Tíz évvel ezelőtti gondolatok. Hogyan láttam helyzetünket a huszadik század legvégén - miben volt igazam és miben tévedtem. Tanulságos szembesülni mindezzel.

A mumus és a kék madár

Ezredvégünk az aggodalmak és a bizakodások időszaka. Ami rendben is lenne, ha tudnánk: mitől kell tartanunk és mi lehet reményeink alapja. Ám összekeveredett világunkban ugyanazoktól a dolgoktól rettegünk, mint amelyektől boldogságunkat várjuk.
    Jövőképünkben a kék madár a mumus képét öltötte, faltra festett ördögeinknek pedig angyalszárnya nőtt.
    A globalizáció például egyszerre jelenti a boldog jövendőt és minden leendő bajok forrását. Ám akár félünk tőle, akár áhítjuk, visszavonhatatlannak tűnik a folyamat: gyermekünk ízlelőszerveit már globalizálta a Coca Cola, és értelmét már nem is a tévé, hanem az információk legglobálisabb forrása, az Internet uralja.

...a radikális szélsőjobb nem a zsidókra és cigányokra nézve, hanem éppen a magyarokra nézve veszélyes, a csatlakozókat kollektív bűnre, az elnézőket cinkosságra, a másként gondolkodókat pedig a nemzettől való elfordulásra kárhoztatják. - A Rosszabbik címmel nemrégiben közreadott posztomhoz eddig hetvennél több hozzászólás érkezett. Ha építőnek nem is feltétlenül mondanám a vitát, de tanulságosnak igen. Azt pedig mindenképpen jellemzőnek gondolom, milyen érveket hozott fel a Jobbik mellett egyik szavazójuk - és erre milyen válaszokat kapott. Ha semmiféle egyetértés nem is alakult ki, talán mégis tettünk egy tétova lépést afelé, hogy szót értsünk. Mivel  pedig higgadtabb reagálásaim egyikében-másikában, úgy érzem, sikerült számomra fontos gondolatokat leírnom, és mivel ez ügyben egyelőre nincsen más mondanivalóm, itt megismétlem egy-egy (nyelvileg igazított) komment-részletemet, külön megköszönve a vitában részt vevők aktivitását és józan érveléseit.

Több mint két hónapja írtam le, hogy az amúgy is megtépázott szirmú MSZP a vesztébe rohan. Azóta megvoltak az EP-választások, de úgy tűnt, a szocialista párt vezetőit ez a sokk sem ébresztette rá arra, hogy most már elkerülhetetlen a pártzubbony újragombolása. Hogy ennek mégis meg kell történnie, arról aktuálisan Szanyi Tibor országgyűlési képviselő, a párt belső embere és régi motorosa beszélt mai interjújában a közelgő kongresszusra utalva: "aki az őszödi beszéd és Gyurcsány Ferenc lemondása között a pártelnökség tagja volt", az ne is jelöltesse magát, le kell számolni a gyurcsányi "liberálanarchizmus" örökségével. Ugyanitt Szanyi a Bajnai-kormány működését a "politikai szürrealizmus" körébe sorolja... 

Magyarország nem csak a magyaroké, mint azt választási szlogenjében a Jobbik hirdette. Hanem, bizony, azoké az államalkotó nemzetiségeké és etnikumoké is, amelynek tagjai magyar állampolgárként területén élnek. Vajon hogyan esne a határon túli magyarokért oly annyira aggódó pártnak, ha a szomszédos országok pedig kijelentenék, hogy Románia a románoké, Szlovákia a szlovákoké, Ukrajna az ukránoké?

Negyven éve annak, hogy John Lennon és Yoko Ono politikai performanszt kerekített nászútjából. Előbb az amszterdami Hilton hotelben, majd a montreáli Queen Elisabeth szállodában hirdették a békét nászi ágyba bújva bed-in for peace akciójuk jegyében. Az utóbbi helyszínen készült fotón jól látható Lennon saját kezű, filctollal írt francia nyelvű plakátja - L'Amour Et La Paix - amely most mesés áron (a becsült érték 49-65 ezer $) kerül kalapács alá a Christie's aukciósház árverésén Londonban július 1-jén. A legedás muzsikus egyébként ekkor és itt alkotta meg Give Peace a Chance című számát, amelynek sajátkezűleg írott szövege tavaly 421 ezer fontért (közel 700 ezer $) kelt el.

Minden nemzetnek megvan a joga az önveszejtésre. Ha a magyarság a Jobbik révén kívánja magát szalonképtelenné tenni Európában, ebben nehéz lenne megakadályozni. S ha újra el akarja űzni legjobb elméit az országból - csak emelje politikai tényezővé a szélsőjobbot.

Úgy tűnik, egyre kevésbé lehetséges. Végérvényesen elromlott valami. Mi rontottuk el, és most állunk, mint gyerek az eltört kisautó fölött, kicsit hüppögünk, sajnáljuk, hogy megtörtént a baj, ártatlannak érezzük magunkat, mintha kalapáccsal nem mi sújtottunk volna a finom szerkezetre.

Értem én, hogy miután Gyurcsány Ferenc végképp elvesztette a támogatottságát és az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni bő két és fél éves vergődés után belátta, távoznia kell, azután az MSZP nem akart vele együtt a politikai süllyesztőbe kerülni, azon voltak, hogy az előre hozott választásokat elkerüljék, és a hatalmat átmentsék maguknak a saját miniszterelnökük elleni konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal és új kormányfő jelölésével.

Közvetlenül Gyurcsány lemondása után Bajnai Gordon - mint lehetséges utód - neve már felmerült, akkor az SZDSZ egyik ügyvivője azt jelezte, pártja ellenáll a "klónok támadásá"-nak. Aztán jöttek a jónál jobb, nagy szakmai (és nemzetközi) reputációval rendelkező tekintélyes pénzügyi-gazdasági szak- emberek, de vagy nem született megegyezés a szocialisták és a liberálisok között, vagy maga a delikvens hárított. Pedig - gondolom én abszolút laikusként - Surányi vagy Bokros tapasztalata és tekintélye birtokában eredményesen irányíthatta volna a válságkezelést. Miután tucatnyinál több nevet "kilőttek", az MSZP visszatért a mostani gazdasági miniszterhez, hivatalosan is kormányfőnek jelölve Bajnait. A SZDSZ némi vonakodás  és hosszas tárgyalás után mára igent mondott a "klónra".