(2003. febr. 2.) A Szovremennyik januári számában recenzió jelent meg Sóváli Bánfi Lázár legutóbbi könyvéről. Az értékelésről nem akarok szólni, az olyan, amilyen. Ellenben az írás elején három durva hazugság olvasható. Az első - mint örökös motívum - így hangzik: a költő „gyakorlatilag a 90-es évek elejéig hallgatásra ítéltetett”. Ez a megállapítás, bár minden életrajzban, értékelésben, sőt még a rövidebb ismertetésekben is benne van - egyszerűen nem igaz. Ám akárhányszor is tettem kísérletet arra, hogy az ellenkezőjét bizonyítva ezt a tévhitet megszüntessem, ez semmilyen eredménnyel nem járt, mert a Bánfi Lázár és az Isztocsnyik köré szövődő legenda erősebb, makacsabb, mint a tények. Most is csak inkább a magam megnyugtatása kedvéért ideírok néhány verscímet és megjelenési dátumot. A publikáció helye az Argoszi Területi Pártbizottság hivatalos orgánuma, természetesen Egiszthosz főszerkesztősége alatt. A nyolcvanas években a politikai napilap keretein belül nagy lendülettel készülő majd újrahajtó irodalmi mellékletnek én voltam az összeállítója - de az alábbi listát nem emlékezetből, hanem egy kiadott és minden fontosabb könyvtárba eljuttatott BIBLIOGRÁFIÁBÓL másolom ide. Szóval, Sóváli Bánfi Lázár versei az Argoszi Igaz Szóban:

(2003. febr. 1.) Délelőtt Jóska barátunk látogatása, majd a dzsessz-rajongó asztalos érkezése. Kolos a könyvtárban akadt vele össze, és nagyon csodálkoztak mindketten, Kolos nem gondolta, hogy kívülem más is szereti ezt a műfajt, Sándor mester pedig, saját bevallása szerint, még nem látott élő dzsessz-rajongót. Nem is késlekedtünk megismerkedni és CD-t cserélni egymással. Így hát most újabb 70 órányi (!) anyag került birtokomba, Keith Jarrett, Diana Krall és egyebek.

(2003. jan. 31.) Hát én aztán nem vagyok egy Billgétsz!

Amióta már nem csak percekre lógunk a neten, hanem hosszú órákon át online vagyunk, szükséges lett tűzfallal védeni a gépeinket, adatainkat. És bizony ez a tűzfal napi 10-15 „támadást” regisztrált: ennyien próbáltak behatolni a rendszerünkbe. Kolos szerint inkább kíváncsiságból, semmint ártó szándékkal. Azokat az IP-címeket, amelyeket túl sokszor jelzett a program, időnként leblokkoltuk. Üldözési mánióból néha én magam is letiltottam néhányat. Sikerült a HHRF IP-címét is blokkolnom, így a saját tűzfalam nem engedte, hogy frissítsem az oldalainkat. Ilyen egy zseni vagyok.

(2003. jan. 28.) Ma este nem működik a Net. Vagyis, gondolom, a szolgáltatónk fuccsolt be már megint. Egy hét alatt másodszor. De tegnap csak a levelezés állt le, az oldalak jöttek. Ma meg 6 után - semmi. Ezt az oldalt sem tudom, hogyan töltöm fel.

(2003. jan. 26.) Pénteken színház után Éva elhívta Ildikóékat; éjfélig beszélgettünk.

Szombaton villámlátogatás Beregszászban. Megnyílt a magyar könyvesbolt, a vezetője, Kovács Kati külön meghívott, és kérte, vigyünk könyveket. Úgy indultunk, hogy a gyors családi program után el is megyünk. De amikor a doboz könyvvel megérkeztünk az épület elé... Hát igen, akkor úgy éreztem, hogy mégsem. Átadtuk Katinak a könyveket és „pánikszerűen” távoztunk, még mielőtt a díszvendégek megérkeztek volna. Majd megnézzük az üzletet alkalmasabb időpontban.

(2003. jan. 24) El nem tudom mondani, mennyire zavart, hogy hét eleje óta nem tudtam rendesen levelezni. Úgy éreztem magam, mint költözködés közben, amikor már semmi sincs a régi, de még semmi sincs az új helyén. (Nem gondoltam, hogy egy sima szolgáltató-váltás ilyen lassan vihető végbe!)

(2003. jan. 21.) Két nap alatt három halálhír... Egy közelinek mondható családtag (Éva nagynénje, keresztanyja - szegény már hosszabb ideje öntudatlanul haldoklott), egy nálam alig idősebb iskolaigazgató (egy baráti családból) és Berkes Erzsébet, a neves kritikus, jó barátunk, Csöngének még tiszteletbeli keresztanyja is volt.

(2003. jan. 18.) Folyik a konferencia, kicsit ma ki is merített, főleg azért, mert a hozzászólások szinte mind határidőn túl érkeztek, így inkább kitoltam a határidőt, igen ám, csak így ma is a webszerkesztést kellett végeznem, pedig inkább a tájékoztató anyagok megírására-szétküldésére és a Fórumra szerettem volna koncentrálni, és ha is-is munkát kell végeznem, az megvisel...

(2003. január. 16.) Középről szélre könnyű volt: csak engedni kellett a sodrásnak. De szélről vissza középre? Előbb egy liberális párt élén, aztán benyomulva a nemzeti középre, majd leküzdve magát jobb szélre - és most vissza? Nem akármilyen mutatvány. Főleg, hogy ott középen már vannak valakik, akik nem nagyon akarják ledaráltatni magukat. Egy biztos: ha sikerül neki összekalapálni egy valóban nagy uniós néppártot, és bő három év múlva mint valami centrumerőt képes győzelemre vinni, akkor a rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb politikusa - és legnagyobb köpenyegforgatója. (Mellesleg ezzel kiállítaná a tanúsítványt a bal oldal impotenciájáról is.)

(2003. jan. 15.) Kérdezi beregszászi barátom, vajon hány kárpátaljai olvasója lehet a virtuális konferenciánknak. A konferenciáét külön persze nem tudom, de próbálom összeszámolni az UngParty látogatóit. Átnézem a statisztikai rendszerek adatait, igyekszem azonosítani az ungvári, beregszászi szervereket, hozzáveszem azokat, amelyeket nem lehet lokalizálni, de feltehetőleg... Eléggé elkeserítő szám jön ki: legfeljebb 20 látogató, ebból 7-8 tekinthető rendszeresnek, 2-3 naponta, de inkább 1-2 hetente visszatérőnek. Ez bizony gyönge eredmény. Be kell látnom, hogy a honlapomat nem kárpátaljaiak olvassák. Illetve...