Csak most jutottam hozzá Norah Jones idei lemezének anyagához - ma egész délelőtt ez szólt. Igazán hallgatnivaló muzsika. Korábbi felvételei nyomán fülünkbe fészkelt búgó hangja továbbra is kellemesen lágy, meleg és szomorkás, jól illik a novemberi melankóliához. Finom árnyalatok, érzékeny előadás, visszafogottság, jóízlés. Zeneileg azonban mégis több, mint az énekesnő adottságaira épülő kellemesség: okosan megkomponált számok ezek, látszólag könnyűek, de könnyűségükben mégis veretesek. Zenei téma, hangszerelés és előadás szép hármas egysége - valódi zeneművészet a jazz mindenki számára befogadható határterületéről.

Példás magatartás a Mezei K. Nellié. A magyar mellett  román nyelvű blogot is vezet. Mint elmondta, a román blogvilág nagyon erős, sok értékes kapcsolatra tett szert, amióta ezen a nyelven is megszólalt. Legutóbbi posztjainak egyékében egyébként a pirézekről tudósított, nem sokkal korábban pedig az én blogomban talált néhány érdekességre hívta fel a figyelmet, így a szőke nőknek szánt klaviatúrára, az autós szmájlira, a digitális rózsafüzérre és a rázógépre. Nagyon köszönöm a reklámot, a hivatkozást!

"Az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium 2007-ben már harmadik alkalommal rendezi meg a Lágymányosi Campus Északi épületének alagsorában a SZÉ-t, a Szakkollégium Éjszakáját. Ez az egyetlen olyan különleges este, ahol diákok százai éjszaka is birtokba vehetik az egyetemi épület alsó szintjét. A rendezvényen egyaránt megtalálhatóak könnyűzenei, irodalmi és egyéb kulturális programok, melyek mindegyike ingyenes." ---

Csönge nagyon komolyan veszi, amit csinál. Alaposan kivette a részét annak az előkészítésében, amire ma éjszaka kerül sor. A sok szervezés mellett (a bloggereket például ő hívta meg) készített logót és plakátot, rendezett reklámfilmet, részt vett a rendezvény honlapjának az elkészítésében. Ez utóbbin minden részlet megtalálható.

Minden érdeklődőt szívesen látunk az alábbi rendezvényeken, Pécsett és Keszthelyen, ahol az én új könyvem kerül bemutatásra, és Dunaújvárosban, ahol Éva regényével és az én kötetemmel is megismerkedhet az olvasó. A fővárosi tanácskozást a JAK jegyzi, én is részvevője leszek a beszélgetésnek.

Kedves Barátaim, ha tehetitek, nézzétek meg a rólam-velem készült 40 perces portréfimet. Vetítik:
Egy manzárd-őr feljegyzései. Négyszemközti "chatelés" Balla D. Károllyal. Rendezte Medgyesi Gabriella, operatőr Sibalin György, szerkesztő- riporter Virág Anita.

- Új könyvedben, a Ne bánts, Virágban mindössze másfél évtizednyit hatolsz vissza az időben – korábban évszázadokban mérted az időt. Van ennek valami oka?

- A Ne bánts, Virág! eredetileg egy novella lett volna, aztán hosszabb elbeszélés lett belőle; mindenesetre az időkezelésén most is látszik, hogy rövidprózának indult.

"...ha egyáltalán érdemes még bármit is, akkor ezekért a pillanatokért, amikor sikerül a szabadulási kísérlet, amikor lepattan kezemről a lánc, nyakamról a lakat, lábamról a kaloda. Amikor minden ellenkező jóslat ellenére szerencsés véget ér a mutatvány."  - Könyvem hátsó borítójának a szövegét és  2003. decemberi naplóm részleteit közölve ad hírt a litera.hu ezredfordulós naplóm  megjelenéséről ezen az oldalon.

Téged az olvasók sokműfajú szerzőnek ismernek, nem utolsó- sorban drámaírónak. Szerinted volt a drámához való affinitásodnak köze ahhoz, hogy a Zehuze című, nemrég megjelent levélregényed- ben tulajdonképpen egy kitartott monológot, egy nagyon erősen hangra írt szöveget olvashatunk?

Nem is tudom, kivételesen nagy műnek vagy csupán igen kellemes olvasmánynak tartsam-e Ljudmila Ulickaja Szonyecska c. kisregényét (Budapest, Magvető, 2007; fordította V. Gilbert Edit). Az írónőnek, azt hiszem, ez a kisregény méltán hozott országos és nemzetközi ismertséget, ám attól, hogy remekműnek nevezzem, erősen óvakodnék. Inkább arról lehet szó, hogy valamit nagyon elkapott, megcsípett a szerző, s ezt igen tehetségesen, művészi kvalitásokkal megáldva ki is aknázta. S hogy mi ez a valami? Talán úgy fogalmaznám: másféle, újszerű viszony egyfelől a szovjet múlthoz, másfelől az orosz nőhöz.

Újabb fontos kárpátaljai vonatkozású könyvvel bővült a Magyar Elektronikus Könyvtár állománya. Balogh Edgár már-már legendás művével, a Tíz nap szegényországban című szociográfiával. Mint ismeretes, 1930-ban a Sarló mozgalom keretében a szerző három társával tanulmánykörutat tett az akkori Kárpátalján Munkács, Beregszász, Nagyszőlős érintésével a következő községekben végezve kutatást: Izsnyéte, Barkaszó, Szernye, Nagydobrony, Bátyú, Rafajnaújfalu, Búcsú, Macsola, Badaló, Halábor, Mezővári, Csetfalva, Tiszaújlak, Tiszabökény, Szőlősgyula.

A döbbenetes szegénységről beszámoló és értékes néprajzi anyagot is tartalmazó riportok még a falujárás évében megjelentek a Prágai Magyar Hírlapban (a később könyv alakban is többször megjelenő művet ehhez az eredeti közléshez igazodva digitalizálta a Neumann Kht. 2003-ban, ebben a formában került most a elektronikus könyvtár állományába.

A felmérés utóéletéhez tartozik, hogy több mint 50 évvel később két kárpátaljai újságíró - Dupka György és Horváth Sándor - elindult Balogh Edgárék nyomában és sorrajárta az általuk érintett falvakat. Tapasztalataikról a brezsnyevi pangás elvárásainak megfelelő módon számoltak be a sajtóban (1982-83) Utazás Szegényországból a mába címmel, mégis, ez volt a szociográfiai szempontból értékelhető első összefoglaló híradás a kárpátaljai magyar falvak életéről. Később munkájuk, szerkesztett formában, Múltunk s jelenünk címen könyvalakban is megjelent.

Balogh Edgár eredeti munkáját nyomtatásban a Beregi Hírlap 2007-ben közölte sorozatban, ezzel párhuzamosan a KárpátInfó portálján is olvasható volt a digitalizált anyag. Ennek a közlésnek az előszavát idézem ajánlásul.

77 esztendeje, 1930-ban a Sarló mozgalom  keretében a Felvidéken négy csoport indult el a térség felmérésére. A negyedik csoport Munkácsról indult ki, Beregszász és Nagyszőllős érintésével a következő községekben végzett kutatást: Izsnyéte, Barkaszó, Szernye, Nagydobrony, Bátyu, Rafajnaújfalu, Bulcsu, Macsola, Badaló, Halábor, Vári, Csetfalva, Tiszaújlak, Bökény, Szőllősgyula. A csoport tagjai: Balogh Edgár (Pozsony), Bertók János (Munkács), Lőrincz Gyula (Dunaszerdahely) és Sáfáry László (Munkács). Értékes néprajzi anyagot gyűjtött ez a csoport: megnézte és részben lerajzolta a csetfalvai és szőllősgyulai festett fatemplomot, táncoló gyermekeket fényképezett, népviseletet tanulmányozott, és dalos gyermekjátékokat gyűjtött.

A megdöbbentő szociális megfigyelésekről a csoport a Ruszinszkói Magyar Gazdában (a csehszlovák korszakban működő lapelődünkben – a szerkesztőség) számolt be. A vándorok összehívták Munkácson és Beregszászban a magyar középiskolások, cserkészek és egyetemi hallgatók vezetőit, és szociális szellemű, tudományos irányzatú ifjúsági mozgalmakat igyekeztek megalapozni.

Balogh Edgár Tíz nap Szegényországban című írása első ízben a Prágai Magyar Hírlapban jelent meg öt részletben. (1930. szeptember 24., október 2., október 10., december 21., 1931. január 11.) Azóta e mű több alkalommal kiadásra került, de a gyűjteményes kötetek jegyzeteiben az eredeti megjelenés időpontját nem közölték, vagy ha igen, akkor tévesen. Emlékirataiban Balogh Edgár is tévesen emlékszik, szerinte 1930 októberében jelent meg írása első része.

Számos helytörténeti írás hivatkozik a tanulmányra, azonban eddig teljes egészében sehol sem volt olvasható. Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy folytatásokban leközli az egész munkát, tisztelegve a sarlósok munkássága előtt.

Forrás: karpatinfo.net/article39332 - a link már nem működik, 2016