Mozgalmasnak mondható napok. Múlt szombaton Kovács Eleméréknél voltunk Beregszászban abból az alkalomból, hogy barátunkat is elérte a nagy 50-es. Születésnapján csak a szűk család volt jelen. Plusz mi. Igaz, mi is dupla komaságban állunk.

Úgy tűnik, végleg elvesztettem az érdeklődésemet a kárpátaljai közügyek iránt. Egy-két évvel ezelőtt még nyilván nem álltam volna meg, hogy kommentárt fűzzek a Dupka-ügyhöz (lásd ezt is), most meg már arra sincs kedvem emlékeztetni, hogy éppen 10 éve írtam le először: épül a kárpátaljai Potyomkin-falu, s hogy azóta hány írásomban ágáltam: a magyar támagatási rendszer látszat- eredményeket finanszíroz. Nyilván megemlítettem volna azt is, hogy bár az ügyet most kipattantó lap mögött álló szervezet sem különb a Deákné vásznánál, de a megvalósított célok, az elért eredmények minősége tekintetében mégis messze felette áll az ellenérdekű szervezet berkeiben mutatkozóknál, s hogy bár a megjelent cikk nem mentes a rosszindulattól és a csúsztatásoktól sem, azonban egészében véve sokkal több benne az igazság, mint Dupka szánalmas magyararázkodásaiban (itt és itt).

Azért az elég ciki, ha egy helyi lapban az jelenik meg, hogy "Hévízen pihent Balla D. Károly író". Ami persze voltaképp igaz, még az is, hogy köszöntem jól voltam, de a dolognak van valami erőteljes bulvár-íze. Pedig az interjút én adtam jó kedvvel, szó van benne a Lilla-díjról meg virtuális öngyilkosságomról, de címbe kiemelve, hogy ott nyaraltam, én, az író - ez azért szerintem mégsem hír. Vagy legalábbis nem irodalmi hír. De nem is bulvárhír, mert ahhoz meg sokak által ismert "sztárnak" kellene lennem, ami viszont nem vagyok. Különben én egy másik címet javasoltam az újságírónak; más miatt ugyan, de az is legalább ilyen rossz.

« Előzmény Okt. 4. Csütörtök. Ezen a napon korán elhagytuk hévízi főhadiszállásunkat (a képen Éva látható a szállodai folyosó legvégén).

Dunaújvárosba voltunk menendő, és előtte a délután néhány óráját Pusztaszabolcson akartuk tölteni, Keisz Gellértéknél. Jó barátunk már a programunk szervezése közben kiszúrta, hogy ott leszünk a közelben, javasolta, előtte ugorjunk be hozzájuk. Ez valóban alig járt pár kilométernyi kerülővel, így koradélután hozzájuk zúdultunk be, s töltöttünk el néhány nagyon kellemes órát.

« Előzmény Okt. 3. Szerda. Délelőttünk szokásosan telt. Éva olvasott, én készülgettem délutáni szerepléseimre. Ebéd után el is indultunk Keszthelyre. Az igazgatóasszony kedvesen fogadott az igen szép, hangulatos könyvtárban. Munkatársaival hamar beüzemeltük a technikát (volt minden, hiába vittem a laptopomat), net-örömömben sebtiben elolvastam a kérdéseket abban a topikban, amelyet kifejezetten azért nyitottam egy héttel itteni első előadásom kezdete előtt, hogy a leendő részvevők előre feltehessék kérdéseiket.

Vasárnap reggel indultunk és szombat éjszaka érkeztünk haza, így egy teljes hétig voltunk távol otthonunktól. Ezalatt főhadiszállásul a hévízi Hetes Ház szolgált (a fotón), ahol is a tavaly nyert Lilla-díjjal járó egyhetes üdülési lehetőséggel éltünk úgy, hogy közben irodalmi programokat is bonyolítottunk; nem is keveset. Alább ezekről és nyaralásunk más epizódjairól igyekszem röviden beszámolni.

Először is nem nyáron, hanem ősszel nyaralunk, tehát inkább őszölünk, de ez nagyon hasonlít az őszülünkre, és enélkül is eléggé deres már a hajam, úgyhogy ezt kerülném. Szóval mi ősszel nyaralunk, de mivel én sem nyáron, sem ősszel nem szeretek ilyet tenni, addig ügyeskedtem, míg olyan hetet hoztam össze magunknak, hogy alig 3 napot kell pihenéssel töltenünk (na, ezt kibírom), a többi négyen intenzív irodalmi életet fogunk élni. Éspedig:

Megjöttünk kétnapi távollét után a Salvatore Quasimodo nevével jelzett költőtalálkozóról.

Pénteken indultunk és érkeztünk (útközben Csöngét és cuccait a koleszba leszállítva) Balatonfüredre, az esti rendezvényre, a Hárs a Tagore sétányon c. könyv bemutatójára. A gyűjteményes kötet - Kellei György munkája - a Quasimodo költőverseny eddigi 15 esztendejét foglalja össze 238 oldalon. Hiúságomnak imponált, hogy többször is szereplek benne, két szöveg "foglalkozik velem", de ott van a díjnyertes versem és egy fotó is.

A történelem valamelyest ismétli magát. Miközben blog-archívumomat felújítva épp azt a 2002-es naplót közöltem újra, amelyben az olvasható, hogy "Holnap Balatonfüredre indulunk", aközben megérkezett az idei, 2007-es meghívás a nagyszabású költőtalálkozóra.

Így ma előbb újraközöltem a 2002-es beszámolómat (fotók is vannak!), most meg újra arról adok hírt, hogy holnap indulunk és 2 napig nem leszünk itthon.

A dolog persze egyáltalán nem véletlen: öt évvel ezelőtt a X. Quasimodo-rendezvényre került sor, most pedig a XV. esedékes, és a jubileumi alkalmakra a szervezők mindig meghívják a régi díjazottakat, így becses személyemet is, akinek volt szerencséje különdíjat is (1994) meg fődíjat is (1998) nyernie a nemes versengésen.