(2003. febr. 2.) A Szovremennyik januári számában recenzió jelent meg Sóváli Bánfi Lázár legutóbbi könyvéről. Az értékelésről nem akarok szólni, az olyan, amilyen. Ellenben az írás elején három durva hazugság olvasható. Az első - mint örökös motívum - így hangzik: a költő „gyakorlatilag a 90-es évek elejéig hallgatásra ítéltetett”. Ez a megállapítás, bár minden életrajzban, értékelésben, sőt még a rövidebb ismertetésekben is benne van - egyszerűen nem igaz. Ám akárhányszor is tettem kísérletet arra, hogy az ellenkezőjét bizonyítva ezt a tévhitet megszüntessem, ez semmilyen eredménnyel nem járt, mert a Bánfi Lázár és az Isztocsnyik köré szövődő legenda erősebb, makacsabb, mint a tények. Most is csak inkább a magam megnyugtatása kedvéért ideírok néhány verscímet és megjelenési dátumot. A publikáció helye az Argoszi Területi Pártbizottság hivatalos orgánuma, természetesen Egiszthosz főszerkesztősége alatt. A nyolcvanas években a politikai napilap keretein belül nagy lendülettel készülő majd újrahajtó irodalmi mellékletnek én voltam az összeállítója - de az alábbi listát nem emlékezetből, hanem egy kiadott és minden fontosabb könyvtárba eljuttatott BIBLIOGRÁFIÁBÓL másolom ide. Szóval, Sóváli Bánfi Lázár versei az Argoszi Igaz Szóban: