Kárpátalján kívül aligha fordulhatna elő másutt, hogy két éven át két különböző újság ugyanazon a címen jelenjen meg. Márpedig nekünk két lapunk is a Kárpáti Igaz Szó névre hallgat.

Szűkszavúan, leginkább az MTI-cikk hírét közreadva számol be a magyar sajtó némely orgánuma arról, hogy a napokban Claude Monet (1840-1926) két festménye is elképesztően magas áron talált vevőre egy-egy árverésen. A művek repróit azonban hiába kerestem az internetes portálokon, bélyeg nagyságút is csak az egyikről találtam (arról meg kiderült, hogy nem is azt a képet ábrázolja...). Végül aztán idegen nyelvű oldalakon bukkantam a valójában kalapács alá került művek nyomára - és közben egy durva fordítási tévedést is felfedeztem. De menjünk sorra, lássuk, hogyan kalandoztam a web és színes francia impresszionizmus labirintusában.

Még a Könyvhéten kaptam meg Bozsik Péteréktől az Ex Symposion új számát, amelyet teljes egészében Ilia Mihály tanár úrnak, a nemrégiben nyugalomba vonult jeles szegedi egyetemi tanárnak, nemzedékek okítójának, a határon túli irodalmak nagy terjesztőjének, a Tiszatáj volt főszerkesztőjének szenteltek. Csak most jutottam hozzá, hogy a lapindító terjedelmes interjút elolvassam. A teljes pályaképet rajzoló és sok-sok érdekességet tartalmazó beszélgetésben Brassai Zoltán az internetről is kérdezett:

Amit poénnak szántam - komolyra fordult. Arról értesülve, hogy az űrturista Magyarországra látogat, eljátszottam, mintha a szakmai találkozót követő sajtótájékoztatón blogomnak is lehetősége lenne egy kérdést feltenni, és - magam járva elöl példával - megkértem olvasóimat, szálljanak be ötleteikkel: mit kérdeznének Simonyitól. Ezután - inkább csak brahiból - írtam a Magyar Asztronautikai Társaság honlapján megnevezett, a találkozó sajtóügyeiben illetékes Bacsárdi Lászlónak, felhívva szíves figyelmét akciómra. Kisvártatva a következő választ kaptam:

Napok óta várom, hogy az első sajtóhírek után tudományos szintű beszámolók is megjelenjenek a szenzációs felfedezésről. Sajnos azonban még a National Geographic cikke sem elégített ki egy bizonyos szempontból. A hirek.csillagaszat.hu honlapján olvasható összefoglalóban aztán végre megtaláltam azt, amit kerestem.

Vasárnap este debütált a magyar közszolgálati televízió főcsatornájának új közéleti-politikai műsora, az À la Carte. A hat jeles vendég - csupa média-celebritás - étlapról rendelt, de nem étlap szerint beszélt. Hanem nagyjából összevissza. Így a műsor is nyögvenyelős lett, mintha a sztrapacska lett volna az egyetlen rendelhető étel.

Dicséretes, hogy a zöld Kárpáti Igaz Szó két cikkében is foglalkozik az internettel. Az már kevésbé, hogy az első mumust csinál belőle, és a netfüggőség szélsőséges példáival riasztgatja az olvasót. Holott a net lehetőségeivel alig-alig élő kárpátaljai magyarok körében inkább reklámot kellene csinálni annak, ami hozzájárulna integrálódásukhoz, kulturális, tudományos modernizációjukhoz. A netnek, mint valami károsnak a bemutatása hamis képet ad erről a nagyszerű technológiáról.

Két sajtótörténeti adalék: 1) amikor a KMKSZ lapjában még lehetett bírálni a KMKSZ-t; 2) miről beszéltem 10 éve a magyar újságírók kárpátaljai  szövetségének alakuló ülésén.

A zöld Kárpáti Igaz Szó továbbra is identitászavarral küzd, két jeles költővel ékes szerkesztői kara pedig képtelen egy versrészletet híven visszaadni.

Mint én is írtam róla, a múlt hét péntekén Kárpátalján járt Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. Hétfőn nem jelennek meg nálunk lapok, hétfőn az újságírók dolgoznak verejtékező homlokkal, hogy a keddi - hetilapok esetén a hét második felében megjelenő - újságjaikba megírják beszámolóikat.