Ötleteiről nevezetes művészként ismerik. Montreálban és Berlinbel él, alkot. A kilencvenes években hívta fel magára a figyelmet különös tárgyaival és projektumaival. 74 irodai székből előállított művével (Black Whole Conference) az idén kiérdemelte a fiatal művészek legrangosabb kanadai díját.

Munkáit gyakran abszurd alkotásoknak mondják. Saját véleménye szerint művei nem abszurdak, csupán egyes működési funkciókat kíván az abszurdításig vinni. Egy interjújában azt vallja, a művészetnek nincsen rendeltetése, ostoba dolog a műtárgyak hasznáról, alkalmazhatóságáról beszélni - a művészet öncélú, önmagáért való. Bár nem a nézetei miatt, de Michel de Broin munkásságára időnként a rendőrség is felfigyel.

Nem egyszerű eset ez a könyv. Vegyes érzelmekkel tettem le, nem hiszem, hogy képes lennék eldönteni, hogy a regény mint teljes egész tetszett-e. Azt viszont el tudom mondani, hogy nagyszerű élmény volt, amitől kár lett volna megfosztanom magamat. Az énem egyik fele lelkendezne, az egekig magasztalná ezt a regényt. Az énem másik fele ugyanakkor csak a vállát tudja vonogatni és csak pofákat tud vágni.

A fontosabb weboldalakon az elemzők a hét elején csupán patthelyzetről beszéltek, mára már krízist emlegetnek az elemzők.

A lehetetlen helyzet azzal állt elő, hogy az előrehozott szeptembervégi választások után sok huzavonával nemrégiben végre megalakult ukrán Legfelsőbb Tanácsban kedden kétszer egymás után nem sikerült megválasztani miniszterelnöknek Julija Timosenkót, a nevét viselő párttömörülés elnökét, akit az államelnök Viktor Juscsenko jelölt erre a posztra. Bár a 450 fős törvényhozásban elvben többsége van a koalíciós, azaz „narancsos” erőknek, ám „a forradalom hercegnője” a minimálisan szükséges 226 támogató voksnál mindkétszer eggyel kevesebbet kapott, holott a koalíciós oldal 227 mandátummal rendelkezik. A narancsosok csalást gyanítottak, a szavazatszámláló rendszer szándékos manipulálásának a vádjával feljelentést is tettek a főügyésznél és a biztonsági szolgálatnál. (A „félreszavazó” honatyák állították, hogy ők az „igen” gombot nyomták meg. A helyszínre érkező biztonságiak nem észlelték külső behatolás nyomát az elektronikus szavazórendszerben. Második alkalommal egyébként a házelnök szavazata is hiányzott: mágneskártyáját a kavarodásban elcsenték...)

Mikor az ember vörös bársonnyal borított falak között süppedős és rejtélyes ábrákkal díszített perzsaszőnye-  gen lépdel, úgy érezheti magát, mint aki rövidesen eltűnik a szoba megszakíthatatlan csendjében. Nem lát kiutat, csak érzi, ahogyan lába egyre mélyebbre süllyed a szőnyeg rejtélyes bozótjában, s a titokzatos ábrák, ismeretlen jelképek és szimbólumok mélytengeri szörny csápjaiként karolják át és vonják magukhoz. Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényének szövege hasonlóképpen viselkedik az olvasóval: metaforikus nyelve, rejtett előre- és visszautalásai, jól körvonalazott, mégis bonyolult szimbolikája körülölelik a regény olvasóját, s többé nem engedik el. Azt viszont le kell szögeznünk, hogy a rejtelmek, szimbólumok és utalások nem adják könnyen magukat. A tapasztalatlan, kezdő olvasó hamar elrettenhet az olvasástól: Berniczky regényében nincs felvezetés, könnyed, játékos csalogatás – az első sortól, oldaltól kezdve tétje van a szavaknak, tétje és helye, melyeknek jelentősége – és jelentése – csupán a későbbiek folyamán válik egyértelművé, világossá. A szöveg lassan, áldozatos munkával fedi csak fel titkait, s az újraolvasás nem lehetőség, szinte követelmény.

Húszegynéhány évvel ezelőtt még extázisba hozott volna a hír, hogy a Led Zeppelin újra összeállt és koncertet ad. Most szinte minden érzelmi kilengés nélkül olvasom a kis beszámolót, mintha csak szokványos tudósítás lenne valami mindennapos dologról. Mára kikopott belőlem - és ez talán természetes - az a fajta rajongás, amely nem magára a zenére, hanem kísérőjelenségeire irányul: a muzsikusok bálványozása, fényképük kirakása, események mohó követése. Mostanra kielégít az állapot, hogy a Deep Purple, a Led Zeppelin és a Black Sabbath összes lemezének anyaga benne van a gépemben és bármikor meghallgathatom. A maguk műfajában továbbra is a legjobbaknak gondolom őket, egy emberöltővel ezelőtt valami felülmúlhatatlant alkottak.