéz. Szerencsére az nem keseríti el, hogy általában megverem - én viszont akkor élvezem leginkább, ha alaposan megszorongat és minden tudásomat össze kell szednem egy-egy élesebb helyzet megoldásához. Ha pedig ő nyer, abból igyekszem okulni.

Őszi kedélytelenségem és megcsappant munkakedvem után január folyamán nagyjából visszatért korábbi munkaintenzitásom. A különbség annyi, hogy leginkább csak verseket tudtam írni, annyit, mint máskor fél év alatt: előre léptem a Pilinszky-projektumban (már csak 2 szonett van hátra a 28-ból - 2004 óta dolgozom a két koszorún), és ezen kívül is írtam négy szonettet, két "egyéb" verset és vagy 2 tucatnyi haikut. Meg két cikket is. Ami nem megy: a próza.

Épp a minap váltottam szót a Skypon valakivel arról, hogy az egyébként igen tiszteletre méltó teljesítményt nyújtó és egyetlen kárpátaljai magyar hírportál, a Kárpátinfó cikkei illusztrálására nem igazán fordít figyellmet. A más oldalakról átvett anyagok esetében is csak a szöveget közlik le, a képet lespórolják a szerkesztők. Most is ez történt, amikor a Múlt-kor cikkét betűhíven átvéve épp csak azt a Vasarely-képet hagyták el, amely hangsúlyos említésre kerül. Persze a hír enélkül is hír - Szegeden rövidesen kiállítják egyebek mellett azt a Vasarely-szitanyomatot is, amelyet "1982. június 24-én Jean-Loup Chrétien, az első francia űrhajós vitt fel a Szojuz T-6 űrhajón - a szovjet-francia interkozmosz együttműködés keretében - a Szaljut 7 űrállomásra" - de a jogos olvasói kíváncsiság kielégítetlen marad: vajon hogyan is néz ki a Világűr című mű. Persze, ha nagyon akarom, úgy is felfoghatom ezt a húzást, hogy a Kárpátinfósok így csalogatják Szegedre a látogatókat: nézzék meg az alkotást eredetiben. A valódi ok azonban alighanem az, hogy a szöveget egy szoftver automatikusan átveszi a forrásból és berakja az oldalba, míg a képeket manuálisan kellene illesztgetni - és erre már nem jut idő, ember, energia. Vagy egy kis odafigyelés.

Tudomány: megújuló energia

A hatvanas években, amikor egy ünnepélyes napon tévékészüléket vásároltunk, nem gondoltam még, hogy kiskölyökként rövidesen mániákus nézővé válok, s hogy rövidesen egy katartikus élménnyel is gazdagodom. Amikor csak tehettem, a képernyő elé ültem. Napirenden voltak a viták a családban arról, meddig tévézhetek, korán ágyba kergetnek-e szüleim, vagy kivételesen megnézhetem az esti filmet is.

Ma lenne hetven éves. 80-ban, a Moszkvai olimpia idején halt meg, harmadik infarktusa vitte el. Pedig alkatához jobban illett volna egy szép öngyilkosság. (Abban az évben én is megfordultam Moszkvában. Másodszor és utoljára; akár láthattam is volna színpadon, a Tagankán, ahol Jurij Ljubimov emlékezetes rendezésében játszotta Hamletet.)

Rengeteg videó található róla a neten - ma egész este ezeket néztem, hallgattam. Kettőt ide is betűzök. Az első felvételen saját versét - Az én Hamletem címűt - szavalja nagy oroszos pátosszal. Annak idején a színházi előadás előtt ezzel köszöntötte a közönséget. A másik pedig cirka 700 dala közül egy jellegzetes, amelyet vodkán edzett szép rekedtes hangján ad elő.

Frissítés: A linkek, videók sajnos már nem működnek, töröltem őket.

Más: Első a Weblap optimalizálás

Marlington dobta a labdát (az újabb MÉM-et Rooza indította). Öt könyv 2007-ből. Könnyű dolgom volt: alig is olvastam többet...

Bár vagy 30 éve jószerével nem is találkoztunk, tegnap minden előzetes figyelmeztetés nélkül meglátogatott BÉ, hajdan egyetemi, munka- és stúdiótársam. Fizikusként néhány évvel felettem járt, egy rövid ideig együtt laboránskodtunk, és BÉ kezdő tollforgató leányként rendszeresen látogatta a hasonszőrűeket előszeretettel pátyolgató József Attila Irodalmi Stúdió összejöveteleit.

Most azzal állított be, hogy ktitikát írt a regényemről, azt hozta el. Ittléte negyedórája alatt sűrű hadarással előadta komplett élettörténetét, amiből én nagyjából annyit tudtam, hogy rövid házasság után elvált és áttelepült Mo-ra. Most viszont félig-meddig hazaköltözött Ungvárhoz közel első falujába, mert édesanyja ápolásra szorul. Termékmenedzserként dolgozott egy vállalatnál, most munkanélküli segélyből él, de ezt is el fogja veszteni, mondta, mert új kocsit vett.

Ha nem a National Geographic közölné, hoaxnak gondolnám a hírt, miszerint meglepő kísérletre készülnek japán kutatók: egy origami űrsiklót engednének a Nemzetközi Űrállomásról a Földre. Az eddigi tesztek azt bizonyítják, hogy valószínűleg kiállná a próbát. Szélcsatornában 8600 kilométer/óra sebességű szélben tesztelték a papírrepülőt. A modell tíz másodpercig volt kitéve ennek a hatásnak - és kibírta! Igaz, az anyagát előbb vegyszerrel kezelték, amelytől üvegszerűvé vált. A repülés időpontja még nincs kitűzve. A japánok remélik, hogy a Nemzetközi Űrállomás legénysége nyitott lesz a kísérletre.

Még a gyengébbek kedvéért sem árulja el Molnár Gál Péter, mire is gondol, amikor Karinthy Márton új könyve kapcsán állítja, hogy a szerző A vihar kapuja - Egy családregény eleje könyvével "rekordszerűen két irodalmi csórást is elvégzett egyetlen címben és alcímében". Talán azért nem fedi fel, honnan is a címplagizálás, mert nagyon is nyilvánvaló. Kuroszava Akira 1950-es világhírű filmjének a címe: A vihar kapujában, a másik forrás pedig: Nádas Péter: Egy családregény vége. Szó se róla, több eredetiség elvárható lenne egy Karinthytól.