Nemrégiben hosszan cikkeztem arról, hogy szűkebb környezetemben meglehetős az idegenkedés az internet iránt, és ezt érteni vélem. Legfőbb oka nyilván a megfelelő ismeretek és tapasztalatok hiánya. Ahol még alig terjedt el a világháló, ott sokan képzelik valami ködös és gyanús dolognak, ördögi mesterkedésnek. De akiben nincs rosszindulat, az se igazán tudja, eszik-e vagy isszák. Velem megtörtént már, hogy festő barátom pár napra kölcsön akarta kérni a honlapomat. Mivel neki nincsen számítógépe, ezért elkérné tőlem a honlapot, mondta, hogy otthon kényelmesen elolvashassa. Aztán becsszóra visszahozza.

Média - sajtó - hamis tartalom. Tudtommal a kárpátaljai magyar sajtóban még nem jelent meg olyan anyag, amely médiahack eredményének tekinthető: forrása egy videó, terjedt mobiltelefonokon, laptopról tabletre vándorol, megírta az újság, cáfolták e-mailben.

Mindhárom fontosabb sajtóorgánumunk foglalkozott vele, és túlterjedt Kárpátalja határain is. Magyarázat helyett a linkek: [frissítés: néhány évvel később a linkek némelyike már nem hozta be a várt weboldalakat, a videotartalom is eltűnt így eltávolítottam őket]

Mivel közvetlenül az elutazásunk előtti napon vetítették, kellőképpen nem tudtam körberajongani a velem-rólam készült portréfilmet (és persze magamat). Azóta, évi.-nek hála, a neten több helyen is megnézhető a Medgyesi Gabriella  (rendező), Virág Anita (szerkesztő) és Sibalin György (operatőr) készítette 40 perces film (öt részre tagolva).  ...Ahogy Páger Antal mondta, amikor megnézte a Hattyúdalt: én is teljesen a hatásom alá kerültem. - Betűzöm hát ide is a videókat a YouTube-ról.

MUNKÁCSY MUNKÁCSON

Nem túl gyakran történik meg, hogy a határon túli régiók valamely települése a magyarországi lapok címlapjára kerüljön. Kiváltképp ritkán esik meg ilyesmi kárpátaljai városokkal, így aztán nincs is mit csodálkozni azon, hogy Ungvár, Munkács, Beregszász, Huszt neve 17 évvel a szinte hermetikus elszigeteltség évtizedei után igazából még mindig nincs benne a köztudatban. Illetve hát, valahol a perifériáján ott van, egy-egy történelmi-irodalmi vonatkozás vagy aktuális esemény meg-megerősíti a pozícióját, ám azt erős túlzás lenne állítani, hogy bármelyik is a közérdeklődés homlokterében lenne. Valljuk be, ritkán is szolgálnak rá erre.

« Előzmény Okt. 4. Csütörtök. Ezen a napon korán elhagytuk hévízi főhadiszállásunkat (a képen Éva látható a szállodai folyosó legvégén).

Dunaújvárosba voltunk menendő, és előtte a délután néhány óráját Pusztaszabolcson akartuk tölteni, Keisz Gellértéknél. Jó barátunk már a programunk szervezése közben kiszúrta, hogy ott leszünk a közelben, javasolta, előtte ugorjunk be hozzájuk. Ez valóban alig járt pár kilométernyi kerülővel, így koradélután hozzájuk zúdultunk be, s töltöttünk el néhány nagyon kellemes órát.

BallaD(a) semmiről

Csak hogy mindenki tisztán lásson: a Semmi létezik! Olyannyira, hogy van nem létező regény is. Paradoxon? Lehet, mindenesetre igaz. Szerzője Balla D Károly, a kárpátaljai magyar irodalom meghatározó alakja, aki virtuális öngyilkossága óta posztumusz publikálja műveit.

« Előzmény Okt. 3. Szerda. Délelőttünk szokásosan telt. Éva olvasott, én készülgettem délutáni szerepléseimre. Ebéd után el is indultunk Keszthelyre. Az igazgatóasszony kedvesen fogadott az igen szép, hangulatos könyvtárban. Munkatársaival hamar beüzemeltük a technikát (volt minden, hiába vittem a laptopomat), net-örömömben sebtiben elolvastam a kérdéseket abban a topikban, amelyet kifejezetten azért nyitottam egy héttel itteni első előadásom kezdete előtt, hogy a leendő részvevők előre feltehessék kérdéseiket.