A móri mészárlás feltételezett elkövetője
öngyilkos lett. Ezzel kapcsolatban Andrassew Iván az alábbiakat
vetette fel blogjában:
"Egyébként meg azt gondolom, hogy tényleges életfogytiglanra ítélteknek föl kellene ajánlani az öngyilkosság lehetőségét. Mondom ezt annak ellenére, hogy a halálos ítélet ellensége vagyok. Nem tudom, hogy nagyobb büntetés-e a halálnál az örökre bezárt élet, de biztos, hogy az öngyilkosság lehetősége – vagyis az, hogy ugyan az állam nem ölhet, de hagyja, hogy a rettenetes bűnöket elkövetők magukat halálra ítéljék, és azt végre is hajtsák – talán megvitatható kérdés. Ez éppen olyan, mint az eutanázia."
Az ugye már az írói válság biztos jele, ha az ember a kánikulára hivatkozva mondja le az ehavi novellát? A Mozgónak még megírtam a Hónaplót (Mező Ferinek nagyon tetszett), az Új Szóba még elkészült a publicsek, de a Népszava Szép Szójába lemondtam az ehavi novellát..jpg)
Kárpátalján kívül aligha fordulhatna elő másutt, hogy két éven át két különböző újság ugyanazon a címen jelenjen meg. Márpedig nekünk két lapunk is a Kárpáti Igaz Szó névre hallgat..jpg)
A Forrás szokása szerint most is dupla nyári számmal jelentkezett. A vaskos folyóiratból néha csak a tartalomjegyzék és egy-két vers elolvasására futja, most azonban egy hosszabb tanulmány keltette fel a figyelmemet, így el is olvastam Bíró-Balogh Tamás 
Több portálon is olvastam a blikfangos című cikket: Sírköltöztető happening. Az írásból kiderül, hogy a kiváló képzőművész és performer özvegye át akarja költöztetni 16 évvel ezelőtt elhunyt férje sírját. "Névtelenségbe süllyed Baász Imre, ezért foglalkoztat annak a gondolata, hogy elviszem Sepsiszentgyörgyről Marosvásárhelyre a hamvait” - nyilatkozta. A cikkből azt is megtudjuk, a helyi erők milyen segítséget, milyen gesztusokat ígértek a művész emlékének megőrzéséhez - s hogy ezek nem teljesültek.
Nyári internetes villáminterjú-sorozat: előbb én kérdezem íróbarátai- mat, aztán ők kérdezik választott alanyukat. 
A nevemre adódó 