A témát érintő legutóbbi cikkemben részleteztem egy budapesti Sevcsenko szobor (fordított?) kálváriáját, és összefoglaltam a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat elnökasszonyával folytatott beszélgetésemet. Jeleztem, hogy további tájékoztatást kérve levelet írtam Demszky Gábor főpolgármesternek. Íme, megjött a válasz.

Tisztelt Balla D. Károly!

Főpolgármester úr a Sajtóirodához továbbította levelét és arra kért bennünket, hogy nézzünk utána az Ön által említett Tarasz Sevcsenko szobor ügyének.
A Fővárosi Önkormányzat Kulturális Ügyosztályával és az Ukrán Nagykövetség illetékes tanácsosával egyeztetve az alábbiakról tájékoztatom:

A régi szobor ügye, amiről az Ön által csatolt  cikk  is szól, megnyugtatóan rendeződött. Az Ukrán Nagykövetség tanácsosa kérdésemre arról tájékoztatott, hogy mindkét fél (a magyarok és az ukránok) is lezártnak tekinti az ügyet. A megegyezés értelmében a régi szobor, amit a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat és a magyarországi Ukránok Kulturális Egyesülete is kifogásolt, végül a budapesti Ukrán Nagykövetség kertjében került felállításra. A szobor tartós letétbe került a Nagykövetséghez, továbbra is a Fővárosi Önkormányzat tulajdonát képezi.

A magyarországi ukrán szervezetek egyetértésével és közreműködésével új javaslat készült Sevcsenko ukrán költő szobrának elkészítésére. Az új javaslatot, terveket a Budapest Galéria megtárgyalta és a tavalyi év végén jóvá is hagyta, támogatta. A szobrot a nagykövetség a II. kerületben, egy köztéri parkban, szeretné elhelyezni, így jelenleg a II. kerületi Önkormányzat közgyűlésének döntésére várnak. A döntés a napokban várható. Amennyiben a II. kerület jóváhagyja a terveket, a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága elé kerül a javaslat, majd utolsó lépésben a Fővárosi Közgyűlés tárgyalja majd a szobor ügyét. Ezt követően kerülhet sor a szobor elhelyezésére.

Az új szobor elkészítésére Ivan Mykytyuk szobrászművészt, a Lvivi Művészeti Akadémia Szobrász Tanszékének professzorát kérték fel.

A szobor felavatásának pontos időpontja egyelőre bizonytalan, hiszen nagyban függ attól, hogy a kerület és a főváros mikor dönt a kérésről, illetve hogy a szobrászművész mikor készül el az alkotással.

Őszintén remélem, hogy sikerült minden kérdésre válaszolnunk.
 
Minden jót kívánva, tisztelettel:
 
Főpolgármesteri Hivatal
Sajtóiroda

Korrekt tájékoztatás, illően meg is köszöntem, közléséhez a küldő hozzájárult.

Próbáltam utánakeresni a lembergi (lvivi) művész munkásságának a neten, nem sok mindent találtam (bár több időt szánva rá valószínűleg messzebb jutottam volna). A Művészeti Akadémia honlapján persze megtaláltam a nevét, amely Микитюк І.В. és Іван Микитюк formában szerepel. (Én magyar kontextusban, a nem latin betűs nyelvekből történő átírási szabályoknak megfelelően inkább Mikityuk alakban használnám). Művei közül ezeket sikerült fellelnem:

Nos, bízzunk abban, hogy a lezárt ügy nem vet árnyékot a leendő második szobor méltó felavatására.

sevcsenko szobor, budapest, képzőművészet, kultblog, közblog, laptop akku ----------- szamizdat sajtó xx ---------

-

• Budapest Terasz: télikert galéria - üveg konstrukciók
• magyar mobilhálózatra csoportos üzenet küldése - kampánymarketing
• Demszky Gábor és a szamizdat a rendszerváltás előtt
• irodalom: hangoskönyvek letöltése online
• Ukrajna interaktív Google-térképe - laptop szerviz - tartalommarketing
• Kovács Vilmos költő emléktábla, Budapest

Tarasz Sevcsenko szobra Budapesten. Ukrán költő, szobor, Budapest, képzőművészet, emlékmű, Bp

Sevcsenko nem egyszerűen az ukránok legnagyobb költője, hanem egyben legfontosabb szimbóluma is, a nemzeti kultúra és függetlenség egyszemélyű megtestesítője. Bár világszerte "öregkori" arcmása az elterjedt, ám ifjúkori portréját is jól ismerjük. (A cikkben eredetileg megadott hivatkozások már nem működnek, 2015-ben töröltem az elavult linkeket - bdk)

2004. június 1-jén a budapesti Főpolgármesteri Hivatal, Ukrajna Magyarországi Nagykövetségének a támogatásával fel kívánta avatni Tarasz Sevcsenko mellszobrát. Erről a magyarországi ukránok közössége Jurij Muska budapesti ukrán nagykövet meghívásából értesült május közepén. Örültek a hírnek, mivel azonban évekkel korábban már hasonló ügyben kellemetlen tapasztalataik voltak, érdeklődtek a részletek felől: hogy néz ki a szobor és hol fog állni?

Kisebb huzavona után Marosits István magyar szobrászművész műtermében megtekinthették a kiöntott alkotást:

A művet látva megállapíthatták, hogy a  művész formázta alak egyáltalán nem hasonlít az ismert és elfogadott Sevcsenko-ábrázolásra.

A történet folytatása előtt hadd tegyek kis kitérőt. Tarasz Sevcsenko (1814-1861) nem egyszerűen az ukránok legnagyobb költője, hanem egyben legfontosabb szimbóluma is, az ukrán kultúra és a nemzeti függetlenség egyszemélyű megtestesítője. Ugyan világszerte első sorban "öregkori" (47 évesen halt meg...) arcmása számít elterjdtnek, ezt formázza minden ukrajnai városban megtalálható köztéri szobrainak a többsége is, ám ifjúkori portréját is jól ismerjük, már csak azért is, mert Sevcsenko képzőművésznek indult, így több önarcképen is megörökítette önmagát (portréi itt találhatók). (link törölve)
Ezért aztán pontosan érzékelhetően létezik az az erőteljes Sevcsenko-ábrázolás, amely nemcsak hogy hitelesnek gondolható, hanem - és meglehet, ez a fontosabb! - széles körben elfogadottá, kanonizálttá vált.  Kérem, Sevcsenko ilyen, s nem lehet semmilyen más.

Ezekről az ifjúkori képekről pedig - bizony - egy sokkal inkább lágy vonású, mintsem markáns, inkább lányos, mint férfias, inkább kicsi, mint nagy orrú, inkább kerek, mint ovális arcú ifjú néz ránk, akinek éppen ezeket a tulajdonságait emelték ki és tették dominánssá a későbbi ábrázolások, s éppen ezáltal váltak mindenki által elfogadottá - még ha valamely enyhe romanticizmusnak megfelelően esetleg kissé idealizálták, angyalka-szerűnek mutatták is a poétát. Csak ezek a sima vonású képmások lehetnek a bajuszos és kopasz bölcs nemzetatya előképei.

Autentikusnak elfogadott Sevcsenko-ábrázolások

Rám jobban hasonlít...

Így teljesen érthető, hogy a magyar szobrásznak ettől a képtől merőben eltérő felfogása megdöbbentette a magyarországi ukránok képviselőit. Ellenakciójukról és a "hivatalos" válaszról honlapjukon így számolnak be:

Sürgősen összehívtuk az Ukrán Országos Önkormányzat képviselőtestületét, és egyhangú döntést hoztunk: tiltakozást jelentünk be a hivatalos ukrán és magyar szerveknél a szobor felállítása ellen. Amikor elutasító véleményünket kifejtettük Jurij Muska nagykövetnek, ő a következőket válaszolta: „teljes meggyőződéssel és ép ésszel kijelenthetem, hogy ez a szobor Sevcsenkot ábrázolja, és az emlékmű állni fog, akár akarják önök, akár nem”.

Tiltakoztak a magyarországi ukránok a fővárosnál is:

A kulturális bizottság ülésén bemutattunk az igazi Sevcsenkot ábrázoló önarcképeket és fényképeket, megpróbáltuk meggyőzni a városatyákat, hogy változtassanak a döntésen, de a bizottság előítéleteit nem sikerült legyőzni. Nyilvánvalóan felkészítették őket arra, miként hárítsák el az ukránok érveit. Senkinek sem fordult meg a fejében, hogy az ukránoknak talán meg kellene mutatni az üggyel kapcsolatos dokumentumokat, pedig az ukrán kisebbség képviselői semmiképpen sem tekinthetők kívülállónak. Egyébként a bizottsági tagok hangneme is rosszindulatú, lekezelő volt.

Tiltakozásuk másik kiváltója a helyszín volt. A Március 15. téren "a bokrok között, egy szemétdombon, a helybéli hajléktalanok búvóhelyeként szolgáló eldugott sarokban" ekkor már állt a talapzat.

A tiltakozásó akció menetének és a hivatalos szervek hozzáállásának további fordulataitól itt eltekintek, a lényeg annyi, hogy a szoboravatást sikerült megakadályozni.

Érdekelt a történet folytatása, hiszen mindez elég régen, 2004 nyarán történt. A kisebbségi ukrán önkormányzat fentebb idézett magyar nyelvű beszámolója mellett megnéztem a jóval részletesebb ukrán verziót is. Megtudtam, hogy 2004-ben az illetékesek még nem mondtak le a szobor felállításáról, csak elhalasztottnak tekintették, egy konzul pedig a magyar sajtóban elnézést kért a művésztől. Minden kommentár nélkül olvasható az a hír is a honlapon, hogy: "2006. október 10-én GYŐZTÜNK!!!".

Talán érthető, hogy kíváncsi lettem a folytatásra. Emailt írtam az Ukrán Országos Önkormányzat elnökasszonyának, Hartyányi Jaroszlavának, aki levelem kézhet vétele után azonnal felhívott telefonon. Hosszú beszélgetésünkben olyan információkkal is szolgált, amelyek inkább bizalmasak, nem szánta a nyilvánosságnak, illetve számos olyan tényről tett említést, amelyet más forrásból még nem tudtam ellenőrizni (levél ma ment Demszky Gábor főpolgármesternek). Beszélgetésünk végén az elnök asszonynak összefoglaltam, közléseiből mit kívánok felhasználni; ezeket jóváhagyta.

A szobor ma az ukrán nagykövetség területén áll, "méltó büntetésül" azoknak kell látniuk naponta, akik annyira ragaszkodtak hozzá...

2006-ban Dmitro Tkacs személyében új nagykövetet neveztek ki Budapestre, a tárgyalások egészen más, baráti hangnemben folytatódtak. Miután az üres posztamens több mint két évig állt a nevezett helyen, 2006. október 10-én eltávolították, ezzel véglegessé vált, hogy azon a helyen semmiféle Sevcsenko-szobor nem kerül felavatásra.

A magyarországi ukrán közösség kezdeményezésére - adakozásból - egy ukrán művész új szobrot készít(ett). Felavatására - Budapest város illetékeseivel egyetértésben - Viktor Juscsenko rövidesen várható magyarországi látogatása alkalmából kerül sor. Méltó helyen.

---

---

A későbbi fejleményekről:

• Sevcsenko 2.0
• Sevcsenko új szobra Budapesten

Volt

Tegnap a DunaTV különleges csemegével szolgált, Arsen Anton Ostojić különös hangulatú filmjét vetítették, a Ta divna splitska noć címűt (Az a csodálatos spliti éjszaka). A horvát rendező világa egyszerre kegyetlenül durva és emelkedetten költői, brutális és mégis nagyon érzékenyen, finoman megrajzolt.

A szilveszter éjszakán Splitben játszódó történet háromszor kezdődik újra, mindhárom eseménysor ugyanarra a kulminációra fut ki: pontban éjfélkor valaki meghal. Az átejtő és áteljett kisstílű drogdílert szeretőjének a kisfia lövi le, a szerelmi csalódásában vigasztalhatatlan, és az épp most prostituálódó drogfüggő lányban örömét nem lelő színesbőrű amerikai matróz légyott helyett szájbalövi magát, a szerelmeskedésre ajzószerrel rásegítő párocska pedig a tetőre mászik fel, s a fiú onnan "száll el". Ezt az utolsó halált a rendező már nem mutatja be a maga nyersességében, a fiú mámorában azt hiszi, hogy repülni fog, és a néző sem lát mást, mint a tűzijátékos eget.

A történet három szála szépen össze van szőve, események, szereplők és helyszínek időről időre érintkeznek, miközben minden halad a maga elkerülhetetlen, végzetes útján, hogy amikor a város főterén zajló rockkoncert csúcspontján az énekes sztár (egyben a drogfőnök) visszaszámolja a másodperceket, akkor éjfélkor mindenütt bekövetkezhessen a tragédia.

A motívumok a zseniális szerkesztésnek köszönhetően túlmutatnak magukon, a konkrét helyen és időben zajló történések kiemelkednek primér közegükből, a filozófiai értelemben vett élet bonyolult kegyetlenségét példázzák. Kis csalásokból épülnek fel a nagy hazugságok, apró csínyekből lesznek a végtelen bűnök, ártatlannak látszó apróságokból  áll össze a visszavonhatatlanul hatalmas halál. Térben és időben minden ugyanabba az éhes és jóllakathatatlan, mindent elemésztő garatba torkollik, szerelmet és élvezetet, örömöt és boldogságot egyaránt ledarál a kikerülhetetlen bekövetkezés, hogy végül megmutatkozzon a csalárd módon kicsikart, droggal vagy lopott szerelemmel megszerzett mámor érvénytelensége, üressége, látszat-volta: boldogság helyet halál, átélhető öröm helyett a semmibe pöffenő színtelen petárdák.

Van

Keisz Gellért barátunkat nem először ihleti meg Éva egy-egy novellája. Most tettem fel honlapunkra A fű kinő címűt, Geli ezt a képet küldte hozzá; naná, hogy odatettem a novella alá - a kettőt együtt ajánlom befogadásra.

Közben arra is rájöttem, hogy amit a képen hamarább lehet felfedezni, mint a valódi kakast, voltaképpen az is kakas, legalábbis a kisfiúkét minálunk sok helyen így hívják. Így hát a férfiölből voltaképp két kakas emeli fel a fejét.

*

Ezen a héten Balogh Robi volt a Litera naplóírója. Nagyon jók a szövegei, egyszer szórakoztatóan szellemesek, máskor elgondolkodtatóan mélyek, nem ritkán fájóan őszinték. Az utolsók még csak ezután kerülnek fel a honlapra, senki nem késett le semmiről, tessék olvasni: Balogh Robert a Literán.

Lesz

Ha már írtam Csontváry A szerelmesek találkozása című képéről akkor, amikor még tisztességes reprót sem lehetett találni róla a neten, akkor csak megeresztek pár újabb sort most, amikor minden magyar árverési rekordot megdöntve már el is kelt 230 millióért. A Kieselbach Galéria honlapján megtalálható az aukció teljes kínálata, így könnyen rá lehet bukkanni a vonatkozó oldalra, ahol nemcsak az alábbi képek találhatók, hanem a festményről is minden információ beszerezhető. Nem is akarok én ehhez semmit hozzátenni, tessék, lehet gyönyörködni, hozzá nem értőknek pedig sajnálkozni, hogy nincsen a mellényzsebükben negyedmilliárd magyar forint egy remekműért, mint tette ezt az Index riportere itt.

Szilágyi Zoltán Éva, alias Zoé PIT - SZILÁGYI ZOÉ. Szül.: Bp 1966, festő, grafikus, alternatív punk képzőművész - naiv festészet, laptop áruház

Születtem 1966-ban Budapesten. 12 éves koromban szüleimmel disszidáltunk Amerikába,ahonnan később Németországba mentünk. Itt jártam iskolába is. 26 éves koromig különböző nyugat-európai országokban utazgattam, éltem, kiállitottam. 1991-92 óta újra Magyarországon, Veszprémben tartózkodom. Autodidakta vagyok. Édesapám képzőművész, ő fedezte fel már kiskoromban tehetségemet és sokat segített, hogy kibontakozhassak. Foglalkozom grafikával, festészettel, objektekkel, MAIL-ARTtal, ezen kivül ÖN-ELŐADÓ vagyok - saját külsőmet is művészeti alkotásként kezelem. Egyéni frizura, ékszerek, tetoválások, piercingek stb. Ruhákat & egyéb tárgyakat is kidekorálok. „PUNKMŰVÉSZNEK” is hivnak, a PUNK-stilussal (külső,zene) szimpatizálok, de nem tartozom semmilyen társadalmi/politikai/művészeti csoporthoz sem. MINDENFAJTA politikai nézetet ellenzek. Továbbá káros szenvedélyektől mentes életet élek - nem iszom, nem cigarettázom és ellenzek mindenfajta kábitószert! Szeretem a magányt, a természetet, de a nagyvárosok meghökkentő & morbid megnyilvánulásait is (graffiti, comix, foglaltházak... stb.) Művészeti stilusom leginkább az UNDERGROUND - illetve OUTSIDER ART kategóriába sorolható.

Zoé

Voltam házfoglaló Berlinben, laktam apácák közt, és laktam bordélyházban is - no nem mint ott dolgozó nő, hanem ott volt kiadó lakrész… Szöktem át határon, kipróbáltam drogot, piát - sem a drog, sem a pia nem jön be, szerintem céltalan önrombolás!

Zoé

...Szilágyi Zoltán Éva, alias Zoé PIT ... olyan kiválósága a magyar szubkultúrának, aki a saját maga bőrén tapasztalta a közegellenállás elutasító, kivető, sőt szankcionáló mechanizmusának hatását. Fordulatokban és extrém életélményekben gazdag életútja szinte megelőlegezte majdani kálváriáját, amely egy állitólagos gyilkossági kisérletben tetőzött, és a börtönben ért véget.

Szombathy Bálint 

Szilágyi Zoé művészetére hatottak az újvadak, a naiv művészet szürreális képi világa, de foglalkoztatja őt a tömegkultúra és a giccs újraértelmezése. Vonzódik a misztikumhoz, a woodoohoz, az ősi kultúrákhoz. Többnyire kisebb, intim, aprólékos képeket készít nem hagyományos technikákkal (filccel, körömlakkal), gyakoriak nála a kollázsok, mail artok s különösen az objektek. Művei gyakran narratívak: technikájukban, stílusukban, történetmesélő jellegükben rokonságot mutatnak a képregényekkel. ... Zoé kísérletező, évai kíváncsisággal fedezi fel az újabb és újabb technikák kínálta lehetőségeket, melyek valójában már a művészet járt ösvényei, de a nagyközönség és a galériás rendszer még mindig jobban szeret a klasszikus média keretein belül maradni.

Bordács Andrea

Itt lakik Zoé    

Több kép:
itt, itt, itt, itt, itt

Elkészült a Geli barátom ötletéből született közös művünk. Nagyon szépen egybedolgozta négyünk részmunkáját, amellyel ebben a projektumban kívánunk közreműködni. Én korábban külön is publikáltam Galambtojásomat, ezzel járultam hozzá a Békegalambok című tervezethez, így lett a végeredménynek a címe Béketojás. Szerintem jól sikerült, és külön öröm, hogy baráti szálakon kapcsolódó művészekkel, dizájnerekkel működhettem együtt. Köszönet érte!

PS. Azon persze egy pillanatra érdemes eltöprengeni, hogy mennyire egyértelműen valljuk magunkának ezt a kelet-erópaiságot. Én még csak hagyján, de a kaposvári meghírdető?

A Kelet-Közép-Európa alighanem pontosabb lenne (és persze nem Közép-Kelet-Európa, ahogy gyakran olvasom; ez ugyanis földrajzi értelemben mondjuk a Dnyeper vögyét jelenti...). Igaz, minden nézőpont kérdése, a keletiség fogalmát nemcsak geográfiai, hanem kultrurális, politikai, nyelvi, vallási stb. szempontok is árnyalhatják. Egy britnek például Salzburgnál kezdődik a Balkán.

Ti hogy látjátok ezt a kérdést, ha már megpendítettem...    

A Kieselbach Galéria honlapján már hirdetik azt a december 15-i aukciót, amelyen elárverezik Csontváry Kosztka Tivadar most előkerült festményét, a Szerelmesek találkozása (Randevú) címűt. (Sajnos jó minőségű reprodukciót egyelőre nem közölnek, az itt láthatót másutt találtam). A licit 85 millió forintról indul.

Érdekes, hogy az utóbbi időben többször is felbukkantak azelőtt ismeretlen vagy lappangó Csontváry-művek. Nincs egy éve, hogy a Teniszező társaság előkerüléséről olvashattunk, aztán tavasszal A hídon átvonuló társaság hozta lázba a műkincspiacot, hasonló kikiáltási árral (erről én is írtam).

A mostani kép előtörténete meglehetősen kalandos, már-már izgalmas, még ha ez egészen másfajta izgalom is, mint amit egy Bond-film kiválthat (illetve belőlem az utóbbi semmifélét nem is tud kiváltani - még egyetlen Bond-filmet sem bírtam végignézni, megölt az unalom). Ezt a bondos párhuzamot az egyik hírportálon olvastam, más szamárságokkal együtt. "A szakemberek is csak egy elmosódott, 1931-es fotóról ismerték Csontváry Kosztka Tivadar egyik különleges képét, amelyen a látomásos világ Lázár Ervin-meséket idéző meghittséggel párosult. Tessék? A Csontváry kép idézi Lázár Ervin írói világát? Hát...  

Szerencsére a Galéria és Aukciósház tulajdonosa, Kieselbach Tamás ennél mélyebbre merül a festmény szimbólumrendszerét elemezve, mint alább is látható, sok lényeges motívumra rámutat:

Források: Index, Origó, Portfolio.

És hogy valami irodalmibb olvasnivalót is ajánljak, no meg hogy korábbi Pilinszky-posztomhoz is átkössek: Csontváry olvasásakor.