Vannak magán- és közéleti apróságok, amelyek nem követelnek maguknak külön posztot, arra ellenben mégis érdemesek, hogy rögzítsem őket. Meg vannak tervek, elképzelések, munkák, amelyekről időnként szintén be szoktam számolni - itt tehát most egy vegyes naplójegyzet következik.

Nem írok sűrűn magánéleti naplót mostanában... Egyik oka, hogy hosszabb ideje két súlyos betege is van családunknak, és nem érzem szükségét, hogy kórházi történésekről számoljak be, előzményeket és következményeket ecseteljek.

Elkezdtem készülni szűk két hét múlva esedékes előadásomra. Rövidesen publikussá teszem azt a külön oldalt, amelyen nyomon lehet majd követni az előkészületeket és a programot is. Az alkalomnak több különlegessége is lesz, az első maga a helyszín.

Jó rég nem írtam személyes naplót, valahogy az intenzív blogolás egyre kevésbé sarkall arra, hogy családi, magánéleti dolgokat taglaljak. Most sem tudok világrengető eseményekről beszámolni. De ezt-azt néha mégsem árt rögzíteni.

Nem volt egy szokványos január. És nem az időjárás miatt. Újév előtt kicsit megroppant amúgy hihetetlenül stabil és masszív fizikai erőnlétem, cirka három hétig nyüglődtem rossz közérzetemmel, gyilkos hangulatommal. Ezt próbáltam legyőzni fokozott szellemi terheléssel, aztán meg, ahogy javult az állapotom, efeletti örömömben még növeltem is a munkatempót.

Okom volt rá, hogy napokig nem írtam privát naplót. Nem akartam a születésnapomat szóba hozni, vagy ha mégis, akkor jelezve, miként próbálom kivédeni az elkerülhetetlennek látszót. De még öngyilkosságom sem riasztott el mindenkit. Pedig én igyekeztem.

 

1957-2007

Mostantól minden posztumusz.

Tegnap apám feljött hozzám, leült, és jelentőségteljesen előadta: mindjárt itt az 50. születésnapom, és ők nem tudják, hogy mivel lepjenek meg. Szeretnének nekem komolyabb ajándékot venni, de nem tudják, micsodát. Mondtam, hogy az lesz számomra a legnagyobb ajándék, ha ezt az egész születésnapot letudjuk azzal, hogy aznap reggelizés közben a konyhában adnak nekem egy puszit, és ezzel az egész születésnapot lezártnak tekintjük. Kicsit sértődötten távozott.

Értem én régóta, hogy az én születésnapomra nem nekem van igényem, hanem nekik, nem nekem akarnak örömet szerezni, hanem maguknak. De hát mindenki örvendezzen a saját születésnapján, ha akar, ne pedig az enyémen.

Nem sokkal korábban az Ukrán Írószövetség helyi szervezetének az elnöke jelezte, hogy szeretnének ők is belekapcsolódni az évfordulóm alkalmából sorra kerülő rendezvénybe. Miféle rendezvénybe?, hőköltem. Hát nem lesz semmilyen ünnepség? De nem ám! Petro szerencsére ismer már egy kicsit, legutóbb a Szövetség jubileumi katalógusában való szereplésemmel, majd a díjam átadásával kapcsolatban elkönyvelhette, hogy eléggé fura fazon vagyok, és nem vágyom arra, amiért mások lábuk-kezük törik nagy igyekezetükben. Beletörődött, hogy nem lesz ünnepi ceremónia, nem kezdeményezek semmit, mások kezdeményezését pedig elhárítom, nem fogják - mint más jubiláló írók esetében - sehol szavalni vagy énekelni a verseimet, hogy átszellemült, sugárzó arccal hallgathassam, nem fognak fontos funkcik beszédeket tartani és okleveleket átadni, nem szólal fel egykori tanító nénim, szomszédom, barátom, kollégám, nem mondja el egyikük sem a sok szóvirágos közhelyet. Brrrrr. Ellenben egy baráti beszélgetésre szívesen látom az ukrán kollégákat.

*

Liszka Jóska elküldte igen ízléses kiállítású könyvét: húsz év naplójegyzetei, 1976-1995. Mielőbb szeretném elolvasni; majd beszámolok róla.

*

Tegnap végre felavattuk Csönge sakkészletét (ezen az oldalon látható), Évával játszottunk este két partit. Én szívesen csinálnék ebből rendszert, kevés dolgot szeretek jobban, mint sakkozni. Van, amire sajnálom az időt - erre soha.

*

Bár igazán nem tettem érte sok erőfeszítést, a linkfelhő-versenyben mára egészen jók lettek a helyezéseim. Három címem is felkerült az első Google-táblára; igaz, nem minden letöltésnél ez a sorrend. A Firefoxom például érdekes módon egy másik szerverről tölti le a találati oldalt, mint az IE-m. Arra is rájöttem, hogy alighanem a proxy-beállítások miatt. Ezek a címeim csücsülnek tehát az első linkfelhőn:

• 5. linkfelhő ungparty.net
• 6. linkfelhő, átirányított domain
• 8. linkfelhő ukrajna.net

Ide kapcsolódik, hogy az első magyar keresőoptimalizáló verseny győztese, El Lobo felújította kis nyelvi vitánkat arról, hogy jó-e egyáltalán ez a szó, hiszen nem a keresőket optimalizáljuk, hanem a honlapunkat. Ez igaz, honlapotimalizációt végzünk, de abból a célból,  hogy a kereső "szeresse" oldalainkat; a keresőoptimalizálás tehát jelentőstömörítő szóösszetétel, annyi mint "honlapnak keresőkre való optimalizálása". A vita oldal El Lobo új blogjában itt található.

*

És ha már vita... Miközben a nyomtatás és/vagy internet témában indított kis polémia érzésem szerint nagyjából eljutott nyugvópontjára, aközben sűrű levélváltásba keveredtem a résztvevők némelyikével. Norman Károly druszám hosszú levelekben fejti ki elméletének, évtizedes töpregéseinek egy-egy ágát-bogát; poszt is lesz belőle talán könyvblogjában (blogkönyvében?) Szép az elmélete, számomra helyenként már-már költői, röstellem is, hogy nem tudom minden ponton követni.

*

A Blogarléc, anélkül, hogy különösebb reklámot csinálnánk neki, egyre nagyobb nézettséget ér el, és talán tartalma is egyre változatosabb; ennek igazán örülök, mint ahogy annak is, hogy feladványaim is mindig megtalálják a maguk megfejtőit.

Még újév éjszakáján véget ért az első magyar keresőoptimalizáló verseny (ez volt az a bizonyos pillangószív-őrület). Hivatalos eredményhirdetését a kiíró tette közzé blogjában. Én tökéletesen meg vagyok a saját eredményemmel elégedve. Eredeti célkitűzésem annyi volt, hogy az első húszban benne legyek, ehhez képest az első 10-ben három hely is az enyém: az 5., a 9. és a 10. Közel kétmillió Google-találat mellett. A versenyt El Lobo - A farkas nyerte meg, nagy megelégedésemre. Ezúton is gratulálok neki!

A következő SEO-versenybe, holott ezúttal már szép díjakat is lehet nyerni, sokkal kisebb lelkesedéssel szálltam be, de azért egy kísérletet ez is megér nekem, lássuk, a LINKFELHŐ szóra keresve milyen helyezést érnek el oldalaim március 1-re. (Érdekes módon itt sem linkfelhő-versenyoldalam szerepel a legjobb helyen, hanem egy tv2-blogos, teljesen értéktelennek tűnő  posztom, lásd: linkfelhő. Ez most épp a 10.)

*

Ha az egészségi állapotom nem lenne az általam került témák egyike, akkor most, az elmúlt napok (évvége-évkezdés) fontosabb eseményeinek a számbavétele során erről is írnom kellene, de nem teszem. Mint többször elmondtam: nem azért, mintha tabu lenne, hanem azért, mert egyfelől nem érdekel eléggé, másfelől tudatos elhatározással igyekszem ilyesmivel csupán annyit foglalkozni, amennyit feltétlenül szükséges. Utoljára bő 3 éve írtam meg csonttörésem történetét, még a régi rendszerű UngPartyn (Webcsont beforr; kezdd alulról), azóta nem igazán részleteztem efféle dolgokat. Bőven elég, hogy vannak, igazán nem érdemesek arra, hogy meg is énekeljem őket. Így most is csak annyit, hogy Évának a születésnapján sikerült igazi meglepetéssel szolgálnom: szépen elájultam a karjában. Előzmény: magas vérnyomás és csillapító gyógyszer bevétele. Következmény: azóta nem igazán engedem mérni a vérnyomásomat és nem szedek gyógyszert. Viszont Éva főz nekem gyógyteákat és kisebb konfliktusok után ezeket most már meg is iszom.

És hogy azért ne legyen december 29-ének olyan rossz a mérlege, egy helyi irodalmi díjat is kaptam aznap.

*

Az évzárással-évkezdéssel együtt járó rossz hangulatom és alább hagyó munkakedvem lassan talán múlóban van. Ma például novellát írtam, és ez igencsak jót tesz a kedélyállapotomnak. Nem különben, hogy a Blogarléc elnyerte sokak tetszését, és várhatóan a nézettsége ma meghaladja a 100 egyéni látogatót.