
| >BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > > |
|---|
Kik a pirézek, hol élnek? műhely |
|||||||

2004 óta írom Pilinszky-projektumom szonettjeit. A vállalkozás lényege, hogy Pilinszky Két szonett c. ikerversének a darabjait mesterszonetteknek tekintem, és mindegyikhez megírom a szonettkoszorú hiányzó 14 versét. Az első 14 2005-től jelent meg a Debreceni Disputában. Friss számukban folytatódik a sorozat a projektum 15. és 16. szonettjével.
Mint korábban megírtam (VersMegálló), 2 versem és 2 montázsom felkerült arra a 100 poszterre, amellyel Pécs legforgalmasabb buszmegállóit és néhány egyéb helyet díszítenek a rendezők. Most, hogy az összes plakát kicsinyített mása letölthető a versmegallo.hu honlapról, be is mutatom őket.
Mivel Csoóri Sándor levele ügyében írt kis szösszenetem meglehetős indulatokat kavart és kisebb vitát indított a hozzászólók körében, így, részben a témát is lezárandó, egy személyes történetet mesélek el (újra): miért ajánlottam verset 90-ben Csoórinak, és később miért változtattam meg az ajánlást.
Ez a versem pontosan 10 éve jelent meg először a Hatodik Sípban. Érdekessége, hogy utolsó hiteles dokumentuma kisebbségi szorongásomnak, amely aztán 2-3 évvel a vers keletkezése után egyszer s mindenkorra megszűnt: ma már hiába keresem gyomrom alatt.
10 évvel ezelőtt - felkérésre, egy tervezett kiadványba - írtam néhány gyermekverset. Azóta se. A könyvből aztán nem lett semmi, verseim soha nem jelentek meg. Most először adom közre őket.
A magyar költészet napja alkalmából most adom közre először egyben és egészében a Pilinszky költészete előtt tisztelgő sorozatom első részét. A szonettkoszorún 2004 óta dolgozom, utolsó két darabját az idén írtam. Projektumom lényege, hogy Pilinszky "sima" szonettjét egy meg nem írt szonettkoszorú mesterszonettjének tekintettem, és megírtam a "hiányzó" 14 verset, a szonett és szonettkoszorú írásának legszigorúbb szabályait betartva.
Addig-addig provokáltam a kérdéseket ezen az oldalon, hogy Szokolay Zoltán kollégám és druszám ("mert ha a publikálást balgamód abba is hagytam, az írást nem, s mert hajdan Zoltán Károlynak kereszteltek") kettővel is meglepett. Az első valóban kérdés, a másik viszont erőt próbáló feladat. Mindkettőt egy-egy saját fotójával kapcsolatban tette fel, és mivel ő az első kérdező, nem térek ki előle. Íme a kérdések és a fotók:Balla D. Károly
A fellegek is vérben szálltak el,
hol felnégyelve elcsuklott egy pára,
még visszanézve önnön halálára,
ahogy a tűz az éjben énekelt.
Már indultak a szomjak egyre fel,
de - tekintettel hajlottas korára -,
még füstölgött a föld s kevéske pára
is szállt a völgybe, mint halottlepel.
A kisded felhők úsztak néma gyászban
- már tartott lenn a tor, a harci nász,
és pattogott a tűzben nyers akác,
karátos tölgy és mindenféle fenyvek.
Borvér is folyt az orvvadász hatásban,
hol táncolt ötszáz buzgó - s egy eretnek.
Ezzel a verssel köszönöm meg mindazok kedvességét, akik a napokban jókívánságaikkal megkerestek engem vagy családom tagjait.
Lezárult a pécsi VersMegálló-Program zsűrizési szakasza, amelynek során 138 szerző összesen 551 beküldött verséből kiválasztották azt a 100-at, amelyek úgynevezett CityLight posztereken kerülnek bemutatásra Pécs buszmegállóiban. Az Ung Ungvárnál előadásomra készülődve jó jelnek tartom, hogy két bezsűrizett versem közül az egyik ez: