(2002. nov. 18.) Tegnap őszt nézni voltunk Nevickén. Kicsit elkéstünk, két szempontból is. Lekéstük az évszak tündöklő ragyogását, amely általában november elején-közepén éri el a csúcspontját. Most a szokatlanul hideg október és a néhány fagyos nap földre parancsolta a máskor ez idő tájt még fákon pompázó leveleket. Már csak az avar ezerszínűségét láttuk, holott én abban szerettem volna gyönyörködni, hogyan süt át a lombokon a nap. Ráadásul magát a napsütést is lekéstük. Délben még őszi verőfény volt, de mire ebéd után összeszedtük magunkat, beborult, még ám annyira, hogy a nevickei dombtetőre szinte szürkületi homály borult. Ezért is nem sikerültek igazán jól a fotók. Persze jobb készülékkel ezeknek a fényviszonyoknak is jobban sikerülhetett volna megörökíteni a hangulatát. Ízelítőnek talán így is megteszi.