Pénzügyi válság, restrikció, recesszió, halljuk naponta. A krízis és hanyatlás ellenére a New York-i Sotheby's aukciósház árverésén kereken 60 millió dollárért kelt el Kazimir Malevics Szuprematista kompozíciója (Suprematist composition). Ez a legmagasabb összeg, amelyért valaha orosz festő munkája elkelt. Új tulajdonosáról semmit nem tudunk, de a kép eddigi sorsa, mint olvasom, nem mindennapi.
Az 19878-ban Kijevben született lengyel származású Kazimir Szeverinovics Malevics, a modern művészet meghatározó egyénisége 1916-ban festette szóban forgó képet. Saját tulajdonát azonban csak addig képezte, míg 1927-ben, nagyjából hetven másikkal együtt, ki nem vitte magával Berlinbe azzal a céllal, hogy európai kiállítás-körút során mutassa be, hol is tart az orosz avantgárd. Művei nagy feltűnést keltettek, a vernisszázs-sorozat azonban elakadt, mert a művész nem tudta rövid időre szóló vízumát meghosszabítani, vissza kellett térnie a Szovjetunióba. Munkáit német barátaira, elsősorban Hugo Häring építészre bízta. Arra számítottak, hogy Malevics nemsokára újra nyugatra utazhat és győzedelmes körutat tehet Európában. Azonban nem ez történt.
Szlovén, litván, kanadai, amerikai, orosz és persze ukrán díjakat is nyert a kijevi Jurko Huculjak Dizájn Stúdió által készített sajátos asztali kalendárium. Egy nap - egy gyufa... A stúdió névadója szerint elvben bárki emberfia foglalkozhat az ő szakmájával, de ahhoz, hogy a gyakorlatban igazi dizájn-termék szülessen, helyes döntések százait és ezreit kell meghozni, részletről részletre, évről évre, projektumról projektumra haladva. Nem tudni, mennyi munka áll a díjnyertes naptár mögött, de hogy ötletes dolog, annyi bizonyos. A képek:
Még szerencse, hogy én nem harangoztam be az Eurpeana indulását. Most furdalhatna a lelkiismeret, hogy hozzájárultam az összeomlásához... Nagy csinnadrattával 
Tegnap jelentős irodalmi élményekben volt részem. A kiváló író, Balla D. Károly műveivel ismerkedtem. Egyfelől többheti hanyagolás után elolvastam készülő regényének mintegy százezer karakternyi (kb. 60 oldal) elkészült részét, és nem kis megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a szöveg igen jó. A cselekményszálak ugyan kicsit széttartanak, de bízhatóan sikerülhet majd őket egybeterelni a regény végéig. A másik, egyenesen megrázó élményt ugyanezen jeles szerző két versének az olvasása váltotta ki. Erre abból az alkalomból került sor, hogy egy folyóirat elküldte a decemberi számában megjelenő költemények korrektúráját. Hibát nem találtam bennük, lévén tökéletes művek.
Mint NolBlogomban beszámoltam róla, egy nagyon kedves régi zenei anyagomat sikerült letöltenem a netről: Manfred Mann és az Earth Band The Good Earth című albumát, amelyet 1975-ben, megjelenése évében rögzítettem szalagos magnóra. Agyon is hallgattam, de aztán - részben kényszerűségből - áttértem a kazettákra, 200 orsónyi zenei anyag elfekvőbe került, és én vagy 25 éve nem hallottam ezt a remek muzsikát. Érdekes, hogy ugyanabban a blogomban egy hasonlóan régi, 1985-ös és még korábbi epizódokra emlékeztetett egyik olvasóm, mint kiderült, volt földim. Már az is furcsa, hogy most 
Berniczky Éva 
Bár nem először történik, most is különös érzés a Vigiliában látni nevemet, versemet. A gyors átfutás is meglepett: alig másfél hónapja küldtem el ezt az opuszt a szerkesztőségnek, örömömre azonnal elfogadták - és máris az asztalomon a tiszteletpéldány. Ezúton köszönöm mind ezt, mind a szép publikációt, mind a lírai kételyeim iránti megértést. Ez a versem kétség kívül ebben a folyóiratban érzi a legjobban magát.
Először sikerült kimutatni, hogy a látható tartományban készült űrfelvételen egy Naprendszerünkön kívüli bolygó látható. Mint ismeretes, a hatalmas távolságok és a távoli rendszerek bolygóinak viszonylagos kicsisége miatt közvetlen megfigyelésük szinte lehetetlen. Legtöbbször csupán közvetett adatokból lehet létüket kimutatni (pl. az anyacsillag mozgásában és/vagy sugárzásában észlelhető periodikus változásokból), szenzációnak számít, ha közvetlenül a bolygóról érkező sugárzást 
A nemrégiben indult