A zEtna webmagazin igen gyakran valamely megatott téma vagy egy-egy hívószó alapján mozgósítja szerzőit. Mostani felhívásukban, amelynek forrásvidékét egy-egy korábbi Ladik Katalin- és Thomka Beáta-szöveg képezte, az áttetszőség és láthatatlanság szerepelt ihletadóként, illetve a könyv és könyvtár. Az én kapcsolódó versem, amely örömömre a honlap élére került, imigyen szól:

Bodor Béla

Balla D. Károly: Harmadvalaki

Harminc éve jelent meg Balla D. Ká­roly első kötete, az Álmodj zenét. Azóta ez az utóbbi tíz év anyagából válogató gyűjtemény a hetedik verseskönyve. De mióta figyelem Balla költészetét, azóta ugyanaz a többarcúság jellemzi. A Harmadvalaki tehát voltaképpen költészete egészét, annak főbb tendenciáit reprezentálja. Az első, a kötetével azonos című ciklus darabjai rejtélyes tartalmú szabadversek. Voltaképpen valamiféle cselekvések leírásai ezek, de valaminek a jelzése mindig hiányzik: vagy azt nem tudjuk, hogy kicsoda, vagy azt, hogy mivel, vagy azt, hogy mit csinál. A Keresés így kezdődik: „Belépett, becsukta maga mögött az ajtót / és hozzálátott". A beszélő ezután hosszan keresgél valamit, és végül megtalálja: „A zsebéből esett ki, / miközben rendet teremtett". Nem tudjuk meg, hogy miről van szó, és éppen ezért fogadjuk el, hogy a megtalálás feltétele a rendezés volt. Ha a költő megnevezné a dolgot, amit keres, nem hinnénk neki. Ez bizonyos értelemben Balla ars poeticája is lehetne: azt az állítást rejti magában, hogy a megértéshez nem több dolgot kell ismernünk, hanem meg kell tanulnunk ismereteink egy részét figyelmen kívül hagyni. Ezt hívjuk elvonatkoztatásnak, absztrakciónak, modellezésnek. Eminensen így működik a matematika, és az ilyen gondolkodás technikáit alkalmazzák a természettudományok. A művészetek sokkal inkább a bonyolultsággal, az árnyalatok halmozásával operálnak. Balla esetében a kétféle mentalitás, elemzés és beleérzés összekapcsolódik, és ez nagyon izgalmas eredményhez vezet.

Napló-szerű bejegyzéssel rég nem jelentkezem, nem is gondolom, hogy visszatérek arra a gyakorlatra, amikor szinte napi gyakorisággal számoltam be az itthoni történéseinkről; most is csak néhány fontosabb dolgot rögzítek.

Csöngének ezt a fotóját (és a hozzá írt szöveget) csaknem 100-an (!) kedvencüknek jelölték a Flickr rendszerében, hozzászólás is született félszáznál több. Lásd az eredetit - illetve újabb képeit.

Balla D. Károly

TSÚSZÓ NEM VÁLASZT

A politika már az irodalmi ünnepeket is lenyúlja… Erősen nehezményezem, hogy mind a magyarországi parlamentit, mind az ukrajnai elnökválasztást egy-egy nagy költő születésnapján tartják. A számítgatások szerint az előzőt április 11-re fogja kitűzni a köztársasági elnök, ez pedig nem más, mint a magyar költészet napja, József Attila születésének az évfordulója. Az utóbbira pedig január 17-én, alig pár nappal e sorok keletkezését követően kerül sor, és ez a dátum nem más, mint egy Ukrajnában élő jeles költő, khm, khm, bizonyos BDK születésnapja. De mielőtt bárki szerénytelenséggel vagy azzal vádolna, hogy összefonódtam a politikával, inkább elmondom, hogy a minap az egyik legnagyobb internetes közösségépítő portálon ismerősének jelölt egy harmadik híres költő, Tsúszó Sándor, akiről jelentőségéhez képest sajnos még ma is kevesen tudnak, holott már tankönyvben is szerepel, a Fűzfa Balázs szerkesztette Irodalom_12-ben, amely az élményszerű irodalomtanítás jegyében fogant és a huszonegyedik század nyelvén próbál a fiatalokhoz szólni (lám, a címe is olyan, mint egy fájlnév). Tsúszóról ebből a könyvből és más forrásokból sok mindent megtudhat az érdeklődő, így életrajzi adatainak vagy munkásságának az ismertetése helyett inkább elmondom, csaknem pontosan húsz évvel ezelőtt hogyan találkoztam először nevével és miként ejtett rabul varázslatos, legendás alakja. 

A pécsi Pro Pannonia költözése miatt ott megjelent könyveim igen kedvező áron, nagy engedménnyel (régebbiek 60 %, újabb 30 %) rendelhetők meg a kiadótól. Akit érdelel, alább találja a részleteket.

Öt képversem elhelyezésével teljes lett Harmadvalaki c. kötetem anyaga a weben, mostantól minden verse megjeleníthető, elég a címre kattintani ezen az oldalon: Balla D. Károly / Harmadvalaki. Ugyanitt a könyvvel kapcsolatos minden egyéb információ is megtalálható. A bal oldali menüsor segítségével pedig a szájt további egységei érhetők el - ezek napról napra bővülnek és egyre teljesebbé válnak.

Kolos hívta fel a figyelmemet egy ungvári fotós, Mihail Dorogovics (Michael Dorogovich) honlapjára. Az oldalon sok profi (de számomra érdektelen) munka mellett néhány igazán jó művész-fotót is találtam: a szó mindkét értelmében. Művészi igényű képek, illetve (és ez az érdekesebb) kárpátaljai festőkről készített művész-portrék. Ezek között fedeztem fel a felejthetetlen Szemán Ferencről, mindnyájunk Öcsijéről, jelentős piktorunkról, művészeti életünk egyik legérdekesebb alakjáról készült igazán remek felvételeket, amelyeket itt most be is mutatok.

Eléggé lehangolt tónusú bejegyzést helyezett el blogjában El Lobo - A farkas (azaz Bognár László, aki az utóbbi időben már nem használja jól bejáratott bloggernevét, ebből is látszik, hogy gondja van ezzel a megjelenési formával). Úgy találja, a webnaplók elterjedésével nem született új, más minőség a cybertérben,  hiszen "aligha más minőség, ha a spirálfüzetből a szöveg, a fotóalbumból a fotó, a magnóról, iPodról a hang netre költözik". Szerinte ma bloggerré vagy a "tisztes iparos" válhat szakmai szövegei révén, vagy "a virtuális Hyde Park hangos nyomoronca, akinek megbecsülése egyenesen arányos csiszolatlan hangja bődülésével, erejével." Sok ebben az igazság, és talán még több a keserűség. Felvetését azonban nem akarom sem elemezni, sem továbbgondolni - nekem a magam bloggerkedésével van gondom. Mégpedig a következő.

E blogban időről időre szóba kerül Malevics Fekete négyzet című képe, legutóbb például itt, de a puszta említésnél nagyobb szerepet is játszott például A Semmi apoteózisa c. blog-performanszomban, ahol is az előadás közönségének be- és kiléptetése "Malevicson át" történt. Kétség kívül ez a művészettörténeti jelentőségű festmény is szerepelt annak a műtárgynak az ihletadói között, amelynek a hangzatos A Tool to Deceive and Slaughter címet adta alkotója, Caleb Larsen (szabad műfordítása a poszt címében - aki tud jobbat, küldje be kommentben!). A fekete kocka lényege, egyben különleges tulajdonsága az, hogy árveréseken újra és újra eladja magát.