Nemzedékem eszmélésének (70-es, 80-as évek) egyik legfontosabb kulcsfigurája. Nem először írok róla, a korábbiak: A Cseh Tamás-fíling, Meghalt Cseh Tamás. Most az emlékére adott nívós koncertet értékelve állapítottam meg napi blogomban, hogy "a Cseh Tamás-jelenség jóval több, mint egy nemzedék nosztalgiája és feledésre ítélt életérzése. Jelen van, hat, és villogó tükrei élével belemar hétköznapjainkba." >>tovább a teljes íráshoz
Színvonalas műsorral emlékezett az MTV Cseh Tamásra születésének évfordulóján. Nyolc színész adta elő legnépszerűbb (és néhány kevésbé ismert) dalát a szövegíró szerzőtárs, Bereményi Géza rendezésében a Millenárison január 22-én - a tévé a koncertfilmet másnap este sugározta.Legelőször az egészen kitűnő zenét kell kiemelnem. A túlkomponáltsággal éppen nem vádolható eredeti Cseh-melódiák Hrutka Róbert és zenésztársai kreatív munkája révén igazi zeneművekké, kompozíciókká váltak. A leginkább jazzesnek mondható gazdag hangzáson belül a muzsikusok finom ízléssel bántak a
Volt egyszer egy vita, volt egyszer egy vetélkedő - nosztalgiázzunk!
Aki hajlandó volt mostanában nem túl alkalmas időpontokban tévézni (mi este 9 előtt nemigen szoktunk), az remek irodalmi műsorokra akadhatott az M2 és a DunaTV műsorán. Az előbbin a Szósz?!-:) című, jeles irodalmárok és előadóművészek résztvételével zajló szórakoztató vetélkedő épp befejeződött (az alsó képen Hegedűs D. Géza, Kiss Judit Ágnes és Lator László), az utóbbin nemrégiben indult a Penge (vers a zenében és zene a versben, vezeti Lackfi János, a középső képen éppen Palya Bea és Lovasi András) és most került műsorra a Kanapé első adása (a téma a játék volt; a felső képen Kiss Tibor, Parti Nagy Lajos és a műsort vezető Turczi István). Mivel mi általában lemaradtunk az adásokról, így nagy öröm, hogy mindegyik megnézhető az interneten az adott tévék portálján. Itt most azoknak szeretnék segíteni, akik nehezen találnák meg őket (engem is Lackfi János mailben küldött linkje vezetett nyomra). Mindhárom műsor valamennyi része elérhető itt:
Sajnos szétüvöltötték a színészek Gali László rendezésében Sütő András gyönyörű szövegét a kassai Tháliában. Nem most, henem még 2001-ben. A Káin és Ábel színházi felvételét tegnap sugározta a Duna TV abból az alkalomból, hogy a kassai magyar intézmény válságos anyagi helyzetbe került, és gyűjtés indult megsegítésére. Ami persze igen szép és dicséretes, még ha azt is gondolom, hogy nem magyarországi adakozók (közte kisnyugdíjasok) dolga fenntartani egy szlovákiai állami intézményt. Zavarta a televíziós élményt a képernyő bal felső sarkában állandóan látható jókora segélyvonal-telefonszám csakúgy, mint az adakozóknak a képernyő alján vörös sávbabn futó névsora (óhatatlanul rá-ráfutott a szemem, így vagy ötször értesülhettem arról, például, hogy "Gyuri bácsi" 10 Euróval támogatja a társulatot). De nem ez volt a legnagyobb bajom.
Hogy a kicsinyek fogják-e nézni a mese tévét kakaóbiztos notebookjaikon, azt nem tudom (remélem, igen), de hogy a szülők-nagyszülők halálra nosztalgiázhatják magukat a monitor előtt, az bizonyos: itt a mese.tv az összes kedvenc magyar rajzfilmsorozatunk sok-sok epizódjával: Mézga család, Frakk, Kukori és Kotkoda, Doktor Bubó elevenedik meg a képernyőn Lehet válogatni, sóhajtozni, emlékezni - és nagyokat kacagni. Éljen, éljen, háromszoros hurrá. Katt ide gyorsan:.jpg)
Még nem dicsekedtem el azzal, hogy a Duna TV által velem készített riportfilm 
A hatvanas években, amikor egy ünnepélyes napon tévékészüléket vásároltunk, nem gondoltam még, hogy kiskölyökként rövidesen mániákus nézővé válok, s hogy rövidesen egy katartikus élménnyel is gazdagodom. Amikor csak tehettem, a képernyő elé ültem. Napirenden voltak a viták a családban arról, meddig tévézhetek, korán ágyba kergetnek-e szüleim, vagy kivételesen megnézhetem az esti filmet is..jpg)
Mivel közvetlenül az