Sütő András naplójegyzete a szeptemberi Forrásban. Rövid, de tanulságos olvasmány, ugyanakkor kétvégű puska. Azt hiszem, az a legtisztességesebb, ha egyik irányban sem sütjük el, azaz nem válunk (el)sütővé.

Ma egy idézetet kerestem egy bizonyos novellából, de a bizonyos novella kéziratát vagy nem őriztem meg, vagy valamely elérhetetlen helyen nyugoszik. Ellenben emlékeztem arra, hogy egy levélben idéztem ezt az idézetet a novellából, tehát elkezdtem a levelemet keresni, hogy abból idézzem a novellából idézett idézetet. És röpke két órai munkával meg is találtam.

Megjött a Mozgó Világtól Címkézett irodalom c. írásom korrektúrája. Úgy fest, valóban benne lesz a novemberi számban! Ennek most, tekintve a kisesszé előéletét, a szokásosnál is jobban örülök.

Éva olyan szinten műveli a naplóírást (LÁSD) hogy nekem szinte elment a kedvem, labdába sem rúghatok. Gyakorlatilag egy kisnovellát ír minden nap. Akadt barátom is, aki hasonlóan vélekedik: jobb, ha meg se nyikkanok.

Fontos nap a mai: többhavi hanyagolás után újra nekiálltam a regényemnek. Ha az ötlet első felmerülését is számítom, akkor 13 éve írom... 93-ban kezdtem komolyabban dolgozni rajta, és már legalább kétszer befejeztem. Egyszer 96-ban, mielőtt megjárta az első, és egyszer 98-ban, mielőtt megjárta a második kiadót. Mindenütt kiadásra érdemesnek gondolták, megpályáztatták, de a pályázat sikertelen volt, így visszavettem a kéziratot. 2001-ben megpróbáltam feltenni az Internetre (lásd), de félúton abbahagytam, mert az anyag keményen ellenállt. Könyvnek képzeltem el, ám digitálisan elkezdett maga a lényeg is valami más lenni. Meg is untam a bajmolódást a weblapokkal. Aztán az idén tavasszal elkezdtem az egészet átírni. Teljesen átdolgoztam a felépítését, és megpróbáltom a szöveg egészén is javítani, gyakorlatilag mindent elkezdtem újraírni. Aztán nyáron abbahagytam. Hogy most miért vettem elő és miért láttam neki nagy elszántsággal, arról egyelőre nem akarok semmit elárulni. [A Szembesülés c. hiányregényemről van szó. érdekes lehet összevetni a 2001-ben webre tett szövegeket összevetni a könyvben megjelentekkel. Alighanem több a különbség, mint az egyezés. - 2007]

Végel László írja tegnapi naplójában a Teraszon: „hallom a rádióban, hogy Magyarország 2004-ben EU-tag lesz, ami azt jelenti, hogy már 2003 júliusában bevezetik a vízumkényszert. Ez azt jelenti, hogy búcsút vehetek a szokásos pesti utazásoktól. A hetvenes évek jutnak az eszembe.” Hát igen, ugyanígy fest ez Észak-Kelet felől, mind Délről nézve. A Kárpátalja c. lap honlapján olvastam, hogy Kovács Miklósnak, a KMKSZ elnökének sincsen semmi kételye affelől, legkésőbb jövő összel érvénybe lép a vízumkényszer Magyarország felé. Kolos már most sem tud vosszamenni Szlovákiába a főiskolára, amelynek alig két hete lett a diákja... Fiának hasonló gondjairól ír levélben a szabadkai Fekete Jóska. Hiába, jó dolog szerb vagy ukrán állampolgárnak lenni mostanság!

Részben régebbi néhány lap került ma a kezembe. Grendel Lajossal terjedelmes „politikai interjú” az Új Szóban. Az egyik kijelentésére felkaptam a fejemet: olyasmit mond, sajnálja, hogy a magyar kolíciós párt nem kötött egyezséget a szlovák értelmiségi elit politikai formációjával, mert gesztus értéke lett volna annak, ha néhény jeles szlovák személyiség ezen a réven kerül be a parlamentba; Grendel szerint inkább helyük lett volna ott, mint egyes olyan magyar képviselőknek, akik csak azért jutottak be, mert... Hát igen. Gondolom, van neked is elég ellenséged, kedves Lajos, a hivatásos magyarok között...

Kiadványok érkezése: augusztusi Korunk, az ezévi Új Horizontok, Fekete J. Jóska kezétől az Üzenet és a Kilátó, előbbiben Yonathános fiktív levelem (lásd), utóbbiban Az álomszarvas c. novellám (lásd). Ezt el is olvastam. Mindig elolvasom a megjelent írásaimat. Nem túl szimpatikus vonás, és takargathatnám azzal, hogy csak azt nézem: nem csúszott-e sajtóhiba a közleménybe (mindig csúszik). Valójában azonban magára az írásra vagyok kíváncsi, illetve arra: éppen ebben a kiadványban hogyan hat, mi az akusztikája.

Kolos megjött Királyhelmecről; Bátyu megjött Bajáról és hazahozta apuékat - teljes a családi nagyüzem.

Éva hétfőtől valószínűleg naplót ír a Teraszon. Onagy megadta a cikkíró programhoz a hozzáférést és a fontosabb használati utasításokat. Most kóstolgatom. Praktikus dolog, de kicsit felemás is: a cikkírótól nem puszta szöveget vár, hanem bizonyos tördelési-elrendezési elképzelést is (pl. képek elhelyezése), ugyanakkor elég szűkre szabja a lehetőségeket. Tanulgatom a dolog csínját-bínját, azt hiszem, fog menni. Legközelebb már bizonyára a könyvkritikákat vagy más anyagokat is így kell feltöltenem.

Szept. 30-án írószövetségi választmányi ülés. A szokásosnál is... milyenebb? volt, nincs gusztusom beszámolni róla. Az ülés szünetében kaptam a nagyon jó hírt: