Amióta befejeztem a regényemet, nem túl sokat dolgoztam. A Mozgó Világban megjelenő naplóimon és az Új Szóba szánt jegyzeteimen kívül szinte csak a blogomba írtam. Ebben a szubjektív okokon kívül (lustaság, ihlettelenség), ahogy mondani szokás, objektív körülmények is közrejátszanak. Például most már hosszú hetek óta tatarozás folyik a házban, így az állandó kopácsolásra, fúrásra-faragásra, festékszagra részben ráfoghatom a dolgot. A másik, hogy a fogazatom is tatarozázásra szorul, bár még csak az időegyeztetések folynak (fogász csak egyszer látott, elküldött a sájszebészhez, aki meg foglalt a hónap végéig - a várakozás nyugtansággal tölt el, ideiglenesnek érzem a helyzetemet, ezért bármi komolyabbnak a megírását a bizonytalan "majd ha a fogaimmal rendben leszek" időpontra halasztom.) Így a hasznosabban is tölthető időm java részében mostanában sakkozom és gózom.Sakk & go
Amióta befejeztem a regényemet, nem túl sokat dolgoztam. A Mozgó Világban megjelenő naplóimon és az Új Szóba szánt jegyzeteimen kívül szinte csak a blogomba írtam. Ebben a szubjektív okokon kívül (lustaság, ihlettelenség), ahogy mondani szokás, objektív körülmények is közrejátszanak. Például most már hosszú hetek óta tatarozás folyik a házban, így az állandó kopácsolásra, fúrásra-faragásra, festékszagra részben ráfoghatom a dolgot. A másik, hogy a fogazatom is tatarozázásra szorul, bár még csak az időegyeztetések folynak (fogász csak egyszer látott, elküldött a sájszebészhez, aki meg foglalt a hónap végéig - a várakozás nyugtansággal tölt el, ideiglenesnek érzem a helyzetemet, ezért bármi komolyabbnak a megírását a bizonytalan "majd ha a fogaimmal rendben leszek" időpontra halasztom.) Így a hasznosabban is tölthető időm java részében mostanában sakkozom és gózom.
Gyerekeink ez alatt a falikép alatt nőttek fel - és most eltűnik örökre... Történt, hogy amikor Kolos pár hónapos volt (azaz 24 évvel ezelőtt), kitaláltam: képet festetek neki a kiságya fölé. Elhívtuk Horváth Annát (beregszászi szobrász, keramukus, festő - akkoriban igen-igen jó barátunk), nálunk lakott vagy 3 napig, ezalatt "kifestette" szobánk egyik sarkát. Kolos, amikor beszélni kezdett, a képen látható tárgyak, állatok, alakok nevét elsők között tanulta meg. Éva esténként a képről mesélt neki. Aztán a kiságyat, a sarkot és a meséket is megörökölte három és fél év múlva Csönge. Ennek a képnek a társaságában nőttek fel mindketten. Kamaszodván külön szobát kaptak, a képes maradt a Csöngéé. Ám az idő sajnos megtette a magáét, a fal jócskán összerepedezett a minden előkészítés nélkül felvitt freskó alatt, a festék is lepattogzott több helyütt... Ám hiába nőttek ki javában gyerekeink a mesevilágből, a felejthetetlen Anna néni munkáját mindeddig megőriztük. Most azonban betelik sorsa: Csönge szobája teljes felújításra kerül, leginkább a padló megsüllyedése miatt - és a jócskán megrepedezett fal is egységes simaságot és új színt kap. Mestereink ma hozzá is láttak. Húsz éves leányunk meg is jegyezte, úgy látszik, végérvényesen lezárult gyermekkora.
Frissítés: 
Csönge egész 
...néhány fotó. Sehogy nem tudom rászánni magamat, hogy részletesen, napról napra haladva leírjam több mint egyheti programunkat. Álljon itt inkább pár kép és beszámolóból csupán ennyi: Odafelé Nyíregyházán meglátogattuk a barátainkat, majd Budapesten megszálltunk, másnap felvettük Csöngét és az osztrák határ közelében kiadómmal, Fűzfa Balázzsal (aki Szombathelyről jött elébünk) ebédeltünk; vacsorára már a karintiai St. Georgen am Längsee falucska apátságában csatlakoztunk az 
Több mint egyheti távollét után! Egy éjszaka Pesten (erről lesz/lenne mesélni valóm), aztán közel egy hét az ausztriai St. Georgen am Längsee konferenciaközponttá és hotellá alakított apátságában (az EPMSZ Akdémai Napjain), majd hazafelé még kerülő Baja felé, egy este és egy délelőtt bátyáméknál. Sok élmény, sok találkozás, beszélgetés - majd tálán jön még néhány részlet egy-két fotóval.
Március eleje óta hetente egyszer befejezem a regényemet. Mindig úgy érzem, készen van. Ilyenkor pihentetem pár napig, mielőtt az utolsó simításokra rászánnám magam. Aztán olvasni kezdem az elejétől, de nemcsak javítok, hanem menet közben egyfelől spontán módon bele-beleírok, másfelől rájövök, hogy még egy ilyen vagy olyan részlet hiányzik. Egy-két nap alatt elkészülök ezekkel is - na most már tényleg készen van. Pihentetés, újraolvasás - és megint beleírok, és megint hiányérzetem támad. De most ezúttal talán már tényleg befejeztem: a megfelelő helyre ma még beiktattam a komplex létezésről szóló újabb fejtegetésemet (már csak 
Fotózni jó...! De amióta digitális gépekkel áldotta meg az emberiséget a civilizáció, a szelekció tűnik a legnehezebbnek. Csöngét a múlt héten meglátogatta Budapesten egyik legkedvesebb itthoni, most Lemberg- ben tanuló barátnője (volt osztálytársa), és mivel Vlasztának (róla is van kép) profi fényképezőgépe van, az együtt töltött hét során ezernyi (de tényleg!) felvételt készítettek, amelyekből Csönge kiszűrte a 600 legjobbat. Ezt is két estén keresztül néztük át most, hogy leányunk a tavaszi szünetre hazaérkezett. Ma már vissza is utazott, a blogom számára kiválogatottak közül itt mutatok be néhányat, persze erősen lekicsinyített formátumban.
Mivel alig több, mint két hét maradt hátra nagy utazásunkig (az EPMSZ Akadémia Napjai, St. Georgen am Längsee, Ausztria), elérkezettnek láttam az időt, hogy az ismeretlen terepen abszolválandó utazásunkat megtervezzem. A 
Tegnap Beregszászban, több ügyből is kifolyólag. Három éve nálunk lakó anyósom még mindig ottani fodrászához jár, oda vitte el Éva, aztán két temető családi sírjait tették rendbe, majd a mamát leparkíroztattuk egy rokonnál, s mi addig barátainkat látogattuk meg, voltunk egy jó órát Kovácséknál és csaknem hármat Csernicskóéknál: Pistivel és Anikóval ilyen ráérősen vagy három éve nem volt alkalmunk elbeszélgetni. Házukat, szép kertjüket is megcsodáltuk. Programjaink sorában még egy vásárlási akcióra is sor került: ajándékozási célból Kígyóson vettünk néhány szép beregi szőttest. Az ajándékozott személy számára ennek külön üzenete lesz.
