(2002. nov. 19.) Ez a kicsit furcsa mondat fogalmazódott meg bennem, amikor a szlovákiai oktatóhely képviselői tegnap bejelentkeztek hozzánk. Meg Karinthy valamelyik paródiája, amely szerint nem XY járt az iskolába, hanem az iskola járt őbele...

(2002. nov. 17.) Ungváron alig akadt olyan hét, hogy akár 2-3 alkalommal is ne lenne tűzijáték. Teljesen megszokott dolog: miközben este tévézünk (vagy már alszunk), éjféltájt meghalljuk a durrogást. A nagy ropogásban fel-felragyognak a felhők, a röppentyűket vagy látjuk vagy nem (gyakran csak visszfényük villan a kilátást elálló egyetemi korpusz fölött). A gyerekeim eleinte lázba jöttek, kisorjáztak az erkélyre, onnan talán többet láthatnak. Néha hosszú percekig eltart a káprázatos parádé, máskor csupán tucatnyi magányos rakéta röppen.

(2002. nov. 16.) Tegnap Tóth István látogatása. Nagyon kellemes, „egész estét betöltő” beszélgetés. Kölcsönösen elmondtuk egymásnak, mi a bajunk a világgal, illetve főleg saját környezetünkkel. Nemigen tudtunk olyasmit állítani, amivel a másik, lényegét tekintve, ne értett volna egyet. Ebben az az érdekes, hogy - szigorúan véve - más-más „oldalra” húzunk. De ezt az „oldalasdit” egyben tagadjuk is, még ha ezzel összefüggésben volt is kis afférunk... Éppen ezt sikerült szerencsésen feloldani előbb levélváltással és most a találkozással. Kellemesen érintett, hogy István rendszeres olvasója honlapomnak: többször is elkezdtem volna elbeszélni valamit, ám kiderült, már olvasta a naplómban. Egy kicsit csapda is ez: „elírok” magam elől mindent, ami elmesélhető lenne. Jóízűen megeszem a magam kirakta csali-sajtot, és csodálkozom, hogyan kerültem ketrecbe.

(2002. nov. 14.) Van egy új videómagnónk... Az elsőt vagy 8-10 éve vettük, használtan. Nagyon rövid ideig működött rendesen, aztán már állandóan javítani kellett, pár év alatt a szerelőnek apránként kifizettük a vételárat.

(2002. nov. 12.) A minap kassai unokabátyám elküldte e-mailben közös dédapánk, Balla Endre hetven egynéhány esztendővel ezelőtt készült fotóját. A képen az öreg látszatra bóbiskol, de valójában inkább az átszellemültségtől hunyta le a szemét, ugyanis a kép hátlapjának felirata és egy unoka tanúsága szerint: „Nagyapa istentiszteletet hallgat”.

Istentiszteletet? Az udvaron, két hordó mellett? Igen - rádión!

A kisebbik hordó tetején látható a hangszóró (hatszög alakú peremmel), amely nyilván a benti készülékhez csatlakozott és kifejezetten azt a célt szolgálhatta, hogy a vasárnap délelőtti napsütés és az Ige egszerre melengesse az öreget.

(2002. nov. 11.) Belekukkantottam tegnap a Kárpátalja c. lap online-kiadásába (nov. 8-i szám). Egyebek mellett beszámoló olvasható benne a beregszászi Illyés-megemlékezésről. Természetes dolog, hogy egy centenáriumi ünnepségen felső fokú méltató szavaknak kell elhangoznia, de nem gondolom túl szerencsésnek, ha a legnagyobb kárpátaljai magyarságszervezet első embere a Nyugatot kárhoztatja amiatt, hogy Illyés nem kapott Nobel-díjat. Maga a megfogalmazás is eléggé furcsa: „Sajnálatos, hogy amikor döntés született arról, melyik magyar író kapjon irodalmi Nobel-díjat, nem rá esett a választás.” Ez a felvetés így teljesen hamis, hiszen azt sugallja, mintha Illyés most Kertész ellen lett volna versenyben. (Amikor Illyés neve felmerült, akkor viszont egyik magyar sem kapott...). Hasonlóan fals ez a gondolat is: „Járt volna neki, járt volna a magyaroknak, hogy ezt a teljesítményt ismerje el a Nyugat.”

(2002. nov. 10.) Tegnap a napló elmaradt, de egy nagyobbacska cikket a Terasznak egésznapos fejfájásom ellenére csak megírtam - és ma meg is jelent (LÁSD: Illyés, Szűrös és az elcserélt sípok). Ez az internet bája, varázsa, utolérhetetlensége - szombaton este elküldöm, vasárnap délelőtt megjelenik. Meg hát az sem rossz (kezdem megtanulni), hogy a Terasznál illik kész webfelületekkel dolgozni, magam „tördelem” az anyagot (bizonyos korlátokkal), magam tűzöm be a képeket... Onagy kicsit prüszkölt Szűrös szerepeltetése miatt, de hát, gondoltam, amiért ma esetleg valóban politikai „főelmebeteg”, attól még 89-ben mégis ő volt az ideiglenes köztársasági elnök és mindaz, amit leírok, valóban így történt.

(2002. nov. 8.) Kolos megérkezett Gyöngyösre. Reggel 8-kor Éva vitte ki Csapra, onnan átvonatozott Záhonyba, várt 3 órát a csatlakozásra, aztán 2 átszállással (Miskolc, Vámosgyörk) este fél hatra meg is érkezett. A DUE médiatáborába ment, ezúttal egynapos programra. Második éve tartja a diákújságírók egyesületével a kapcsolatot, kétszer is volt egyhetes nyári táboraikban Balatonfenyvesen.

(2002. nov. 7.) A címbe emelt rövidítés nem a NOSZty Fiúra, és nem is noszFalgikus hangulatomra utal, hanem egy olyan történelmi eseményre, amely a magyar helyesírás szabályai alól évtizedeken át kivételt élvezett, mert számtalan társától eltérően csupa nagy kezdőbetűvel volt írandó. Éspedig: Nagy Októberi Szocialista Forradalom. (A másik kivétel a Nagy Honvédő Háború volt.) Így szerepelt minden helyesírási szabalyzatban és szótárban, egészen a rendszerváltásig, pontosabban a 11. kiadású helyesírási szabályzat megjelenéséig.