MUNKÁCSY MUNKÁCSON

Nem túl gyakran történik meg, hogy a határon túli régiók valamely települése a magyarországi lapok címlapjára kerüljön. Kiváltképp ritkán esik meg ilyesmi kárpátaljai városokkal, így aztán nincs is mit csodálkozni azon, hogy Ungvár, Munkács, Beregszász, Huszt neve 17 évvel a szinte hermetikus elszigeteltség évtizedei után igazából még mindig nincs benne a köztudatban. Illetve hát, valahol a perifériáján ott van, egy-egy történelmi-irodalmi vonatkozás vagy aktuális esemény meg-megerősíti a pozícióját, ám azt erős túlzás lenne állítani, hogy bármelyik is a közérdeklődés homlokterében lenne. Valljuk be, ritkán is szolgálnak rá erre.

« Előzmény Okt. 4. Csütörtök. Ezen a napon korán elhagytuk hévízi főhadiszállásunkat (a képen Éva látható a szállodai folyosó legvégén).

Dunaújvárosba voltunk menendő, és előtte a délután néhány óráját Pusztaszabolcson akartuk tölteni, Keisz Gellértéknél. Jó barátunk már a programunk szervezése közben kiszúrta, hogy ott leszünk a közelben, javasolta, előtte ugorjunk be hozzájuk. Ez valóban alig járt pár kilométernyi kerülővel, így koradélután hozzájuk zúdultunk be, s töltöttünk el néhány nagyon kellemes órát.

BallaD(a) semmiről

Csak hogy mindenki tisztán lásson: a Semmi létezik! Olyannyira, hogy van nem létező regény is. Paradoxon? Lehet, mindenesetre igaz. Szerzője Balla D Károly, a kárpátaljai magyar irodalom meghatározó alakja, aki virtuális öngyilkossága óta posztumusz publikálja műveit.

« Előzmény Okt. 3. Szerda. Délelőttünk szokásosan telt. Éva olvasott, én készülgettem délutáni szerepléseimre. Ebéd után el is indultunk Keszthelyre. Az igazgatóasszony kedvesen fogadott az igen szép, hangulatos könyvtárban. Munkatársaival hamar beüzemeltük a technikát (volt minden, hiába vittem a laptopomat), net-örömömben sebtiben elolvastam a kérdéseket abban a topikban, amelyet kifejezetten azért nyitottam egy héttel itteni első előadásom kezdete előtt, hogy a leendő részvevők előre feltehessék kérdéseiket.

Vasárnap reggel indultunk és szombat éjszaka érkeztünk haza, így egy teljes hétig voltunk távol otthonunktól. Ezalatt főhadiszállásul a hévízi Hetes Ház szolgált (a fotón), ahol is a tavaly nyert Lilla-díjjal járó egyhetes üdülési lehetőséggel éltünk úgy, hogy közben irodalmi programokat is bonyolítottunk; nem is keveset. Alább ezekről és nyaralásunk más epizódjairól igyekszem röviden beszámolni.

Minden érdeklődőt szívesen látunk az alábbi rendezvényeken, Pécsett és Keszthelyen, ahol az én új könyvem kerül bemutatásra, és Dunaújvárosban, ahol Éva regényével és az én kötetemmel is megismerkedhet az olvasó. A fővárosi tanácskozást a JAK jegyzi, én is részvevője leszek a beszélgetésnek.

Kedves Barátaim, ha tehetitek, nézzétek meg a rólam-velem készült 40 perces portréfimet. Vetítik:
Egy manzárd-őr feljegyzései. Négyszemközti "chatelés" Balla D. Károllyal. Rendezte Medgyesi Gabriella, operatőr Sibalin György, szerkesztő- riporter Virág Anita.

Vendégünk volt nemrégiben: Árpás Károly tanár úr Szegedről. Még beszélgetésünk elején ellátott bennünket az általa írt vagy szerkesztett könyvek kisebb kollekciójával. Belelapozás után többségük felkerült a polcra. A magát regénynek mondó könyvecskét (112 kis formátumú oldal) azonban magam mellé tettem, mint olvasandót. Ma sort is kerítettem rá.

A regényt bizonyos György József jegyzi; kalandos életéről (még az Adriát is átúszta) a magát szerkesztőnek feltüntető Árpás Károly árul el ezt-azt. Ugyancsak az ő utószavából értesülhetünk a mű nem kevésbé kalandos történetéről:

Az október 3-án esedékes, hévízi és keszhelyi diákok körében zajló találkozómmal kapcsolatban tanárnőjük részéről felmerült, hogy nem a gimnazisták számára teljesen ismeretlen új könyvemről kellene beszélnem, hanem - mint emailjében írta - egészen másról, például az alkotás folyamatáról. Én meg nem akarok semmi jónak az elrontója lenni: arról fogok beszélni, ami a hallgatóságot érdekli. S hogy mi érdekli őket, derüljön ki mielőbb! Ide alulra, hozzászólás formájában várom a kérdéseket. Kérem, a kérdezők jelezzék, ott az esten várnak-e részletes választ, vagy azt szeretnék, ha előzetesen is felelnék valamit, hogy aztán a helyszínen tovább vihessük a szálat. (Figyelmeztetés: aki azt kérdezi, hogy mikor írtam első versemet, azt lelövöm. Ennél sokkal jobb kérdéseket várok!! És persze kérdezhet az is, aki nem lesz ott, csak kérem, ezt jelezze, hogy itt válaszoljak.) Tehát: csak rajta, tessék kérdezni bármit, ami egy nyilvános író-olvasó találkozó keretébe beleférhet.