Azzal kezdődött, hogy bár 50 éves koromig egyetlen haikut sem írtam, hét esztendeje mégis besoroltak a magyar haiku-költők közé ezen az oldalon (amely tudtommal 2001-ben indult - [jav: 1999-ben]). Nevemre kattintva most már néhány nemrégiben írt valódi haikum is olvasható, de korábban hosszú évekig azokkal a kis aforizma-verseimmel szerepeltem, amelyeket a Halott madárral c. kötetem egyik ciklusából emelt át az szájt készítője. A frissítésként mostanában feltett első hatot leszámítva ma is ezek teszik ki az ott szereplő anyag nagyját, holott egyetlen haiku sincs köztük.
balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2
| >BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > > |
|---|
Kik a pirézek, hol élnek? műhely |
|||||||
bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek
Ungvárszkij
Abból az alkalomból, hogy Zita és István 30 éves házasok, tegnap a furcsa nevű Ungvárszkij Hotel éttermében költöttünk el kellemes vacsorát. A konyha kitűnő, a felszolgálás udvarias (bár kissé lassan hozták ki az ételeket és a "szokatlan" igényeknek - Zita hagyma-fóbiájának - nem nagyon látszottak eleget tenni), a terem ízléses. Nekem leginkább a hangzavarral volt bajom: a sima falak igen visszhangossá teszik a helyet, a vendégek beszédének összhangzása így önmagában is eléggé zavaró, erre jön rá még a hangszórókból folyó, számomra kellemesnél hangosabb zene. Annak ellenére, hogy emiatt kicsit hangosabban kellett egymáshoz szólnunk (nekem pedig eléggé fülelnem), összességében remekül éreztük magunkat. Én persze pisztrángot ettem...Íródik
Íródik, írogatódik a regényem. Lassan, de bizonytalanul. Elég sajátos módszerét választottam a szövegalkotásnak, lényege a következő. Két korábbi novellám szövegét elhelyeztem az elképzelt, megírni remélt regény belsejébe. Egyszersmind fel is daraboltam és szétszórtam a szövegegészeket az üres regénytérben. Voltaképp a darabok között nyitott tátongó résekbe írom az új fragmentumokat. Ennél persze bonyolultabb a dolog, mert a régi és a szaporodó új részeket állandóan cserélgetem, helyezgetem, vizsgálgatva, mi hová illik jobban. Egy-egy újrarendezés után aztán javítgatok az illesztékeken, a kisebb-nagyobb fejezetek új előzéket és új véget kapnak, aztán mégsem találom jónak a sorrendet, felborítok és újrarendezek mindent.Ötvenentúl
Nem mintha különösebb bajom lenne a korommal, de azért nem túl nagy öröm, ha egy ilyen című honlapon idéznek az embertől. Mentségemre szóljon, hogy amit idéznek, azt huszonévesen is így gondoltam.
Kimozdultam
Családom határozott követelésének engedve tevőlegesen részt vettem tegnapi kis kiruccanásunkon. A dolog aprópója az volt, hogy éppen nálunk időz Bence, Csönge barátja, és a cél az volt, hogy neki valamit megmutassunk a vidékből. Így aztán Kolos pilótaságával felautóztunk az Ung völgyében Mircsa (Mércse) községig, ahol is a vállalkozóbb kedvűek részéről megtekintésre került a kristálytiszta vízű Ung. (Borzasztó öreg az ember, ha a kocsiban várakozva eközben eszébe jut, hogy 35 éve járt már itt egy szerkesztőségi kirándulás alkalmából.) Ezt követően Perecsenyben ebédeltünk (én és Éva pisztrángot), majd hazafelé kihagyhatatlan programpontként Csönge megmutatta Bencének a nevickei várat. Fotók:Lemondásaim
SEO 2019: ClO2 vízkezelés
Elég sok mindent lemondtam mostanában. Szereplésre vagy részvételre történt meghívás öt-hat is volt a napokban, közte a Tokaji Írótábor, a Csokonai Társaság elnökségi ülése, egy dunaszerdahelyi irodalmi pódium, a Kisebbségekért Díj átadási ünnepsége - no és saját könyvem bemutatója. Ezeket sorra lemondtam, mint ahogy két interjúfelkérést is. A másodikban arra a Nagy Zoltán Mihállyal készült interjúra reflektálhattam volna, amely engem is érint, s amelyre maga a szerző hívta fel a figyelmemet, egyben felkínálva a reagálás lehetőségét. (Már tudtam a dologról, ide a blogba ehhez a cikkemhez betűzték kommentként a teljes szöveget - ott hasonló módon tettem is néhány észrevételt). Hogy nemet mondtam, annak két oka van. A második: az érintett témakör (van-e kárpátaljai magyar irodalom) már évek óta nem foglalkoztat olyan szinten, hogy interjúban akarnék megnyilvánulni róla. Az első: nem kívánok olyan lapban szerepelni, amelynek Bayer Zsolt a főmunkatársa.
______________________
seo 2019 clo2: https://twinoxide.hu/klor-dioxid/
Meghalt Balla Pál
 |
Balla Pál1930. április 17. - 2008. június 1.
A mentőknek még ő telefonált, de már nem találták életben ungvári lakásában (ahol egyedül élt). Egyetlen nagybátyám, Balla Pál fesztőművész, 78 éves volt. Bár az utóbbi években sokat betegeskedett, végig megtartotta aktivitását (festett, tanított, írt...), nem különben öniróniáját, vidámságát. Hiányozni fog.
|
____________________________
Csönge naplójából:
pacsihiány
Balla Pál
- 1930 - 2008 -
nehéz volt eldöntenem, mi legyen a bejegyzés címe. sorra írtam és töröltem az alternatívákat. meghalt balla pál? lényegretörő, de lelketlen. meghalt pali bácsi? nem, nem az igazi. pali bácsi? ezzel sem békültem ki teljesen. azt hiszem, ezelőtt soha nem írtam le a nevét. furcsán idegen így monitoron. pali bácsi, palibácsi, pali, bácsi. ízlelgetem, de nem kerül hozzám közelebb. élettelen így leírva, hisz már nem jelenti azt, amit pár nappal ezelőtt...
ha ungvári vagy, biztos ismerted. találkozhattál vele az ung partján, ahol hangos hahotázások közepette szórakoztatta ki tudja, honnan szerzett ismerőseit, vagy éppen egyedül sétálgatott, nagy, lassú léptekkel, elvarázsolva a sétány idősödő női részlegét. összefuthattál vele a piacon, ahol a kofák számon tartották, mit vett aznap, járhattál hozzá festészetet tanulni a főiskolára, a sváb utcához közeli műtermébe, vagy akár a pingvin kávézó fölötti zsúfolt otthonába is. esetleg a szomszédja voltál, s nap mint nap elátkoztad a folyosóra száműzött, de kidobni sajnált lomjait, száradó virágjait. de az is lehet, hogy nálunk találkoztál vele, a girbegurba házban, ahol annak idején az ő feje búbjához mérték az ajtókeretek magasságát, lévén ő volt a család legmagasabbika - közel két méterről szemlélte ballaként a többi ballát, a nemballákat és a világot.
különleges figura volt. már gyermekkoromban belopta magát a szívembe, vicceivel, játékaival, melyeket komolyan vett: míg nem volt kulcsa, mindig háromszor csöngetett, majd a család összes tagját pacsival üdvözölte. aki beteg volt, annak dupla pacsiadag járt. nagyapám - a bátyja - nehezebb időszakaiban egész pacsisorozatokat kapott ajándékba. engem pedig profi pacsiadóvá képzett az évek során. sőt, mivel mindig odarohantam hozzá, ha kiszúrtam a város valamelyik sarkán, a velem tartó barátnőimet is megtanította az igazi csattanósra.
lazán vette az életet, haláláig élénk és jókedvű maradt. azt tette, ami kedvére volt, hiába ütközött az mások elvárásaival, vagy akár az etikettel. talán nem is fásult bele semmibe. nagyszüleim viszont nem győztek bosszankodni őszinte könnyelműségén, sportot űztek döntései megvétózásából, míg ő egyszerűen jó mókát űzött aggodalmaskodásukból.
többé nem láthatom hosszú foltos-sárga viharkabátjában és festősapkájában végigballagni a városon, pacsiból is megkaptam már az utolsót.
hiányzik. sírok és nevetek, ha rá gondolok.
Lőkös Ildikó a Literán
Én akartam írni róla - de megelőzött, és ő írt rólam... Tegnap nagy megelégedéssel fedeztem fel, hogy legkedvesebb barátaim között is a hozzám legközelebb állók egyike, Lőkös Ildikó ír netnaplót a litera.hu portálján. Örömömben pattintottam is neki azonnal egy emailkét, hogy látom ám, és örvendek, és majd ajánlani szeretném a blogomban. El is terveztem, elbeszélem majd, hogy mióta ismerjük egymást, hogyan levelezgettünk anno és hogyan mostanában. Erre nem meglőzött!? És megírta a ma olvasható naplójában, hogy ajánlani fogom a blogomban, hogy mióta ismerjük egymást, hogy miként levelezgettünk anno és mostanában... Szerencsére azért hagyott még nekem is egy-két apróságot. Például.
Blog Pécs - és más
Az a megtiszteltetés ért, hogy El Lobo - A farkas bemutatott közfigyelemnek örvendő Blog Pécs című oldalán. Igazán jólesik, hogy tiszteletbeli pécsinek tekint (kötődéseimről valóban nagyon sokat lehetne mesélni, utóbbi könyveim közül öt például ott jelent meg), az alábbi túlzó sorokat pedig nem tudtam arcpirulás nélkül olvasni: "B.D.K. tulajdonképpen bloggeristen, szót-képet-videót röptető teremtő. Nálam ő a legnagyobb magyar nyelvű bloggerművész, bloggeriskolát, közösséget létrehozó, műfajt tágító Olümposz-lakó." Ehhez képest, mint írja, az mellékes, hogy író is vagyok.
Levél egy ismeretlen olvasómtól
Nem is tudom, kellemes-e vagy inkább zavarbaejtő ilyen levelet kapni... Az Ismeretlen Blogolvasó ritkán fedi fel kilétét magánlevélben. Ha jelentkezik, inkább rövid véleményt mond, netán saját személyét tolja előtérbe valamilyen ügyben. De hogy magáról keveset szólva inkább azt részletezze, mikor miben hatották rá a blogomban közzétett írások, ez eddig nem történt meg velem. Most azonban H.L., miután magáról is írt néhány bekezdésnyit, így folytatja:Nem állítanám, hogy maradéktalanul értem, vagy átérzem az olvasottakat, de van néhány kitörölhetetlen élményem, melyet Önnek köszönhetek. Szégyenszemre az Ön blogjából tudtam meg, hogyan kell elérni a Magyar Elektronikus Könyvtárt, és ugyancsak az Ön inspirálására letöltöttem „Utas és holdvilág” című könyvet. Nem áll szándékomban részletezni az eseményt, röviden csak annyit, hogy sokkoló hatású volt számomra. Annyira megérintett, hogy készítettem egy szerkesztett, kinyomtatott példányt magamnak, hogy olyankor is elő tudjam venni, ha nem vagyok számítógép közelben.