Fogadást kötöttem egy bloggertársammal, hogy ha komolyan akarom, akkor 10 hét elteltével (vagy azon belül) az én NolBlogom lesz az első legalább egy kategóriában a NolBlog rendszerében. Könnyelmű vállalás - egyben szakmai próbatétel.

Április 15. Utolsó budapesti napunkon Éva korán kelt. Mire én ébredezni kezdtem, ő már úszott is egyet. Aztán igencsak ráérősen megreggeliztünk: megint egy olyan délelőtt, amikor semmi dolgunk, csak annyi, hogy elhagyjuk a szállodát. Reggeli közben le is fotóztuk egymást. Ám jobban sikerült az a kép, amit az előzékeny felszolgáló leányzó készített kettőnkről.

Felbecsülhetetlen veszteség érte a magyar irodalmat. Legalább 30 kilogram össztömegű eredeti Balla D. Károly írásmű vált a lomtalanítás áldozatává. Egyik (!) irattáramban mindmáig érintetlenül  megőrződött, amit 1970-től 90-ig felhalmoztam. Mintegy 100 kg papír. Ennek javát Kolos a sarki szemetes konténerbe hordta. Az irodaLOM felét saját műveim különböző példányai tették ki.

Április 14. Harmadik napunkon csak déltől volt programunk (attól kezdve azonban sűrű), így délelőtt kényelmeskedhettünk. Éva reggel úszott egyet, aztán ráérősen megreggeliztünk, készülődtünk. Én lebonyolítottam néhány telefont, nőm olvasgatott. Voltaképp utazásunk egyik célja éppen az volt, hogy a rendezvények közeiben kicsit lazíthassunk, Éva megszabaduljon a mindennapi teendők percre szabott itthoni rendje alól.

Délutánunk a Könyvfesztivál jegyében telt. Mielőtt a Kongresszusi Központ forgatagába belevetettük volna magunkat, Balázs Istvánék meghívásának eleget téve megebédeltünk a Paulaner Sörházban (MOM-park). A parkolás a mélygarázsban ugyan okozott kis tétovaságot, ritkán teszünk ilyesmit, nem ismerjük a kártyás rendszert, aztán meg a lift helyett először a mozgójárdához irányítottak minket, kis híján hátragurultam rajta, Éva alig tudott megtartani, de azért baj nélkül a helyszínre érkeztünk. Anikóval és Istvánnal a nagyon finom ebéd keretében így négyesben most beszélgettük ki magunkat először úgy istenigazából. Az első képen például egyszerre beszélünk. (Még egy igazán meglepő, kárpátaljai vinatkozású sztorit is hallottunk.)

Istvánnal ősrégi a barátságunk, még abból az időből, amikor a Magyar Híreknél dolgozott (ott ismerkedtünk meg). Egyike azon keveseknek, akik Csöngét mínusz 1 éves korától ismerik, ugyanis Éva épp vele volt várandós, amikor először találkoztak. (Én persze pisztrángot ettem, különleges módon volt elkészítve: sajtot olvasztottak-sütöttek rá; hasábburgonyát kértem hozzá, hogy minden kedvencem együtt legyen; ugyanezen okból búzasört ittam mellé.)

A Kongresszusi szombat délután csúcsra volt járatva, ahogy a Mozgó Világnak írt hónaplómban fogalmaztam: akkora volt a tumultus, hogy egy kiadatlan kéziratot sem lett volna hely elejteni.

Nézelődések, percnyi futó találkozások után Kulcsár István barátunk nemrégiben megismert, íróként most debütáló feleségének a könyvbemutatójára ültünk be. Péteri Teréz civilben rendőr (na, ez a kijelentés aztán kapitális paradoxon!), pontosabban nyugalmazott tiszti állományban újságíró a Zsaru magazinnál. A Mákszemtündérek nyara az első kötete, szépen illusztrált meséskönyv; mint hallottuk, már készül a folytatás...  (Fotóim a helyszínen nem sikerültek valami jól.)

A bemutató után ott folytattuk, ahol abbahagytuk: nézelődés, beszélgetés a sorra feltűnő ismerősökkel.

Mindeközben még egy fontos dolog történt. Hosszabb ideje latolgatom egy laptop beszerzését. Az év egészét tekintve ugyan nem sokat vagyok úton, ám amikor igen, akkor bizony nagyon jól jönne, meg néha itthon is, hogy ne legyek mindig az íróasztalomhoz kötve, hanem a lakásban másutt is dolgozhassak vagy akár kiülhessek a teraszra. Nos, még itthonról kinéztük a megfelelő árfekvésű és minőségű portékát Kolossal, egy bp-i barátjával pedig elintézte, hogy ő megveszi, kipróbálja, installálja és helybe hozza nekem. A Kongresszusi előtti parkban meg is ejtettük az ügyletet. Úgyhogy van egy csodamasinám...

A platánok alatti kellemes sétányon futottunk össze Balla Zsófival és Báthori Csabával. Bár röviden, de jóízűen beszélgettünk pár percet.
 
És újra a beltér, a kiadók végtelen standjai, minden méteren egy ismerős. Az erdélyi kiadók standjánál Káli Király István és H. Szabó Gyula igen szivélyesen üdvözöl. Holott részben nekik is "köszönhető", hogy egy már betervezett könyvem nem jelent meg néhány éve a Kriterionnál... Ám kicsire nem adunk, ettől függetlenül teljesen jó viszonyban vagyok velük. Le is fotóztatom magam a kortárs erdélyi könyvkiadás két nagy alakjával, mondom is nekik, olyan ez nekem, mintha magával Apáczai Csere Jánossal és Heltai Gáspárral fényképeszkednék. Értik kicsit álnok iróniámat, mosolyognak. Nagy barátságban válunk el a Pátria teremben.

Pár perc múlva Békés Pál mellett állunk meg. Miközben dedikálja nekünk a Csikágó gangregényt, én már igyekszem is befírolni: legújabb irodalmi interakciómba szeretném bevonni, hogy ennek keretében írjunk közös novellát. Rááll a dologra, aminek nagyon örülök. Ha minden igaz, akkor júniusban Palival írok fagocitátumot.

Már a kijárat és következő kellemes programunk felé tartunk, amikor megállít Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója. Miközben egy új kiadványukkal és plakátjukkal megajándékoz, legutóbbi rádiós szereplésemhez és az a mögött álló akciómhoz (virtuális hídfoglalás) gratulál. Megköszönöm, jólesik, hogy kizárólag a blogom nyilvánossága előtt zajló akcióim kilépnek ebből a zárt körből, pozitív visszhangot kapnak.

És már kint is vagyunk, útban a Novotel teraszára, hogy Kulcsár Istvánnal és Terikével kávézzunk, beszélgessünk. Kellemes levezetése a hosszú, intenzív délutánnak.

Már sötétedik, mire szállásunkra érünk. Nekem persze első dolgom kipróbálni a frissen vásárolt laptopot, el is varázslódom pillanatok alatt, alig veszem észre, hogy Éva közben újra tempózott pár medencényit az uszodában.

« előző nap

Április 13. Második budapesti napunk jó részét ügyintézésekre szántuk. Nem volt különösebben sok dolgunk (pénzügyek, posta, vásárlás), de az én mozgékonyságommal minden eléggé sokáig tart. A kényelmes reggelizgetés után beautóztunk tehát a Belvárosba, szokásos módon a Madách-téren álltunk meg, és mindent innen intéztünk csillag-túra szerűen.

[« előzmény] Tegnap megjelent nálunk a balesetet okozó ittas sofőr sógora. Ő az, aki a helyszínen is egyezkedni próbált velünk. Én arra igyekeztem rábeszélni, hogy a történtek után vegye meg az autónkat az ütközés előtti piaci árán, és attól kezdve minket a többi nem érdekel. De erre nem volt hajlandó.

Április 12. Jó időben érkeztünk Budapestre, a szállodánkat is azonnal megtaláltuk, s menten el is ájultunk a luxustól, ami fogadott bennünket a Hotel Héliában. Kis pihenő, zuhanyzás után már ebédre voltunk hivatalosak meghívónk és vendáglátónk, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület vezetőivel.

Nem sokon múlott, hogy ne érkezzünk haza épen és egészségesen budapesti utunkról. Már csak húszegynéhány km-re voltunk Ungvártól, túljutottunk a határ utolsó sorompóján, a vasúti felüljárót magunk mögött hagyva célegyenesbe értünk, örültünk, hogy nem volt több órás várakoztatás, örültünk, hogy pár szép napot töltehettünk  kellemes helyeken nagyon kellemes emberek társaságában - amikor is utazásunknak  váratlan és hangos csattanója lett.

Rövid szakmai látogatást tettem a városközpontban. Három és fél éve nem voltam a Korzón, a Passzázsban, az Ung-parti sétányon, a Színház téren, gondoltam, ideje lenne szétnézni. Csönge 2 éve szorgalmazza, de bennem nehezen ért meg a szándék. A pesti Körúton azóta vagy hatszor megfordultam, legalább kétszer kávéztam Pécs belvárosában, élveztem a napsütést Hévíz központjában - de Ungvárból bőven kielégített az, amennyit a kocsiból láttam.

Megnyitottam következő előadásom előkészületi oldalát. Ezen a címen található: Az Ung Ungvárnál, és innen is be lehet lépni: /formance. Itt lesz olvasható néhány előzetes szöveg, vázlat. Már most fel lehet nekem tenni azokat a kérdéseket, amelyeket a  helyszínen fogok megválaszolni.